ScienceBits

Nobel-díj kontra Priestley-érem

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

A kémia Nobel-díjasok nevét minden évben egy október eleji szerdán, 11.45-kor kezdődő sajtótájékoztatón jelentik be. Ezt azért tudom annyira jól, mert ősszel szerdánként déli 12-től az angol nyelvű gyógyszerészképzésben általános kémia előadást tartok, és ennek az elején bele szoktunk nézni a sajtótájékoztató Internetes, élő közvetítésébe is. Az is többször előfordult, hogy azonnal a bejelentés után megkerestem a díjazott tudósok Wikipedia-oldalát. A tapasztalatom szerint ilyenkor már a legelső keresésnél (az egyéni csúcsom nagyjából 20 másodperc a név elhangzása után) is szerepel a szócikkben a Nobel-díj ténye...

Az idén a nigériai, iráni és vietnami hallgatók között azon tűnődtem, hogy most is három, számomra teljesen ismeretlen név hangzott el. Kezd az az érzésem kialakulni, hogy a kémiai Nobel-díjat át kellene keresztelni legalább is biokémiai Nobel-díjra. Ezért aztán ellenőriztem, mennyire téved az a szubjektív érzésem, hogy igencsak egyoldalú lett a Nobel-bizottság érdeklődése. Az utóbbi tíz év díjazottjai:

A 2014-es díj leírásából nem egyértelmű, de valójában ott is biokémiáról volt szó. Így aztán az elmúlt tíz díjból hatot vitt ezt a terület (és akkor a 2003-as és 2004-es díjakról még nem is volt szó...)

A listát elnézve eltűnődtem azon, hogy kik voltak azok a díjazottak közül, akiknek a nevét a Nobel-díj kihirdetése előtt is hallottam már. Nem nagyon hosszú lista: Ertl, Heck, Szuzuki, Schechtman és Karplus, vagyis 5 a 23-ból, és személyesen egyikőjükkel sem találkoztam még. Eddig azt gondoltam, hogy a Magyar Kémikusok Lapjánál végzett szerkesztői munkám miatt az átlagosnál kicsit tájékozottabb vagyok.

2014-ben a Népszabadság egyik újságírója megkért arra, próbáljam a díjkiosztó előtt megjósolni, hogy kik és milyen eredményekért kapják majd az elismerést. Akkor elég alaposan körülnéztem az Interneten, és le is írtam pár nevet, de a véleményemet óvatosságból azzal kezdtem, hogy az „elmúlt években többször is előfordult, hogy a kémiai Nobel-díjat kémikuskörökben ismeretlennek számító, biológiai szakterületeken dolgozó kutatóknak ítélték, ezért jósolni nagyon nehéz”. Ebben igazam lett, de a sikertelen jóslat minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy 2015-ben már nem kérdeztek meg újra.

Az ember azonban könnyen meggyőzi magát arról, hogy nem is benne van a hiba, hanem a Nobel-bizottságban. Én ennek az igazolását a másik nagy kémiai díj, az Amerikai Kémiai Társaság által adományozott Priestley-érem közelmúltbeli történetében találtam meg. Ez annyiban eltér a Nobel-díjtól, hogy minden évben csak egyetlen amerikai tudós kapja (ez azt jelenti, hogy az USA-ban dolgozik; a születési helyek tekintetében már egyébként változatosabb a kép). A díj egyértelműen életműdíj, a rövid hivatalos indoklásban kutatási témát nem is jelölnek meg, csak a személyt. Az elmúlt tíz év díjazottjai:

Ebből a tíz névből egyedül Paul S. Andersonét nem ismertem a díjkihirdetés előtt, míg a többi kilenc esetben nemcsak a nevet hallottam, hanem nagyjából azt is tudtam, milyen területen dolgozott a kutató. A kilenc számomra ismerős nevű tudósból hattal (Whitesides, Somorjai, Hawthorne, Zewail, Stang, Lippard) személyesen is találkoztam, még a díj odaítélése előtt! A teljesség kedvéért: már a 2016-os Priestley-érmes is megvan: Mostafa El-Sayed, az ő neve sem cseng ismeretlenül számomra, ha másért nem, hát a Journal of Physical Chemistry-nél betöltött korábbi főszerkesztői szerepe miatt.

Priestley-érmet egyébként gyakran a Nobel-díj után kapnak kémikusok (lásd Linus Pauling, Henry Taube, Oláh György vagy Ahmed Zewail), nem egyszer pedig egy megérdemelt, de meg nem kapott Nobel-díj helyett (lásd: Harry Gray, George Whitesides, Somorjai Gábor). Azt hiszem, mostanra számomra a Nobel-díj − a körülötte lévő minden felhajtás és társadalmi figyelem ellenére − elveszítette a tekintélyét, és a Priestley-érem számít a kémia első számú kitüntetésének.

2015.10.07.