ScienceBits

Az Akadémia új elnöke válaszol

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Egy korábbi bejegyzésben (Elnök- és főtitkárjelöltek bemutatkozása az Akadémián) már írtam arról, hogy a Közgyűlés tagjainak még a tisztségviselők megválasztása előtt lehetőségük volt egy zárt körű, elektronikus fórumon kérdéseket feltenni az elnök- és főtitkárjelölteknek. Abban a bejegyzésben le is írtam, hogy én milyen kérdéseket tettem fel mindkét elnökjelöltnek.

Nos, azóta Freund Tamást választották meg az Akadémia új elnökének. Ő az elektronikus fórumon írásban részletes választ adott a fórumon feltett összes kérdésemre, amibe láthatóan nagy energiát fektetett. Ebben a bejegyzésben az én kérdéseimre adott válaszait szeretném közzétenni. Ehhez megkaptam mind az Elnök Úr, mind az Akadémia Kommunikációs Főosztályának hozzájárulását.

1. A Magyar Tudományos Akadémia jelenleg igen jelentős rendezvényszervezési erőforrások gazdája. Ezek kihasználtsága még a Székház esetében sem látványosan jó, a területi akadémiai bizottságok esetében pedig jellemzően nagyon szerény. Így a rendezvényszervezéssel kapcsolatban szeretnék több szempontot is felvetni külön kérdésekben, hogy az egyes egységek ne legyenek hosszúak. Az MTA tudományos bizottságainak és munkabizottságainak működésének lényege műhelymunka személyes ülések formájában. Ehhez az MTA gyakorlatilag semmiféle segítséget nem ad: egyes években az MTA üdülői még terembérleti díjat is kérnek az MTA munkabizottsági üléseinek szervezőitől. Hogyan képzeli el azt, hogy több segítséget nyújtson az MTA a saját részszervezeteinek működéséhez?

Freund Tamás: Tisztelt Lente Professzor Úr!
Köszönöm kérdéseit, megpróbálok mindegyikre külön válasszolni.
Elnökjelölti koncepciómban ígéretet teszek arra, hogy a Tudományos Osztályok, Bizottságok és a Köztestület működését szervezéssel, lehetőség szerint további erőforrásokkal támogatni fogom. Az ezzel kapcsolatos elképzeléseimet az itt feltett kérdésekre adott válaszomban is részletesen kifejtem. Ebből kiderül, hogy tervezett elnöki programom megvalósításához a lehető leghatékonyabb testületi, osztály- és bizottsági működésre lesz szükség. Ehhez szándékomban áll hathatós segítséget adni számukra. Ennek konkrét lehetőségeiről és módjáról esetleges megválasztásomat követően tudok tájékozódni és számot adni.

2. Ahogy volt róla szó, az MTA rendezvényszervezési erőforrásai lényegesen nagyobbak, mint amennyit saját tevékenysége révén kihasznál. Ezen például úgy lehetne segíteni, ha az MTA befogadná a tudományos civil és szakmai szervezetek (pl. csak az élettelen természettudományból a Bolyai János Matematikai Társulat, Eötvös Loránd Fizikai Társulat, Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesülete, Kutató Tanárok Országos Szövetsége, Magyar Csillagászati Egyesület, Magyar Kémikusok Egyesülete, Magyar Természettudományi Társulat, Színpadon a Tudomány - Science on Stage Hungary, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, Tudományos Újságírók Klubja) eseményeinek befogadása. Kezdeményez-e majd ilyen együttműködést szakmai és civil szervezetekkel, illetve nyitott lesz-e az ilyen célú megkeresések felé?

F.T.: Az MTA vezetésének elsődleges feladata az MTA stratégiájának megvalósítása, benne a megválasztással megerősített elnöki programmal. Elnökjelölti koncepciómban stratégiai szinten megjelenik az együttműködés a tudományos társaságokkal, szakmai és civil szervezetekkel. Esetleges megválasztásomat követően hamarosan egyeztetéseket kezdeményezek képviselőikkel, ahol tisztázni tudjuk az együttműködés területeit, tartalmi kérdéseit és azt, hogy ebben ki mit tud vállalni és nyújtani. Az MTA erőforrásait elsősorban a köztestületi feladatok ellátására kell összpontosítania, de ahol ezek ellátásába az említett szervezetek is bevonásra kerülnek, ott erőforrások is mozgósíthatók lehetnek számukra. Minden további konkrét lehetőség mérlegelését meg kell előzze az MTA jelenlegi helyzetének, eddigi gyakorlatának részletes megismerése, amit az új választott vezetők hivatalba lépésük után tudnak elvégezni.

