ScienceBits

Az eltűnt idő nyomában

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

A cím ellenére nem Marcel Proust regényének tudományos vonatkozásairól szeretnék itt írni (amúgy sem olvastam még). Ha vannak lelkes blogolvasóim, nekik minden bizonnyal feltűnt, hogy 2020 augusztusa és 2021 júliusa között semmilyen új bejegyzést nem tettem fel a ScienceBits-re. Az utóbbi két hétben kaptam jelét annak, hogy ezt a tényt többen is észrevették. Gyorsan meg is nyugtattam őket, hogy csak ideiglenes a dolog, és hamarosan újra elkezdek írni ide is. Tulajdonképpen az ebben az időszakban tartott akadémiai osztályülések nagy részéről valójában írtam is, csak éppen véglegesíteni nem volt kedvem és időm ezeket a bejegyzéseket.

Hogy miért is lett ilyen hosszú szünet? (Alkotói válságnak nevezni kicsit nagyképű lenne). Először is, a világméretű járvány sok mindent megváltoztatott. Tavaly ősszel olvastam arról, hogy nagyon sokan kezdtek írni – Franciaországban például a kiadók nem győzték feldolgozni a sok beérkező új kéziratot. Rám éppen az ellenkező hatással lett volna a dolog? Noha az egyetemi órák jelentős részét otthonról kellett tartani az elmúlt másfél évben, az én benyomásom szerint ettől nemhogy nem lett több időm, hanem éppen kevesebb lett.

2020. május 26-án történt a munkahelyemen olyasmi, ami szintén rendkívüli módon megterhel: én lettem a Kémiai Intézet igazgatója. Őszintén szólva nekem már az addigi tanszékvezetői megbízás sem volt a legkevésbé sem ínyemre: nem szeretek ennyi intézményes felelősséget vállalni, különösen nem a nyugodtnak a legkevésbé sem nevezhető magyar felsőoktatási viszonyok között. Visszatekintve az elmúlt évre azt is látom, hogy az előző intézetigazgató lényegesen jobban kezelte az ügyeket, mint én. Azonban ő a koránál fogva már nem hosszabbíthatott, én lettem a leglogikusabb jelölt annak ellenére is, hogy pécsi előéletem igencsak rövid. Persze nem hirtelen támadt a feladat: már 2020 legelején meg kellett írnom az intézetigazgatói pályázatot. Ennek volt egy számomra nagyon fájdalmas része: azt kell hazudni benne, hogy én önszántamból akarom ezt a feladatot, és szívesen csinálom.

Minderről azért írtam itt egy picit részletesebben is, mert ezzel nem egyszerűen csak kevesebb időm lett (tudományos publikációk írására is, nemcsak ismeretterjesztésre), hanem olyan problémákkal kell időnként foglalkoznom, amelyekről pontosam tudom, hogy megoldhatatlanok, ami nem éppen az optimista világszemléletet erősíti bennem. Intézetigazgatóként a járványügyi helyzet miatt volt egy rakás olyan gond is, amely korábban még ismeretlen volt számomra. Az idén januártól pedig a Pécsi Tudományegyetem (más magyar intézményekkel közös) fenntartóváltása sem éppen az Arany János által is hiába keresett független nyugalom eszményképe felé mozdította el a hangulatomat.

Szóval így aztán a blogot elhanyagoltam. Mindig is azt reméltem, hogy az őrület végével, amit a tavaszi szemeszter befejezésével vártam, enyhülnek majd a dolgok és egy kicsit több időm lesz. Ez csak részben jött be: még július második felében is sokat kellett egyetemi ügyekben pörögni, az Egyetemi Doktori Tanács például július 20-án még háromórás ülést tartott. És azóta sem múlik el nap anélkül, hogy e-mail-en valami új feladat ne érkezzen.

Az utóbbi héten adódott valamennyi lehetőség arra, hogy bepótoljam, amit 12 hónapon át elmulasztottam. Így aztán elég sok blogírás most került fel a ScienceBits-re. Következetesen visszadátumoztam őket arra az időpontra, amikor megszülettek (vagy néhány esetben arra, amikor meg kellett volna születniük), de természetesen ez nem jelenti azt, hogy ténylegesen akkortól váltak olvashatóvá itt.

Remélem, hogy így is lesz, aki elolvassa őket. És azt is remélem, hogy ősztől sikerül a saját időmmel sokkal jobban gazdálkodni, és nem lesz újabb egyéves szünet a blogbejegyzéseimben. Meg is próbálkozok két új sorozat elinditásával: ez lesz a Jakab-hegyi krónikák és a Különleges utazás Vernével.

2021.07.27.