ScienceBits

A Magyar Tudományos Akadémia 194. közgyűlése: 13 bagatell

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Május 3-án jött el az idő arra, hogy akadémiai közgyűlési képviselői pályafutásom mérlegét megvonjam. Két egymás utáni ciklusra kaptam bizalmat a Fizikai Kémiai Bizottságban, így engem már nem lehet újraválasztani. Közgyűlésből normálisan egy van évente, így két hároméves ciklus hat részvételt jelentett volna minden emberi számítás szerint. Ezzel szemben én nyolc alkalommal gyűltem a közérdekből: ezek között volt két rendkívüli közgyűlés decemberben (2018-ban és 2019-ben), és két rendesnek nevezett, de valójában a rendkívülieknél is sokkal rendkívülibb közgyűlés a járvány idején, aminél csak a számítógép előtt ülve követtem az eseményeket. Így az Akadémia 187. közgyűlésétől a 194.-ig vannak személyes benyomásaim. Több csak akkor lesz, ha valami miatt 2022 februárig újabb rendkívüli közgyűlést szerveznének – ennek elenyészően kicsi a valószínűsége.

Pont félúton támadt az az ötletem, hogy megpróbálok egyetlen, kifejező szót találni az egyes közgyűlések összefoglalására. A 191.-nek így lett a Megátkozott, a 192.-nek az Enyészet, a 193.-nak a Sors az általam használt beceneve. Talán a zenei ihletés az utolsóból egészen nyilvánvaló, így a mostani, 194. közgyűlésnek is a zenéből vettem kölcsön a nevét: 13 bagatell. No jó, Bartók 14 bagatellt írt, de mit tehetek, ha csak 13 napirendi pont volt május 3-án.

A bagatell szót azért gondolom találónak, mert a hároméves ciklusok törvénye az, hogy a harmadik évben semmi lényeges téma nincs a közgyűlés napirendjén (a triumvirátusok törvényéhez hasonlóan, ahol a három közül egy jelentéktelen). Az eső években akadémikusválasztás van, ami ugyan a mezei közgyűlési képviselők számára semmit nem jelent, de valahogy mégis teremt egyfajta feszültséget. A második években a tisztújítás a fő téma, ehhez képest a harmadik évre már csak rutinfeladatok maradnak. Az idén ez még azzal volt tovább súlyosbítva, hogy a kötelező napirendi pontok jelentős részét előre letudtuk dokumentumok kiküldésével és elektronikus szavazással. Elvileg az MTA közgyűlési fórumán vitatkozni is lehetett volna, de ehhez gyakorlatilag senkinek nem volt kedve.

Május 3-án a tavaly már megszokott, házilag barkácsolt akadémiai Internetes oldalon kezdtük meg az elektronikus közgyűlést. A bejelentkezett résztvevők száma 10.04-kor érte el a határozatképességi határt: talán csak véletlen, de másodpercre pontosan ekkor kezdődött el a program. Összesen 538 szavazati jogú tag vehetett volna részt az ülésen; a legnagyobb szám, amit közben láttam, 354 volt. A tavalyi, elnökválasztós közgyűlésen ugyanez a maximum 424 volt – a különbség is elég egyértelműen mutatja az idei közgyűlés csekélyebb jelentőségét.

Szerintem a szervezők is észlelték a napirendi pontok bagatell-jellegét, ezért a közgyűlés első, ünnepi része minden korábbinál hosszabb volt. Freund Tamás köszöntőjében megemlített egy Szent-Györgyi Alberttől származó, számomra is kedves idézetet: „A tudós nem azt kérdezi, kinek van igaza, hanem azt: mi az igazság”. Feltűnő volt még az is, hogy az elnök úr többször is a köztestületet említette olyan környezetben, ahol talán logikusabb lett volna a közgyűlés vagy az Akadémia tagjairól beszélni. Ez minden bizonnyal tudatos volt; összeillik azzal, hogy tavalyi megválasztásakor egyik fő szándéka a köztestület tagjainak mozgósítása volt.

Ezután Karikó Katalin, a vakcinafejlesztési eredményei miatt celebkörüli státuszba emelkedett, magyar származású kutató tartott egy viszonylag hosszú előadást, amit nemcsak a közgyűlési képviselők követhettek, hanem a YouTube-ra is közvetítette az Akadémia. Ez elég jó ötlet volt, számomra is észlelhető pozitív sajtóvisszhangot váltott ki: például a telex.hu hírportálon is élőben nézhető volt. Az előadó érezhetően küzdött kissé a magyar nyelv használatával, ami elég jellegzetes olyan magyar tudósok esetében, akik évtizedek óta külföldön dolgoznak, s bár családjukban magyarul beszélnek, de munka közben nem. Magkapó volt, amikor arról beszélt, hogy igazából a járvány miatt tartja ezt az előadást, de ő ezen az áron nem akart az Akadémia Dísztermében szóhoz jutni.

