ScienceBits

Az MTA Kémiai Osztályának hibrid ülése 2022 februárjában

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Most utoljára kaptam meghívást osztályülésre, ez persze alkalom arra is, hogy valamelyest összefoglaljam a hatéves képviselői megbízatásom alatt történteket. Évente nyolc osztályülés van: májusban, júliusban, augusztusban és novemberben nincsen. Ez hat év alatt 48 lenne. 2018 novemberében volt egy rendkívüli ülés. 2019 és 2022 januárjában viszont az ülés az Akadémikusok zárt ülése volt, ahová nem hívtak meg. 2020 márciusában és áprilisában a járvány miatt elmaradt az osztályülés, így összesen 45 lehetőségem lett volna a részvételre. A mostanival együtt 40-ről írtam beszámolót, mert ennyin (vagyis az összes 89%-án) vettem részt. Két alkalommal az is előfordul, hogy úgy írtam osztályülés kapcsán blogbejegyzést, hogy nem is voltam ott: 2016 szeptemberében megírtam, hogy miért nem mentem el, 2020 márciusában viszont azt magyaráztam el, hogy a járványhelyzet miatt elmaradt az ülés.

Az előző hónapban, 2022 januárjában volt a két zárt ülés egyike, ezen csak az akadémikusválasztással foglalkoztak. A három évvel ezelőttivel ellentétben ennek a teljes eredményét megküldték a közgyűlési képviselőknek is, így a szeptemberi korábbi körrel ellentétben nem kell találgatnom vagy informális úton megtudnom, hogy kiket választottak meg. Mégsem írom le itt az eredményt, mert nem akarok az első lenni, aki az Interneten nyilvánosan teszi ezt. Ennek megfelelően különösebben kommentálni sem akartam az eredményt, habár ezt az ülés végén ketten is megtették az akadémikusok közül, így én is írok egy kicsit erről. Az első hozzászóló olyan észrevételeket tett, amelyek nekem is szemet szúrtak. Egyrészt három garantált tagnak lesz hely és egy negyedikért is meg lehetett volna küzdeni a többi osztállyal. Ez utóbbira viszont a szavazás eredményeként nem lesz lehetőség, mert a negyedik helyen végző jelölt mindössze 50% támogatást kapott, ami a megválasztáshoz kevés: ehhez 50% + 1 szavazat kellene. Másrészt a három befutó átlagéletkora (2022-ben 67 év) meghaladja még a tizenegy hivatalos jelölt átlagéletkorát is (2022-ben 65 év), amelyről egy korábbi írásomban már én is megjegyeztem, hogy a legkevésbé sem a fiatalítás felé mutat (noha amúgy az osztály tagjainak átlagéletkora 2022-ben 75 év). Szóba került azt is, hogy a titkos szavazás során láthatóan elég kevés szerepe volt a tudománymetriai mutatóknak, habár például az MTA doktora cím megszerzésénél ezeknek központi szerepe van. Végül amit senki nem jegyzett meg nyilvánosan, de saját véleményként leírom: a Kémiai Osztály egyre határozottabban kezd nem Magyar, hanem Budapesti Tudományos Akadémiává válni.

Az akadémikusválasztásról szóló vitában az elnökön kívül még ketten vettek részt, és egy ponton arra is emlékeztették a résztvevőket, hogy nem az akadémikusok zárt ülésén vannak, hanem normál osztályülésen. Arra is kértek mindenkit, hogy az efféle kételyekről kifelé ne beszéljenek, mert ez ronthatja az Osztály megítélését. Én a saját blogírási etikai érzékemmel azt gondolom összeférhetőnek, hogy írok arról, hogy volt erről vita, de senkit nem nevezek néven: sem a megszólalókat, sem a szavazás első helyén végző jelölteket. Ez utóbbi legkésőbb májusban amúgy is nyilvánossá válik. Ami a tekintélyrombolást illeti: mind a korra, mind a tudománymetriai mutatókra vonatkozó megjegyzések olyan tények, amelyeknek bárki utánanézhet. Ha valami rombolja az osztály tekintélyét, akkor az az, hogy az Osztály tagjai vitathatatlanul demokratikus eljárásban nem tudtak olyan végeredményre jutni, ami (szerintem) a magyar kémia érdekeit szolgálná. Persze az is igaz, hogy a normális demokráciában az ilyesmi bizony benne van...

De egy kicsit előreszaladtam, ami talán nem is baj, mert egyébként a februári osztályülés nem ígérkezett nagyon mozgalmasnak. Elhangzott a szokásos tudományos előadás, ezúttal mangántartalmú MRI-kontrasztanyagok fejlesztéséről, aztán a legutóbbi elnökségi ülésről hallgattunk meg tájékoztatót; ebben volt szó egy, a közelmúltban nagy sajtóvisszhangot kiváltó történelmi kiállítás szervezésének rendellenességeiről is.

Ezek után röviden szó esett a közgyűlési képviselők választásáról. Sajnos megint csökkent a Kémiai Osztályhoz tartozó közgyűlési képviselők száma: 2016-ban még 20, 2019-ben 19, az idén 18 képviselőt lehetett választani. Ennek az oka az, hogy az MTA köztestületében is csökkent a Kémiai Osztályhoz tartozó tagok száma. Ezért is fontos, hogy a PhD fokozatot szerző fiatalok belépjenek a köztestületbe. A választás eredménye az elhangzottak szerint február 1-től nyilvános, de ez a nyilvánosság hozzám még annak ellenére sem ért el, hogy az Interneten hosszabban kerestem az információt. Az osztályülés napján még nem láttam nyomát annak, hogy az MTA Internetes oldalain bárhol megtalálható lenne az újonnan megválasztott képviselők névsora. Azt is most tudtam meg, hogy március 22-én veszik majd át a megbízólevelüket.