3. A Területi Akadémiai Bizottságok épületeinek kihasználtsága tipikusan nagyon rossz, pedig ezek minden városban értékes ingatlanok, Szegeden és Veszprémben pedig kimondottan központi fekvésűek. Nem tart-e attól, hogy ez a látványos kihasználatlanság előbb-utóbb kormányzati cselekvésre ad okot? Hogyan javítana az épületek kihasználtságán?

F.T.: Köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet erre a körülményre. Az MTA ingatlanvagyonának jó gazdája kell legyen. Elnöki feladatkörömben minden el fogok követni, hogy ez a “sommás” megállapítás részletes tartalmat kapjon, és jelentős előrelépést érjünk el ezen a területen is. Ingatlanaink jelenlegi helyzetének, működési tapasztalatainak és a használóik igényeinek ismeretében, illetékes Testületünk, a Titkársági szakemberek és további szakértők bevonásával készülök tisztázni, hogy mit kell és lehet tenni egy korszerű és hatékony akadémiai ingatlangazdálkodás érdekében. Megvizsgáljuk, hogy ingatlanaink milyen szerepet játszhatnak elfogadott stratégiánk megvalósításában. Ennek keretében lehet majd megválaszolni ezt a kérdést is. Térjünk rá vissza később.

4. Az MTA a tudományos művek (könyvek, folyóiratok) megjelenésének jelentős anyagi támogatója, de erről a tényről a közvélemény alig-alig értesül. Természetes gondolat lenne, hogy az MTA által megjelent könyvek bemutatójának az MTA Székháza adna helyet. Támogatná-e ezt, illetve milyen más intézkedéseket tud elképzelni ezen tevékenység láthatóságának javítására?

F.T.: Megválasztásom esetén arra fogok törekedni, hogy az MTA minden tevékenységéről értesüljön a nyilvánosság. Meg fogom vizsgálni, hogy mit kell tenni ennek érdekében az akadémiai “kínálati oldalon”. Ugyanakkor az is jól érzékelhető, hogy a közszolgálati és más tömegtájékoztatási intézményekkel is fejlesztenünk kell a kapcsolatunkat, mert az elmúlt időszakban sok fontos MTA hírt nem vett át megfelelően a média.

5. Az 1869-ben alapított Természettudományi Közlöny ma Természet Világa néven jelenik meg, az utóbbi éveken kifelé is látszó válságba került (sem saját főszerkesztője, sem saját szerkesztői nincsenek, a megjelent cikkek mennyisége is jelentősen csökken – ez utóbbi az oldalszám csökkenése nélkül). El tudná-e képzelni, hogy az MTA szerepet vállaljon ezen nagy múltú, magyar ismeretterjesztő folyóirat jövőjének biztosításában?

F.T.: Az igényes ismeretterjesztésben való részvétel a tudomány művelőinek fontos feladata és egyben jól felfogott érdeke. Ugyanakkor ennek művelése egy önálló szakma is, aminek nem csak a tudomány és technika fejlődését kell követnie, hanem maga is együtt kell fejlődjön a környezetével, közönségével, a társadalmi igényekkel, a tájékozódási és médiafogyasztási szokásokkal, a kommunikációs technológiákkal, a médiapiaci kihívásokkal. Magát az ismeretterjesztést a Magyar Tudományos Akadémiának társadalmi szerepvállalása és tudománypolitikai tevékenysége révén is szorgalmaznia, támogatnia kell. Azonban egyedül az MTA nem tud itt áttörést elérni, szövetségesekre van szüksége. Közöttük nagyon fontosak azok a tudományos ismeretterjesztés iránt elkötelezettek, akik meg szeretnék őrizni az évszázados értéket jelentő „brandeket”, mint amilyen a mára válságos állapotba került Természet Világa is. Ebben, és a hasonló esetekben nem a puszta túlélés, hanem a felülkerekedés útját kellene megtalálni. A hazai és külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a felülkerekedés a „brand” és az alapértékek megőrzése mellett is csak az igényes ismeretterjesztés sokszor gyökeresen új módozataival lehetséges. Az MTA ezt tudja szorgalmazni tekintélyével, nívós szerzőgárdával, és akár szerény anyagiakkal is tudja támogatni. A meghatározó szerep mégis egy leleményes, szorgalmas és ambiciózus szerkesztő-menedzser csapatnak jut. Ha megszületik egy jó koncepció és vannak alkalmas emberek, akkor őket az MTA segítheti az ismeretterjesztésben szintén érdekelt, tehetős partnerek megtalálásában, a közérdeklődés kezdeti felkeltésében. Bízom abban, hogy mindaz, ami a közeljövőben a tudomány világában, a tudomány és a társadalom, a gazdaság és a politikai döntéshozók kapcsolatában kezdeményezésünkre történik, az rövidesen olyan közeget és hangulatot teremt, ami vonzóvá teszi ezt a tevékenységet. Az erre felfigyelő és megjelenő rátermett szakemberek pedig örömmel fognak majd össze a nehéz időket átvészelő „régi gárdával”. Ezt segíteni fogom, ha elnökké választanak.

