ScienceBits

A Magyar Tudományos Akadémia 189. közgyűlése

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

2018. május 7. volt a harmadik – és könnyen elképzelhető, hogy egyben utolsó – alkalom, amikor részt vettem a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén. Ahogy már írtam róla, egy közgyűlési képviselői megbízatás három évre szól, s ősszel új választás lesz. Elvileg egy ciklusra újraválasztható lennék még, ez újabb három évet jelentene, de persze minden azon múlik, hogy a Fizikai Kémiai Bizottsághoz tartozó köztestületi tagok kiknek szavaznak majd bizalmat. Vegyes érzéseim vannak a képviselői feladatokkal kapcsolatban: nem utasítanék vissza egy újabb kört, de azért nagyon kapkodni sem fogok érte.

Az idei eseményre kivételesen korán érkeztem, az egyik pécsi kollégám ajánlotta fel, hogy hétfő reggel autóval elvisz Budapestre. Kilenc után nem sokkal ott is voltunk, így aztán semmi gondot nem jelentett jó helyet találni a Díszteremben.

Túlélési tanács a jövő közgyűlési képviselőinek I: A Díszteremben a legjobb helyek azok, amelyek konnektor közelében vannak, mert ekkor a laptopot, mobiltelefont vagy tabletet folyamatosan lehet használni vagy legalább tölteni. Ilyen helyből talán négy van összesen. A közgyűlési etikett nem szabályozza ugyan, de udvarias dolog, ha egy másik közel ülővel időosztásos alapon használjuk a konnektort.

Túlélési tanács a jövő közgyűlési képviselőinek II: Ha valaki nem visz magával a laptopot, mobiltelefont vagy tabletet, akkor a jó helyek máshol vannak, de ebben az esetben feltétlenül szükség van nyomtatott olvasnivalóra, amellyel több órán át le tudja kötni magát az ember. Csak az akadémiaelnök és az ülést éppen vezető alelnök a kivételek: nekik túl sok beszélni valójuk van ahhoz, hogy olvassanak.

Az előző évek szokásának megfelelően a közgyűlés az ünnepi résszel kezdődött, ahol kitüntetéseket adtak át. Ezek közül messze az Akadémiai Aranyérem a legfontosabb, amelyet most egy nyelvész vehetett át (az életrajza szerint matematika-fizika szakos tanárként végzett az egyetemen).

A munkaközgyűlés negyed tizenkettőkor kezdődött. A munka itt a végtelennek tűnő szavazássorozat, amelyet néha beszámolók szakítanak meg. Az idén is szorgalmasan felírtam a telefonomba minden egyes szavazás eredményét. A közgyűlésen elhangzottakról szó szerinti jegyzőkönyv készül. Ez aligha minden idők legizgalmasabb olvasmányainak egyike, de egy szempontból kíváncsi lennék: egészen pontosan arra, hogy belekerülnek-e a bakik is. Például a délelőtti levezető elnök egyszer MTA helyett MTK-t talált mondani, az pedig rendszeres szokása volt, hogy a 2017 évszám helyett kétszáztizenhetet mondott. Illetve nem különösebben irigylem a jegyzőkönyv hitelesítőit sem: az ő feladatuk lelkiismeretes elvégzése akár a következő Mission impossible film témája is lehetne.

A délelőtti munkaközgyűlés leghosszabb része az elnöki beszámoló volt. Ebből leginkább az ragadt meg bennem, hogy a kutatási pályázatokkal kapcsolatos túlzott bürokráciát és a lehetetlen közbeszerzési kritériumokat az elnök többször is a jelenlegi magyar tudomány egyik legsúlyosabb problémájának nevezte (délután ennek volt valamennyi visszhangja is). Ezzel még maradéktalanul egyet is értek. A pályázatoknál nem az anyagi források hiánya a fő probléma jelenleg, hanem az azok törvényesnek látszó elköltésével járó elképesztő macera.

Két évvel ezelőtt már tapasztaltam, hogy a közgyűlés normális időkeretek közé szorításáról semmilyen kidolgozott mechanizmus nem gondoskodik, a résztvevők önkorlátozása az egyetlen faktor, de ez eddig elegendő is volt. A program szerint a délelőtti ülésnek 1-re kellett véget érnie, ez percre pontosan így is volt.

Túlélési tanács a jövő közgyűlési képviselőinek III: Ellentétben az elterjedt magyar szokásokkal, az akadémiai rendezvényeken (amelyek közül a közgyűlés az első számú) jellemzően elfogy az ebédre állófogadáson feltálalt étel.

Túlélési tanács a jövő közgyűlési képviselőinek IV: Ha valaki azt akarja érezni, hogy nem töltötte feleslegesen az időt a közgyűlésen, olyan ismerősökkel kell beszélgetni, akikkel egyébként ritkán lehet találkozni. Erre az ebédszünet a legjobb alkalom. Lehet a munkaközgyűlés közben is, de ekkor csak a közvetlen szomszédokkal.

A délutáni programban elsősorban különféle akadémiai testületekbe tagok, illetve póttagok választása adott szavazási munkát. A délutáni levezető elnöknek is volt egy megörökítendő szokása: a szavazások után a százalékokat három tizedes jegyig (tehát ezredszázalékos pontossággal) közölte, mert a gép így írta ki, ezzel persze kiváltva a természettudósok elég egyöntetű, de hangtalan rosszallását.

Az egész közgyűlésen lényegi vita csak az MTA doktori eljárás szabályainak megváltoztatása körül volt. Ennek az egyik pontja arról szólt, hogy a nyilvános vitákon a három hivatalos bíráló szavazzon-e a bizottság tagjaként vagy sem. Szerintem itt elég világos, hogy szavazniuk kellene, hiszen ők ismerik legjobban a munkát, de többek elég hangos ellenvéleményt fejeztek ki. A levezető elnök véleménye valószínűleg az lehetett, hogy a néhány résztvevőn kívül a többi résztvevő számára unalmas ez a vita, így a témát úgy zárta le, hogy azt a kérdést tette fel a közgyűlésnek, hogy akar-e most ebben a kérdésben szavazni egyáltalán. Nem akart, így változást csak a következő közgyűlés hagyhat majd jóvá.

Az MTA szervezett adománygyűjtési akciója is váltott ki érdekes reakciókat. Egy évig egy tehetséggondozó alapítvány számára folytak be ezek, de a szokások szerint a támogatott cél évente változik. Most néhányan azt fejtették ki, hogy az idei támogatottakat nem kellene a következő ciklusban sem adományok nélkül hagyni. Mintha a felszólalók nem feltétlenül lettek volna tisztában azzal, hogy a támogatott alapítványok az MTA-tól függetlenül is léteznek, tehát az MTA adományait biztosan nagyon jó néven veszik, de működésük nem ezen áll vagy bukik. A vita végén erre a tényre fel is hívta valaki a figyelmet; az egész nap ő volt az egyetlen hozzászóló, akit sokan megtapsoltak.

A Pécs felé induló vonatok menetrendje miatt sajnos nem tudtam megvárni a munkaközgyűlés végét. Ugyan az előre bejelentett napirendi pontokon végig ott voltam, volt még három határozati javaslat, ami még pluszban a programba került. Ezek közül az elsőnél még szavaztam, így gond nélkül elértem azt az Intercity-t, amivel kilenc előtt nem sokkal már újra Pécsett voltam.

2018.05.07.