ScienceBits

Kémiai Nobel-díj és flashmob

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Az előző években már elég rendszeresen írtam a kémiai Nobel-díjasokról. Az idén ennél kicsit többet is tettem: részt vettem egy flashmob, vagyis kicsit erőltetett magyar fordításban "villámcsődület" szervezésében. A kémiai Nobel-díj bejelentése mindig egy októberi szerdán van Stockholmban, 11:45-től. A Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának épületében az aula éppen az étterem előtt van, így háromnegyed tizenkettőkor elég forgalmas hely. Ez így eszményi időzítés egy közösségi esemény szervezéséhez, s az idén ez meg is történt: az aulában kivetítőt és vetítővásznat állítottak fel, így néhányan együtt nézhettük élőben az Interneten a bejelentést.

A Hallgató Önkormányzat készült is néhány korábbi kémiai Nobel-díjasról szóló poszterrel, ezek is meg lehetett nézni az aulában. Háromnegyed tizenkettőkor mintegy harmincan lehettünk, nagyrészt kémikusok, de azért szerencsére nem kizárólag. Még a bejelentés kezdete előtt beszéltem egy kicsit a Nobel-díjakról és néhány érdekes apróságot is igyekeztem elmondani. Tettem egy olyan javaslatot is, amit aztán sokan követtek: ha elhangzik a díjazottak neve, akkor utána érdemes azonnal rákeresni a nevükre a Wikipediában. Egyedül 2018-ban fordult elő, hogy a bejelentés utáni első oldalletöltésnél még ne szerepelt volna az adott tudósnál az az információ, hogy ő az adott évi Nobel-díjas. Ezt most sokan ki is próbálták: az idén négy-öt perc kellett az angol nyelvű Wikipedia frissítéséhez. Korábban gyorsabbak voltak…

Az elmúlt években sokat panaszkodtam arra, hogy kémikuskörökben ismeretlen biológusoknak adja a Nobel-bizottság a díjat. Nos, az idén nem így történt. Mi több, az idei díj nagyon könnyen elmagyarázható nem természettudományos beállítottságú emberek számára is, mert azt a lítiumakkumulátorok kifejlesztésének elismerésére ítéltek oda. Ilyen ma már mindenkinek van laptopban, táblagépben vagy mobiltelefonban.

A díjazottak John Goodenough, M. Stanley Whittingham és Akira Yoshino. Goodenough 1922-ben születet, és így a Nobel-díjat legidősebb korában elnyerő tudóssá vált. Hármójuk közül Ashino a legfiatalabb, de neki is 1948 a születési éve, vagyis 71 éves.

Az idei év olyan szempontból is kivételes volt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia bizonyította, hogy a sajtósai tudnak 21. századi tempóban reagálni az eseményekre: alig néhány perccel a bejelentést követően, egészen pontosan 12:12-kor már kiment egy kör-e-mail a sajtónak szánt hírlevélben, ez megevezett három magyar szakembert, akik szívesen válaszolnak a sajtó kérdéseire a díjjal kapcsolatban. Egyikőjük az amerikai díjazottat még személyesen is ismeri: őt hat különböző sajtóorgánum is kereste délután, ez így egy sikeres akció benyomását keltette bennem. Kár, hogy az idei fizikai vagy orvosi Nobel-díjak esetében nem adott ki ugyanilyen tartalmú hírlevelet az Akadémia.

A Nature podcast röviddel a bejelentés után közzétett egy öt perces villáminterjút, amelyet John Goodenough adott. Ebből kiderült, hogy a Nobel-bizottságnak őt nem sikerült elérnie a bejelentés előtt, így neki egy kollégája mondta el a nagy hírt borotválkozás közben. Természetesen nagyon boldog volt, de azt is elmondta, hogy az ő korában ez már nem változtat semmin. Azt is megtudtam, hogy 97 évesen még mindig bejár a laborba. Hasonló villáminterjút az előző napon egy fizikai Nobel-díjas, Didier Queloz is adott. Hozzá az utolsó kérdés az volt: mit akar csinálni a pénzdíjjal? A válasz az volt, hogy nem fog változtatni az életvitelén, de vesz egy új biciklit.

Egy ilyen közös Nobel-díj-váró eseményre nem igazán lehet felkészülni, mert még hivatalos jelöltlista sincsen, és az előzetes találgatások gyakran nagyon mellé mennek. Az idén viszont úgy érzem, ennek a tématerületnek az elismerése benne volt a levegőben. Remélem, jövőre is hasonló lesz majd a helyzet, és azt is remélem, hogy jövőre is lesz az idei példát követő közösségi esemény a bejelentés napján Pécsett.

2019.10.09.