ScienceBits

Szomorú 2020-as IgNobel-díjak bogarasoknak

MAGYAR KÉMIKUSOK LAPJA

A mulatságos, de elgondolkoztató tudományos eredményeket elismerő IgNobel-díjakat 30. alkalommal adták volna át 2020. szeptember 17-én a Harvard Egyetemen. A koronavírus-járvány azonban – mint életünk annyi részében – itt is közbeszólt: az időpont megmaradt, de a szokásos gálaest helyett teljes mértékben online, az Interneten követhető eseménnyé kellet átalakítani az estet. A korábbi események is élőben követhetők voltak az Interneten, de a 2020-as alkalom volt az első, amikor a színháztermi előadásra nem kerülhetett sor.

A szervezők láthatóan jelentős erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a három évtized alatt megalapozott szokásokból a lehető legtöbbet megőrizzék. Nem maradhatott el a kétszavas ’Welcome, welcome’, illetve az ugyancsak kétszavas ’Goddbye, goodbye’ beszéd. A papírrepülő-dobálást ezúttal sok különböző helyszínen, mindenki a maga szórakoztatására végezte háromszor is a műsor alatt, de persze a szokásos emberi célpont nélkül. Megkísérelték a színpadi papírrepülő-sepregetést is egy néhány másodperces bevágás formájában: a feladatot Roy Glaubertől 2019-ben átvevő Mikhail Lukin egy majdnem teljesen üres színpadról távolított el speciális seprűjével egy darab papírrepülőt. Az előadások időkorlátait betartató Miss Sweetie Poo helyét zenészek vették át az online térben, de sok, a díjátadónak jellegzetes hangulatot adó apróságnak nem sikerült megtalálni az online folytatását. Minden bizonnyal ez is az oka annak, hogy az előző éveknél lényegesen rövidebb, mindössze 70 perces lett az est. Habár a díjazott eredmények semmiben nem maradtak el a korábbiaktól, összességében minden idők legszomorúbb IgNobel-díjátadója volt a 2020-as. A Harvard Egyetem Sanders-színháztermében rendszeresen összezsúfolódó 1000-nél is több néző lelkesedése nagyon hiányzott az estéből. Szintén nem sikerült helyettesíteni a ’Moment of Science’ elnevezésű, színpadi kísérleti bemutatókat.

Ami szintén hiányzott az idén, az a kémiai IgNobel-díj. A vegyészek egy részének nagy bánatára, másik részének hatalmas örömére kémikus 2020-ban nem került az elismertek közé.

Az este fő témáját leghelyesebb az eredeti angol szóval visszaadni: BUGS. Ahogy Marc Abrahams ceremóniamester előre is elmondta, ennek a szónak több jelentése is van; néhányat felelevenítettek a díjátadó alatt, néhányat nem. Maga a díj egy papírlapokból hajtogatott doboz volt, a vele járó pénzjutalom pedig az utóbbi évek szokását követve egy darab egybillió zimbabwei dolláros bankjegy. A járvány ennek a beszerzését is megnehezítette, ezért a díjazottak most először valódi hamisítványt kaptak az eredeti papírpénz helyett.

Az élő díjátadók hagyományait követve az online térben is megtartották egy négyfelvonásos miniopera ősbemutatóját, amelynek címe Álmodj, kis csótány volt. A cselekmény Franz Kafka Az átváltozás című novellájának fordítottja: egy csótány álmában emberré alakult át, s a történet előrehaladtával minden ember rájött arra, hogy korábban valamilyen rovar volt. A miniopera is szigorú távolságtartással készült: minden énekes és zenész a saját otthonában vagy a szabadban, egyedül énekelt vagy játszott, kivéve a végig maszkot viselő, négytagú zenekart. A produkció zenei színvonala a színpad varázsa nélkül jelentősen elmaradt a korábbi években megszokottól.

Jobban sikerültek a 24/7 előadások: ezek során egy tudós egy teljes tudományos cikket mond el 24 másodpercben, majd 7 szóval közérthetően összefoglalja annak tartalmát. Elena Bodnar 2009-ben IgNobel-díjjal kitüntetett találmányáról, az arcmaszkká alakítható melltartóról beszélt; ennek a hasznosságát a járvány a legmesszebb menőkig igazolta. Marty Chalfie 2008-ban kémiai Nobel-díjjal is elismert, a zöld fluoreszcens fehérje sajátságait feltáró kutatásairól beszélt. Masako Kishida japán kutató számítógépes ’bug’-okról tartott 24/7 előadást, az 1997-es IgNobel díjas Mark Hostetler floridai tudós pedig a rovarok sajátságairól. A nagy tekintélyű Proceedings of the National Academy of Sciences USA folyóirat főszerkesztője, az rovartannal foglalkozó May Berenbaum rovarapokalipszis címmel az ízeltlábúak kihalásának lehetséges következményeit világította meg, míg Michael Smith, a Max Planck Intézet entomológusa, 2015-ös IgNobel-díjas, a méhszúrásokról adott rövid áttekintést.