Az ünnepi rész további része kitüntetések átadásával telt. Ezek között az első az Akadémia Aranyérem volt, amelyet az idén Palkovits Miklós kapott. Csak én vettem észre, hogy egy agykutató akadémiaelnök megválasztása utáni első alkalommal egy agykutató kapta meg az MTA legnagyobb kitüntetését? Persze semmi kétség nem lehet afelől, hogy nem érdemtelen a díjazott, de akkor sem feltétlenül elegáns az ügy látszata. Viszont nem példa nélküli: Lovász László megválasztása után is az első Akadémiai Aranyérmet pont egy matematikus, T. Sós Vera kapta…

Ezen kívül átadták még az Akadémiai Díjakat, a Wahrmann Mór-érmet, az Arany János-életműdíjat, az ötévente egyszer kiadott Bolyai János Nemzetközi Matematikai Díjat és az Akadémiai Újságíró Díjat. Ez utóbbiból a korábbi években csak egyet adtak ki, most kettőt, s számomra a két évvel ezelőttihez hasonlóan ismét sikerélmény is volt benne, mert a Kémiai Osztály által az én kezdeményezésemre támogatott jelölt is köztük volt.

A munkaközgyűlés az elnöki beszámolóval kezdődött, amely az előző években szokásosnál kicsit rövidebb lett. Freund Tamás lényegi mondanivalójából az elektronikus ülésszervezés előnyeinek fenntartását jegyeztem fel, illetve bejelentette, hogy az Akadémia forrásai növekednek majd a jövőben. A most már szokásos, de különösebben 21. századinak nem nevezhető betelefonálásos módszerrel négyen szóltak hozzá a témához. Az első volt a legkritikusabb: a beszámolót feszültségmentesnek tartotta a hozzászóló, noha a Közgyűlés tagjai az egyetemi modellváltás, illetve a Fudan-egyetem közfinanszírozása miatt nagyon is feszültségterhes időt élnek. A költségvetési tervhez már csak egyetlen hozzászólás volt. A munkaközgyűlés délelőtti részéből a legizgalmasabb mozzanat az volt, hogy a levezető elnök következetesen ’operatőr’-nek nevezte a telefonoknál a hívásokat váró operátorokat.

Ahogy a korábbi években, most is részt vettem a szünetben tartott sajtótájékoztatón. Természetesen ez is online módszerrel zajlott. Az összesen kb. 15 fős hallgatóságban kevesebb volt az újságíró, mint az akadémiai alkalmazott, így a késve kezdődő esemény nem is töltötte ki a rá szánt időkeretet. A legérzékenyebb kérdést a telex.hu tette fel: arra kérték az Akadémia elnökét, mondjon véleményt a kormány által az oltások hatékonyságáról közzétett táblázatról. Freund Tamás annyit válaszolt, hogy Karikó Katalinnál nem tud többet mondani, a szakmai hibákat ki kell javítani benne.

A délutáni napirendi pontokkal kapcsolatban vita egyáltalán nem volt. A kormánynak készített beszámolót elfogadta a Közgyűlés, az Alapszabály (többnyire jogszabályváltozás miatt kényszerű) módosítását 80,2%-os támogatással szavaztuk meg. Több vitát ígért volna az Alapszabályban és Ügyrendben rögzített szavazási szabályok módosítása, amit a 2020-as közgyűlés határozott el, de a tudományos osztályok egyelőre nem tudtak közös nevezőre jutni az ügyben, ezért a kérdés megvitatását a következő közgyűlésre halasztották.

Így aztán a két képviselői mandátumom nyolc közgyűlése közül a 2021-es lett a legérdektelenebb: ezt a közgyűlési tagok és a sajtó mérsékelt érdeklődése ugyanúgy tükrözte, mint ahogy a viták rendkívüli visszafogottsága.

Mandátumom végén ideje tehát megvonni a személyes közgyűlési egyenlegemet:

• 8 közgyűlés (ebből 2 online)
• 4 túlélési tanács a jövő közgyűlési képviselőinek
• 6 közgyűlési sajtótájékoztató (ebből 2 online)
• 10 blogírás

Letészem a lantot.

2021.05.03.