6. Szathmáry Eörs pályázatában szerepelt a sajtóval való kapcsolattartás folyamatosságának fenntartása érdekében az MTA szóvivője poszt létrehozása. Célszerűen a szóvivő nagy kommunikációs tapasztalatú tudós lenne, akit nem testületileg választanak, hanem az elnök bízza meg. Támogatná-e egy ilyen poszt létrehozását? Támogatná-e azt, hogy az MTA rendszeres (például a Kormányinforól mintázott) sajtótájékoztatókat tartson a magyar és nemzetközi tudományos élet újdonságairól?

F.T.: Nem tervezem sem az MTA szóvivői poszt létrehozását, sem a kormányinfónak megfeleltethető tudománypolitikai tájékoztatók bevezetését. Ugyanakkor elő kívánom segíteni, hogy jó kommunikációs képességekkel és tapasztalattal felruházott, hiteles tudós személyiségek minél többen, rendszeresen megszólaljanak a nyilvánosság előtt a társadalom számára fontos kérdések tudomány oldaláról történő megvilágításában. Fontos, hogy „arcai” legyenek a tudománynak, akik nem a bulvármédiához igazodó „tudományos celebek”. Olyan mértéktartó és egyben mértékadó képviselői a tudományos közösségnek, akik egy-egy fontos kérdésben közérthető tájékoztatást és hiteles útmutatást tudnak adni. A tudományos élet újdonságairól olyan naprakészen tájékoztat a média, hogy azzal nem lehet versenyre kelni. Ugyanakkor a tudományos újdonságok értékelésében, jelentőségük megértésében a tudományos közösség rendszeres segítséget kell adjon a társadalom tagjainak és a döntéshozóknak is.

7. A 2020-as évben az ismert járványügyi helyzet miatt valószínűtlennek tűnik, hogy az egyes osztályok a számukra rendelkezésre álló utazási kereteket értelmesen el tudják költeni. Támogatná-e azt a megoldást, hogy ez a keret ennek ellenére az osztályok saját hatáskörében maradjon, s azt más célra (például könyvkiadás-támogatás) használhassák fel?

F.T.: Ezt a kérdést még nem volt módom átgondolni. Az Osztályok gazdálkodásával kapcsolatos kérdésekben, így az esetleges maradványokról is velük egyetértésben fogok dönteni.

8. Ahogy Freund Tamás is kiemelte a fórumon elhangzott ismertetőjében, az MTA tevékenységének társadalmi ismertsége igen csekély. Véleményem szerint ennek egyik jelentős oka az, hogy az MTA „tudományos tevékenység” fogalmát rendkívül szűk és kirekesztő módon határozza meg. (Ad absurdum: az MTA szerint egy nemzetközileg is sikeres versenyzőket kinevelő matematikatanár vagy egy színvonalas ismeretterjesztő televíziós műsorokat készítő szakember sem folytat tudományos tevékenységet.) Ön szerint érdeke-e az MTA-nak, hogy változtasson ezen a hozzáálláson?

F.T.: A tudományos tevékenység értelmezéséről szóló írásokkal könyvtárakat lehet megtölteni. Az MTA által képviselt és szorgalmazott tudományos tevékenység csúcsát jelentő kiválóságot mindig az adott kor mércéje, lehetőségei és tudós közösségének ítélete állapítja meg. A jéghegy hasonlattal élve: a csúcsot látjuk és csodáljuk, de tudjuk, hogy alatta ott van a jéghegy kilenc tizede. Véleményem szerint ezt kell tudatosítanunk magunkban és mindenkiben, aki a legkisebbet is teheti azért, hogy a tehetség és a lehetőség, a kreativitás és a szorgalom, a mesterek és a tanítványok, az egyéniségek és a támogató közösségek, az ambíciók és a megbecsülés az arra méltó tudósi életpálya mentén mindig ott legyen személyes és intézményes, szimbolikus és konkrét formában egyaránt. Én arra szántam az életem és elnökként is arra szeretnék vállalkozni, hogy a magyar tudomány „jéghegye” minél nagyobb tömegű legyen és minél többen csodálják meg.

