ScienceBits

Az MTA Kémiai Osztályának hibrid ülése 2021 szeptemberében

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

A szokásos nyári szünet után újra valamelyest életjeleket kezdett mutatni a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Osztálya. Szeptember 14-én újabb osztályülés volt, s ha már így alakult, a régóta halogatódó székfoglaló előadásokból is megtartottak kettőt. Ezeket is lehetett az Interneten követni, és az osztályülés is hibrid módszerű volt (erre korábban csak egyetlen példa volt, a 2020 szeptemberi ülés). Ilyen előkészületek után kimondottan nehéz volt követni, ki van ténylegesen jelen a tanácsteremben és ki csak az Interneten, mert jó páran a Tanácsteremből elektronikusan is bejelentkeztek. Ez az ülés kezdetekor elég mókás visszhangeffektusokat okozott, mert az elnöki tanácsteremben elhangzottakat vagy nyolc mikrofon is vette, és egynél több hangszóró szólt. Idővel aztán sikerült valamelyest rendezettebb érzést kelteni, s akkor láttam, hogy az Elnöki Tanácsteremben lévő mikrofonok hangját is kivitték a webre. Mi több, a termet fejlesztették egy kicsit: most már volt benne a hosszú asztal közepén egy olyan kamera, amely automatikusan forgott, mindig arra, amerre a mikrofont bekapcsolták.

Sajnos megint gyászszünettel kezdtünk: az előző osztályelnök hunyt el még júniusban. Emlékére januárban tudományos ülést is szerveznek majd. Tulajdonképpen a napirend elég szűkös volt: egy MTA doktori fokozat odaítéléséről kellett határozni, itt a szavazás persze elektronikus volt az ülés után. Volt egy minimális vita az MTA Kiváló Kutatóhely címre érkezett pályázatok bírálóira tett javaslatról, majd néhány kitüntetés díjazottjait hagytuk jóvá, s végül az Osztály egyik rendes tagjának nyolcvanadik születésnapjáról emlékeztek meg röviden.

Alighanem azért is volt szűkös a napirend, mert az ülés második felében az akadémikusok zárt körben tárgyaltak az új tagok választásáról. Korábban már írtam egy önálló bejegyzést arról, hogyan megy a folyamat. Négy lépcső van: jelölés, első szűkítés, akadémikusjelölt-választás, majd tagválasztás. Ebből most a harmadik fázisba lépett a dolog. Most azért is írok egy kicsi róla, mert én is a jelöltek között voltam (a múlt idő nem tévedés). Igazából én ilyesmire nem számítottam, egyszer egy – a Magyar Kémikusok Lapjában megjelent – interjúban mondtam ezeket a szavakat:

„Azt a döntést már tudatosan hoztam meg néhány éve, hogy az ismeretterjesztés kedvéért hajlandó vagyok bizonyos áldozatokat hozni. Majdnem minden általam ismert csoportvezető legidőrablóbb elfoglaltsága a finanszírozás megteremtése illetve az ezzel kapcsolatos (nem egyszer számomra teljesen feleslegesnek, mi több, egyenesen ostobának tűnő) papírmunka. Ezért hát saját kutatómunkámat olyan elméleti irányba próbáltam és próbálom most is továbbvinni, amelynek anyagi feltételei igen szerények. Így nagy munkacsoportom nem lesz, a szakmai cikkek számában mért tudományos produktivitásom is el fog maradni a hozzám hasonló korú és képességű kutatókétól, s nyilván akadémikus sem leszek soha, de már előre kibékültem ezzel a helyzettel: cserébe olyan kutatói és írási szabadságot kaptam, amelyre mindig is vágytam. Tudományos munkában azt csinálhatom, ami igazán érdekel, nem kötnek egy-egy pályázati kutatási tervben leírtak.”

A helyzet az, hogy áprilisban kaptam egy akadémikustól jelölést. Erről persze tudtam, mert nekem kellett az ehhez szükséges adatokat megadni egy Excel-táblázatban. Régebben egy jelölés még nem jelentett semmit: az ilyen kutatók vita nélkül szorultak ki az esélyesek listájából. Az idén viszont azt hallottam, hogy a júniusi zárt ülésen nem követték a régi hagyományokat. Erről én annyit tudok, hogy nem sokkal utána kaptam egy üzenetet arról, hogy ez első szűkítésben fenn maradt a nevem a jelöltlistán; volt olyan megfogalmazás is, hogy bekerültem a „top 20”-ba, ezért egy bővebb leírást is kértek tőlem arról, amit magamról fontosnak tartok. A júniusi beszámolómban írtam arról, hogy az osztályülés előtt megosztotta valaki a jelölést kapó kutatók névsorát mutató Excel-dokumentumot (minden bizonnyal nem szánták nyilvánosnak a dolgot). Ott láttam is a saját nevemet és azt is láttam, hogy a jelöltek sorrendje a teljes független hivatkozások számát követte. Nos, ebben én semmiképpen nem vagyok az első húszban (ezt még a lista ismerete nélkül is tudom), így aztán a „top 20” létrehozásánál vélhetőleg nem ez volt az egyetlen szempont.

Ebből a „top 20”-ból szűkítettek most tovább. Hivatalos akadémikusjelöltből tíz szokott lenni egy osztályon, a zárt ülés után erről szavaztak elektronikusan. A szavazás eredményéről nem kaptam értesítést: éppen ebből tudom, hogy nem kerültem be az akadémikusjelöltek közé. Talán az eddig írottakból kiderült, hogy ez a tény számomra nem váratlan, és csalódást sem kelt.

2021.09.14.