ScienceBits

Különleges utazás Vernével: ahogy elkezdődött

KÜLÖNLEGES UTAZÁS VERNÉVEL

Jules Verne (1828-1905) A rejtelmes sziget című regényéről már több vegyészkollégám mondta nekem, hogy nagy szerepe volt a saját pályaválasztásában. Ez valamennyire rám is igaz. Mind a mai napig szeretem a francia író írásait.

Habár Verne nevét gyakran emlegetik a tudományos-fantasztikus irodalom atyjaként (ebben a címben H. G. Wells és Hugo Gernsback írókkal osztozik), valójában szerintem mai szemmel nézve kevés fantasztikus elem van az írásaiban, sokkal inkább regényes tudományos ismeretterjesztésnek nevezném a műveit. Még akkor is, amikor látszólag új dolgokat jósolt meg (mint Nemo kapitány tengeralattjáróját), általában a saját korában már ismert eszközöket vagy technológiákat gondolt egy kicsit tovább. Így aztán nem nagy csoda, hogy sok minden meg is valósult abból, amiről Verne írt.

Érdemes megfigyelni a könyveiben, hogy a földrajzi helyek leírásának nagyon nagy szerepe van: nem egyszer az egzotikus környezet a fő érdekesség. Ezért is lett Verne fő regényfolyamának összefoglaló címe Különleges utazások. Ehhez a sorozathoz általában 54 különálló regényt sorolnak, és igazából egyik sem folytatása a másiknak. Egy-két esetben előfordul, hogy van egy minimális kapcsolat a művek között, ilyen például a Grant kapitány gyermekei, a Nemo kapitány és a már említett Rejtelmes sziget, de igazából a bennük leírt időzítés sem illik már össze.

Hogyan írt Verne ilyen sok könyvet? Viszonylag egyszerű a válasz: pályafutása nagy részében ez volt a főállású munkája. Tehetségének felismerését Pierre-Jules Hetzelnek (1814-1886) köszönhetjük, aki egyébként legendás könyvkiadónak számított: Honoré de Balzac és Stendhal művei is nála jelentek meg, illetve Victor Hugo is a munkatársai közé tartozott. Verne 1862-ben keresett kiadót Öt hét léghajón című művéhez; Hetzel volt a tizenhatodik próbálkozása. A regényt ő sem fogadta el elsőre, de a feljegyzések szerint ezt mondta a szerzőnek: „Mindezek ellenére a nagy elbeszélők minden tulajdonsága megvan Önben.”

Hetzel a regény kéziratával kapcsolatban a következő tanácsot adta: „Az olvasó szórakoztatásra, nem kioktatásra vágyik. Adjunk tehát a kezébe drámai, izgalmas történetet, amely észrevétlenül, minden erőszaktól mentesen neveli, és az ismereteit is gazdagítja.”

Verne mindössze két hét alatt átdolgozta a művet, s az meg is jelent. Mi több, Hetzel kivételes lehetőséget ajánlott neki: írjon évi két regényt a rövidesen induló, havonta kétszer megjelenő Oktatási és szórakoztató magazin (Magasin d'éducation et de récréation) számára, amely folyatásokban közli azt. Ami egészen kivételes volt, az a szerződésben leírt időtartam: 20 év! A művek a folyóiratbeli megjelenés után önálló kötetben is forgalomba kerültek, s a negyedik regény, a Hatteras kapitány után kezdte el Hetzel a címlapon a Különleges utazások (Les Voyages Extraordinaires) sorozatcímet használni.

A szerződés Vernének olyan létbiztonságot hozott, amely egy író számára ma is álomszerű lehet. Ugyanakkor írásának bizonyos stílusjegyeit is meghatározta az, hogy a művek elsődlegesen folyóirat-sorozatként jelentek meg: a fejezetek közel azonos hosszúságúak, hiszen a folyóirat egy számának terjedelme kötött, s a fejezetek többsége valami váratlan fordulattal fejeződik be, mert a következő számot is el kell adni. Verne zseniális mesélői képességein múlt, hogy ezeket a kereteket hosszú időn át egyenletesen magas színvonalon tudta megtölteni. A húsz év letelte majdnem egybeesett Hetzel halálával, de a kiadót és a folyóiratot fia, Louis-Jules Hetzel továbbvitte. Talán nem meglepő az sem, hogy az Oktatási és szórakoztató magazin megszűnése nagyjából Verne halálával esett egybe.

A közelmúltban az Internetes könyvvásárlási lehetőségek bővülésével sikerült elérnem, hogy a Különleges utazások mind az 54 regényének magyar fordítása megvan a könyvespolcomon. A közeljövőben szeretném mindet elolvasni olyan sorrendben, ahogy Verne írta őket. Mi több, mindegyikről blogírást is szeretnék írni. Az első témája a már említett Öt hét léghajón lesz.

2021.07.27.