ScienceBits

Az MTA Kémiai Osztályának virtuális ülése 2020 márciusában

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Amit nem sikerült elérni sok-sok emberi javaslatnak, azt egy kis, nem is igazán élő molekulahalmaznak sikerült: legalább egy kicsit megváltozott a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Osztályának hozzáállása az elektronikus döntéshozatalhoz.

Merthogy márciusi osztályülés nem volt. Ennek tervezett időpontja március 17 lett volna, de az MTA már március első napjaiban elkezdett mindféle rendezvényt elhalasztani vagy törölni. Így emiatt a március 31-re a Díszterembe tervezett ismeretterjesztő előadást is elnapoltuk.

2016 tavaszán kezdődő közgyűlési képviselői megbízatásom alatt az Osztály háromszor is nagy többséggel elutasította annak a lehetőségét, hogy az osztályüléseken vagy egyéb bizottsági összejöveteleken bárki elektronikusan vegyen részt. Az első ilyen javaslatot én vetettem fel (erről írtam is 2016 decemberében), a második és harmadik alkalommal az Akadémia vezetésétől vagy más osztályaitól jött, de az ügy már a Közgyűlés elé sem jutott el egyszer sem. A harmadik ilyen döntés egyébként kimondottan destruktív volt, mert ott a javaslat csak a lehetőséget akarta volna megteremteni arra, hogy olyan akadémiai testületek tanácskozhassanak elektronikusan, amelynek a tagjainak a túlnyomó többsége igényli ezt. De a Kémiai Osztály nemcsak maga nem akar ilyen módon eszmét cserélni, hanem azzal értett egyet, hogy ezt mindenkinek meg kell tiltani az Akadémián.

Mint köztudott, a világjárvány elsősorban idős és gyenge egészségű emberek számára jelent nagy veszélyt, így az akadémikusok életkoradatainak ismeretében az MTA korai elzárkózása a személyes találkozásoktól nagyon is érthető és helyes lépés volt. Viszont, ahogy írtam az előzményeknél, a szabályzatok kimondottan nem teszik lehetővé az elektronikus ülésezést. A jelek szerint az elnökség valahogy csak túllépett ezen a kérdésen, mert hoz döntéseket valahogy (nem vagyok meggyőződve róla, hogy betű szerint betartják az Alapszabályban leírtakat, de a helyükben én is ezt tenném a minimális működőképesség megőrzése érdekében). Viszont így az MTA tevékenysége teljesen megszűnt. Hadd mutassak rá arra, hogy mennyire szatírába illik a helyzet: a közoktatásnak és az egyetemeknek az online módszerekre való azonnali átállást írták elő, ugyanakkor az önmagát a magyar tudományos közélet vezetőjének tekintő Akadémia képtelen erre, s mégcsak kísérletet sem tett rá (ez az utóbbi tény azért legalább mutatja azt, hogy az MTA vezetőinek nincsenek illúziói a jelenlegi helyzetről).

Mindezek után persze a márciusi „osztályülés”-ről is szeretnék pár szót írni. Csak annyi történt, hogy néhány, szokásosan nyílt szavazással eldönthető kérdéshez kapcsolódó előterjesztést körbeküldtek az Osztály szavazati jogú tagjai között, s ezekről mindenféle érdemi eszmecsere nélkül lehetett egy e-mail-üzenetben szavazni. A számomra lényeges dolog ebben a folyóirat- és könyvpályázatok támogatása volt. Itt – szokás szerint – a beérkezett pályázati igények nem haladták meg a várható keretet.

Egy dologra nagyon kíváncsi leszek majd: vajon a mostani események megváltoztatják-e az Akadémia hozzáállását az elektronikus ülésszervezéshez? Az MTA doktori eljárások ügyrendjében például nyomatékosan le van írva, hogy a habitusvizsgálati szakaszban a kulcsszereplőknek személyesen jelen kell lenniük a bizottsági ülésen.

Utólagos kiegészítés: Gáspár Vilmos lenti hozzászólásában említette levelezését az MTA elnökével, ez letölthető innen.

2020.03.17.