9. Az elnök- és főtitkárjelöltek között is egyetértés volt abban, hogy a Mindentudás egyeteme programot újra kell indítani. Ugyanakkor a közszolgálati televízióban van olyan rendszeres műsor Mindenki Akadémiája címmel, amely nagyon hasonló koncepcióra épül, s technológiájában inkább illik a 21. századba (bár ebben az MTA nem játszik formális szerepet). Miért gondolja azt, hogy ennek hatékonysága vagy ismertsége kisebb az egykori Mindentudás egyeteménél? Nem lenne-e célszerűbb, ha az MTA ebben vállalna jelentős szerepet?

F.T.: A ”Mindentudás Egyeteme” program újraindítása sok tudóstársam kifejezett igénye, amely a korábbi kezdeményezés kedvező tapasztalataiból táplálkozik. A tudomány művelői joggal szeretnék magukat és eredményeiket megismertetni a társadalommal, gazdagítani a közgondolkodást, témákat adni a mindennapi beszélgetésekhez, kedvet csinálni a tudományos életpályához, fokozni a tudomány elismertségét, visszaszorítani az áltudományos és tudományellenes nézeteket, növelni a tájékozottságot és a nemzeti önbecsülést. Ezek a célok, és nem az elérésükhöz használt eszközök az igazán fontosak. E célokat jól szolgálta annak idején a “Mindentudás Egyeteme”, amint azt a társadalmi fogadtatása is megmutatta. Példájából sokat tanult a magyar média is, ennek egyik jó példája a “Mindenki Akadémiája”. Elnöki koncepciómban kiemelt helyet kapott az említett fontos célok elérése, a tudósok és a társadalom kapcsolatának ápolása, gazdagítása. Ehhez kell megtalálni a legjobb eszközöket, együttműködő partnereket és a szükséges erőforrásokat. Elnökjelöltként erre készülök és a “Mindentudás Egyeteme 2.0” erre alkalmasnak igérkezik.

10. Egyetért-e azzal, hogy az MTA új elnökének a megválasztása nem pusztán a Közgyűlés tagjainak az ügye, hanem a teljes Köztestületé? Mi a véleménye arról, hogy a programbemutatón (amin kérdéseket amúgy sem lehetett feltenni), és az írásbeli vitán való részvételt is a Közgyűlés tagjaira korlátozták?

F.T.: Elviekben tökéletesen egyetértünk: a Magyar Tudományos Akadémia a teljes magyar tudományos közösségé, és minden magát magyarnak valló ember számára fontos nemzeti intézmény. Választott vezetői a teljes magyar tudományos közösséget kell képviseljék és velük együtt a magyar nemzetet kell szolgálják. Ezt a magasztos elvet nem könnyű a gyakorlatban is érvényesíteni, különösen úgy, hogy minden érintettet és magát érintve érzőt egyformán kielégítsen. Az ismert okokból a megszokottól eltérően kellett lebonyolítani a jelölési folyamatot, a közgyűlést előkészíteni, majd megtartani. Nagyon nagy szerepet kell ebben adnunk a kommunikációs technológiának. Ez egyszerre jelent nagy lehetőséget és fokozott kockázatot. Jelöltként én tartózkodtam attól, hogy befolyásoljam az előkészületeket, de őszinte elismeréssel követtem és nagyon sikeresnek tekintem azokat az erőfeszítéseket, amiket Lovász Elnök Úr vezetésével Testületeink, a Jelölőbizottság Elnöke és Tagjai, valamint a Titkárság Munkatársai tettek a jelölési folyamat, a közgyűlés és a választás szabályos és eredményes lebonyolítása érdekében. Ez szükségszerű, és elfogadható kompromisszumokkal is járt. Véleményem szerint az egész folyamat nem csak egyszerűen megfelelt írott és íratlan szabályainknak, hanem a korábbi választásoknál nagyobb lehetőséget adott a jelöltek elképzeléseinek megismeréséhez és értékeléséhez, amit mindenki elérhetett, észrevételezhetett, megvitathatott. A technikai lehetőségek azonban csak látszólag korlátlanok. A programbemutató megtekintésének megnyitása a teljes Köztestület 18 000 tagja számára azzal a kockázattal járt volna, hogy valamilyen esetleges technikai zavar következtében a szavazati joggal és kötelezettséggel felruházottak jóval szűkebb köre sem tájékozódhatott volna az előírt és elvárható mértékben. Ezért ők elsőbbséget kaptak, de néhány nappal később mindenki hozzáférést kapott az elhangzottakhoz, és aki akart, tájékozódhatott. Sajnos a Közgyűlés első napja aztán igazolta is a technikai kockázatokkal kapcsolatos félelmeket.
Még egyszer köszönöm gondolatébresztő kérdéseit.
Tisztelettel:
Freund Tamás

2020.07.15.