A tíz 2020-as IgNobel-díj nem mindegyike kapcsolódott a rovarokhoz vagy bogarakhoz. Az akusztikai díjat Stephan Reber, Takeshi Nishimura, Judith Janisch, Mark Robertson és Tecumseh Fitch kapta egy egészen különleges teljesítményért: rávettek egy nőstény kínai aligátort arra, hogy héliummal dúsított levegővel töltött, légmentesen zárt szobában bömbölésszerű hangot adjon ki (Journal of Experimental Biology, vol. 218, 2015, pp. 2442-2447). A díjat Andre Geim (fizikai Nobel-díj, 2010) adta át, és reményét fejezte ki, hogy a szerzők legközelebbi elismeréséből csak az első két betű marad majd el.

A pszichológiai díjat Miranda Giacomin és Nicholas Rule kapta. Ők arra dolgoztak ki módszert, hogy a nárcisztikus hajlamú embereket pusztán a szemöldökük megfigyelése alapján azonosítsák (Journal of Personality, vol. 87, no. 2, 2019, pp. 373-385). A díjat Eric Maskin adta át, aki 2007-ben volt a közgazdasági Nobel-díj kitüntetettje.

A fizikai díjat Ivan Maksymov és Andrey Pototsky söpörhette be. Ők azt határozták meg, hogy mi történik egy élő földigiliszta alakjával külső, nagyfrekvenciás rezgések hatására (Scientific Reports, vol. 10, 2020, article 8564). Nekik is Eric Maskin nyújtotta át az elismerést képletesen, a képernyőn keresztül. A díjazottak ünnepi beszédükben elmondták, hogy más állatokkal is hasonló kísérleteket terveznek.

A közgazdasági díjat Christopher Watkins, Juan David Leongómez, Jeanne Bovet, Agnieszka Żelaźniewicz, Max Korbmacher, Marco Antônio Correa Varella, Ana Maria Fernandez, Danielle Wagstaff és Samuela Bolgan érdemelte ki. Ők kvantitatív összefüggést kíséreltek meg megállapítani egy országban az emberek között tapasztalható gazdasági egyenlőtlenség nagysága és a csókolózás gyakorisága között (Scientific Reports, vol. 9, 2019, article 6698). A díjat a 2018-as kémiai Nobel-díjasok egyike, Frances Arnold adta át. Ő egy lényegi kérdést is feltett: a járvány miatt a csókolózás gyakorisága mindenhol lecsökkent, ezek alapján várható-e emiatt a gazdasági egyenlőtlenségek megszűnése a világban? Az egyik díjazott egyetlen szóval megválaszolta a kérdést: nem.

Az entomológiai díjra Richard Vetter bizonyult méltónak. A szakember azt bizonyította, hogy sok entomológus (rovarokkal foglalkozó szakember) fél a pókoktól, amelyek egyébként közismerten nem rovarok (American Entomologist, vol. 59, no. 3, 2013, pp. 168-175). A díjat az 1993-as év egyik orvosi Nobel-díjasa, Rich Roberts adta azt remélve, hogy a kitüntetett nem tartozik az arachnofóbiás entomológusok közé.

Az orvostudományi díjazottak Nienke Vulink, Damiaan Denys és Arnoud van Loon lettek. Ők egy korábban ismeretlen, általuk mizofóniának elnevezett egészségügyi rendellenesség első diagnózisát állították fel: ez a más emberek által kiadott csámcsogó hangoktól való irtózást jelenti (Journal of Affective Disorders, vol. 217, 2017, pp. 289-294). A díjat Frances Arnold adta át, s itt is volt lényegi kérdése: van-e kezelési módszere ennek a rendellenességnek? Válaszként a díjazottak igent mondtak, és röviden el is magyarázták hogyan: az általuk kifejlesztett kúra filmrészleteket és hangátalakítást használ.

