ScienceBits

Az MTA Kémiai Osztályának ülése 2020 februárjában

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

A Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Osztályának februári ülése előtt két székfoglaló előadás is volt, az egyik egy levelező tagé, a másik pedig egy olyané, aki levelező tagból rendes taggá lépett elő. Ezek elég furcsa megnevezések a számomra, mert a 'levelező' ellentéte a felsőoktatásban a 'nappali', a 'rendes' ellentéte pedig a magyar nyelvben a 'rendetlen'…

A székfoglaló előadások színhelye a Nagyterem volt az Akadémia Székházában. Nekem elég jelentős (de nagyon pozitív) meglepetést okozott, hogy mennyien voltak. A kezdés után fél órával megszámoltam: huszonhatan ácsorogtak a terem falai mentén azért, mert szék már nem jutott nekik. Debreceni ismerősök is voltak jónéhányan: olyanok is, akik egyébként a délután kettőtől kezdődő osztályülésre már nem is voltak hivatalosak. Az előadások után hallottam arról is, hogy az MTA épületében előző nap üzembe helyezett beléptető rendszer miatt (erről szól a tegnapi blogbejegyzésem) az előadásra igyekvők elég jelentősen feltorlódtak a portánál és hosszú sor alakult ki; a sor vége felé állók csak bőven a székfoglalók kezdete után jutottak be az épületbe. A saját bejutásom nem tartott hosszabb ideig mint máskor, de én a kezdés előtt majdnem háromnegyed órával már ott voltam. Közgyűlési képviselőként eleve van fényképes belépőkártyám, de azért annyira jól az sem működött, hogy ne kelljen a rendszerhez adaptálni, azaz a portán nekem is volt tennivalóm.

Az előadásokat fogadás követte, amelyet egyébként a hagyományok szerint a székfoglalást tartók finanszíroznak. Arról már korábban is tudtam, hogy az MTA székházában (meg egyébként a Területi Akadémiai Bizottságok székházaiban is) monopolhelyzete van egy-egy cégnek az étkezések megszervezésére, ezért az ilyesmi igen drága mulatság. Az előadást tartó két akadémikus láthatóan számított arra, hogy sok embert kell vendégül látniuk; becsléseim szerint fejenként legalább egy havi akadémiai tiszteletdíjukat költhették erre a célra…

Maga a kettő órától kezdődő osztályülés szűk kétórásra sikerült, pedig igazából nem volt annyi megtárgyalandó kérdés, ami ezt indokolta volna. Eléggé hosszas vitát okozott pl. a Kémiai Osztályon beadott MTA doktori értekezésekkel kapcsolatos elvárások változtatása. Erről már két héttel korábban, a Kémiai Doktori Bizottság ülésén is elég hosszasan vitatkoztunk. A furcsa az az ilyen vitákban, hogy elég rendszeresen hangzanak el olyan vélemények és javaslatok is, amelyek teljesen feleslegesek, mert nem az Akadémia jogkörébe tartoznak. Itt például többen elmélkedtek arról, hogy az MTA doktori fokozat megszerzése előfeltétele kellene hogy legyen az egyetemi tanári kinevezésnek. Én ezzel egyébként még egyet is értek, mert az MTA doktori fokozat az egyetemektől független külső minőségi kontroll, amire az atyámfia-urambátyám típusú ügykezeléshez szokott Magyarországon nagyon is szükség van. Ráadásul hazánkban az egyetemi tanárokat a köztársasági elnök nevezi ki határozatban, amit aligha lehet egy egyetem belső ügyének minősíteni. Mindezem véleményem ellenére erről a kérdésről ott és akkor a vita teljesen értelmetlen volt, mert ezt a kérdést úgysem az Akadémia dönti el. Erre egyébként valaki fel is hívta a figyelmet, de ez a tény még önmagában nem vetett véget a vitának. Végül az Osztály minden elemében jóváhagyta a Kémiai Doktori Bizottság javaslatait.

Ugyancsak jelentős – és az előzővel ellentétben érdeminek nevezhető – vita alakult ki az Akadémia tisztújításának folyamatáról. Itt továbbra is vannak furcsaságok. A Stádium 28 kör például nyilvános vitát akart szervezni a jelöltek részvételével, erre személyesen meg is hívták a jelölteket, de néhány nappal később az Akadémia jelenlegi vezetése „nyomatékosan megkérte” a jelölteket, hogy ne vegyenek részt az eseményen. Helyette április második felére az MTA saját bemutatót szervez, amiről viszont már előre elmondták, hogy ott kérdéseket nem lehet majd feltenni. Így ennek szerintem sincs semmi értelme. Összességében elég sokféle vélemény elhangzott, ezek megoszlása pedig elég jól tükrözte azt, hogy az Akadémián belül nemcsak politikai szempontból van megosztottság, hanem abban a kérdésben is, hogy mennyire kellene az MTA működésének nyilvánosnak lennie. Az utóbbi időben a jelölőbizottság ülései például láthatóan elég komoly titoktartási igyekezet mellett zajlanak: a bizottság tagjai sem kapnak meg lényeges anyagokat előre. A januári osztályülésen, a jelölőbizottsági ülés előtt egy nappal még azt mondta a két kémikus képviselő egyike, hogy a következő napon biztosan nem lesz még jelöltlista, mert még a bizottság tagjai sem kapták meg hozzá az előkészítő anyagokat; ehhez képest már másnap délután megjelent a sajtóközlemény a jelöltlistával. Tehát amint megvolt az ülés, meg is jelent a hivatalos sajtónyilatkozat; mindennek nyilván az a célja, hogy ne a bizottsági tagjai adjanak információt a sajtónak. Akár még profi kommunikációnak is tarthatnám a dolgot, ha érteném a célját. Így viszont nem látom, hogy a titoktartás miért szolgálná a magyar tudomány vagy a magyar tudósok érdekeit.

2020.02.18.