Az ülés második felében az 'Egyebek' napirendi pontban rengeteg apróságról volt szó, a legfontosabb talán az, hogy a májusi Közgyűlésre az osztály sztereokémiára összpontosító ülést szervez majd.

Ahogy a legelején írtam, két képviselői mandátumom összefoglalóját is röviden le szeretném írni. A nem akadémikus közgyűlési képviselők többnyire egyfajta biodíszletnek számítanak az osztályüléseken, noha a szavazatuk esetenként valóban fontos és akár döntő is lehet vitás kérdésekben. Én nem voltam hajlandó elfogadni ezt a szerepet, a hat év alatt valószínűleg többet beszéltem az osztályüléseken, mint az összes többi képviselőtársam együttvéve. Már pusztán emiatt is megosztó személyiség lettem: volt, akinek tetszett ez a hozzáállásom, volt, akinek nem. A gyanúm az, hogy az utóbbiak voltak többségben.

Volt néhány ügy, amelyekben határozott saját álláspontot képviseltem, ezek közül kettő személyes ellentétekhez is vezetett (szerencsére ez egyik esetben sem lett tartós):

1. Egy alkalommal kritika érte azt, hogy blogírásokban számolok be az osztályülésen történtekről. Erről és a képviselői felelősségről külön bejegyzésben is írtam. Megjegyzem, hogy még 2016 őszén írásban kértem az osztályt arra, hogy pontosan tisztázzuk, mi nyilvános az osztályülésen elhangzottakból. Ezt nem tették meg, a gyakorlati válasz erre nyilván az, hogy majd akkor én személyesen eldöntöm. Végeredmény: elvileg a blogomat meghívják az MTA 2022-es folyóirat- és könyvtámogatási pályázatára. A pályázati kiírásnak az ülés napján még nem láttam nyomát, de február 10-re valóban megjelent.
2. Kifogásoltam, hogy az akkor még MTA-hoz tartozó intézményhálózat értékelésénél az MTA saját magát minősíti olyan sommás jelzőkkel is, mint ’jó’, vagy ’nagyon jó'. Végeredmény: az intézményhálózatot azóta már nem az MTA üzemelteti. Szerintem az akkor kifejtett véleményem és a végeredmény között egyébként nincs kapcsolat, de talán azt megmutatja, hogy az Akadémia azért adott támadási felületet kifelé az ügyben.

Volt néhány olyan, számomra fontos ügy is, amely nem vezetett személyes ellentétre, sőt időnként még mérsékelt sikert is értem el:

3. Egyszer kértem az osztályüléseken az online részvétel lehetőségének megteremtését, ez később kétszer az Akadémia más testületeinek javaslataként is felmerült. Mindezt az osztály egyre nagyobb többséggel utasította el. Végeredmény: amit a józan ész nem tudott elérni, azt egy vírus simán hozta. Egy ideig csak elektronikus ülések voltak, most hibrid formátumban mennek az értekezések. Rosszmájú utólagos észrevétel: az akadémikusok közül jónéhányan elég hangosan és helyenként udvariatlanul is ellenezték az online ülések tartását. Jelentős részük most otthonról vesz részt a hibrid tanácskozásokon, noha Budapesten élnek és van lehetőségük arra, hogy a hibrid ülésekre bemenjenek az Elnöki Tanácsterembe.
4. Kértem, hogy ezentúl az Akadémia fizesse a Színpadon a Tudomány Magyarország szervezet nemzetközi tagsági díját. Végeredmény: teljes siker.
5. Javasoltam, hogy a Kémiai Osztály által szervezett tudományos előadások után legyen vita. A javaslatot elvileg elfogadták úgy, hogy az akadémikusok székfoglaló és „ceremoniális” előadásaira továbbra sem vonatkozik, tehát azok vitathatatlanok maradtak. Végeredmény: a valóságban semmi nem változott, a határozat megszületése után tartott rendezvények előadásai után sem volt vita (vagy legalább is én nem láttam/hallottam ilyet).
6. 2019-ben volt egy határozat a nagy rendszámú kémiai elemek magyar nevéről, amit én határozottan elleneztem, ennek okairól kimerítően írtam. Végeredmény: a javaslatot az osztály viszonylag kis többséggel hagyta jóvá. A magyar nyelvű Wikipédiában át is írták a neveket, itt lehetőséget kaptam a saját érveim ismertetésére is. Viszont azóta sem hallottam magyar kémikustól, hogy „meitnérium”-ot mondott volna a normális meitnerium helyett. Ez a pont mind a mai napig fáj: a Magyar Tudományos Akadémiát eredetileg a magyar nyelv ügyének előremozdítására hozták létre. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ez a szervezet töri kerékbe az anyanyelvemet intézményesen.

Összességében a hat év alatt elég sok mindent megtudtam a Magyar Tudományos Akadémiáról, de ez nem nagyon változtatott a véleményemen, s megszeretnem a legkevésbé sem sikerült. Ami rejtély a számomra: a legtöbb közvélemény-kutatás szerint a magyar társadalomban még mindig jelentős tekintélye és hitele van. Az én kis mikrokozmoszomban erre egyáltalán nem szolgált rá.

2022.02.08.