Az anyagtudományi díjat Metin Eren, Michelle Bebber, James Norris, Alyssa Perrone, Ashley Rutkoski, Michael Wilson és Mary Ann Raghanti vihették haza, akik tudományos módszerekkel győződtek meg arról, hogy a fagyott emberi ürülékből készülő kések használhatatlanok. (Journal of Archaeological Science: Reports, vol. 27, no. 102002, October 2019). A díjat egy másik kémiai Nobel-díjas, Marty Chalfie adta át, aki a 24/7 előadók között is szerepelt. A kérdése az volt, hogy ezen munkájuk nem volt-e a részt vevő kutatók tehetségének elpazarlása (waste) a kollégáik szerint. A díjazottak csak annyit mondtak: a munka végeredménye minden bizonnyal a tudomány emésztőgödrébe kerül majd.

Politikai-közéleti színezetű díjat hármat is átadtak az idén. Ellentétben a hét tudományos díjjal, az elismerésben részesülők ezek egyikét sem tudták – vagy nem akarták – átvenni.

A béke-díjat India és Pakisztán kormányának megosztva ítélték oda. Az elismert teljesítmény azon utasítás volt, amelyet követve a saját nemzetük diplomatái éjjel becsengettek a másik ország képviselőinek az ajtaján, majd még azelőtt távoztak, mielőtt az érintettek ajtót tudtak volna nyitni. A kísérlet a tudományos szakirodalomban mindeddig publikálatlan maradt, de számos sajtóbeszámoló dokumentálja.

A menedzsment-díjat Xi Guang-An, Mo Tian-Xiang, Yang Kang-Sheng, Yang Guang-Sheng és Ling Xian Si kapták. Mind az öten kínai bérgyilkosok, s egy feladatot a következő módon vállaltak el: eredetileg Xi Guang-An fogadta el a megbízást, aki aztán megbízta Mo Tian-Xiang-ot, aki aztán megbízta Yang Kang-Sheng-et, aki aztán megbízta Yang Guang-Sheng-et, aki aztán megbízta Ling Xian Si-t. Az egymást követő megbízások egyre kisebb díjazást tartalmaztak, de végül senki nem követett el gyilkosságot. A kísérlet a tudományos szakirodalomban publikálatlan maradt, de számos sajtóbeszámoló és bírósági jelentés készült róla. Akár a béke-IgNobel-t is kiérdemelhette volna ez a teljesítmény.

Az egészségnevelési díjat sok nemzetvezető kapta megosztva: Jair Bolsonaro (Brazília), Boris Johnson (Egyesült Királyság), Narendra Modi (India), Andrés Manuel López Obrador (Mexikó), Alexander Lukashenko (Fehéroroszország), Donald Trump (Egyesült Államok), Recep Tayyip Erdogan (Törökország), Vlagyimir Putyin (Oroszország) és Gurbanguly Berdimuhamedow (Türkmenisztán). A Covid-19 járvány alatt mindannyian egyértelmű bizonyítékát adták annak, hogy a politikusok sokkal gyorsabb és közvetlenebb hatást tudnak élet-halál kérdésében kifejteni, mint az orvosok. A hatást számos tudományos igényű műben igazolták, de ezek publikációjában egyik díjazott sem vett részt. A neves díjazottak közül Alexander Lukashenko külön figyelmet is kapott: ő 2013 után már másodszor kapta meg a kétségtelenül kétes elismerést.

A videóban több alkalommal is szó esett a finanszírozási nehézségekről. Eddig a díjátadókat túlnyomó részt a bemutató est jegybevételéből szervezték, de 2020-ban a kényszerből alkalmazott online módszer miatt ilyen nem volt. A díjazottak minden korábbi évben hangsúlyozottan saját költségükön utaztak el az ünnepségre, 2020-ban erre nem volt lehetőség. A díjátadó megszervezéséhez ebben az évben sok lelkes önkéntes önzetlen munkájára volt szükség. Ahogy Marc Abrahams fogalmazott: a támogatás összegyűjtése 2020 előtt küzdelem volt, a járvány évében viszont kalanddá vált. Ezért a ceremóniamester – aki egyben az Annals of Improbable Research főszerkesztője is – a nézők segítségét kérte az IgNobel-díjak túléléséhez; ebben nagy segítségére volt kutyája, Wednesday Abrahams is. A 2020-as díjátadón mindenki abban reménykedett, hogy a következő évben már vissza lehet térni a szokásos, személyes jelenlétű módszerhez, de 2021 nyarára világossá vált, hogy ez nem így lesz: 2021. szeptember 9-én magyar idő szerint éjféltől élőben ismét online lehet majd követni a harmincegyedik IgNobel-díjátadót.

2021.09.01.