ScienceBits

Kémiai Nobel-díj az enzimek evolúciójáért

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Október első hete alkalmat adott nekem arra, hogy a kémiai Nobel-díjak eltúlzott biológiai jellegéről szóló, az évek alatt rapszódiából elégiává szelídülő morgolódásaimhoz újabb versszakot írjak.

Az egyszerű tény: a 2018-as kémiai Nobel-díj felét Frances H. Arnold kapta az enzimek irányított evolúciójáért, míg a másik felét megosztva George P. Smith és Sir Gregory P. Winter peptidek és antitestek fágokban történő előállításáért. Ez nem hangzik különösebben kémiának – legalább is nekem nem. Persze ilyenkor majdnem mindig van, aki meg van győződve ennek az ellenkezőjéről, és arról ír, hogy a téma mégiscsak a tágan értelmezett kémia határain belül van. Az idén egyébként még objektív jelek is vannak, amelyek erre utalnak:

Frances H. Arnold doktori fokozatát vegyészmérnöki tudományból szerezte, s jelenleg a California Institute of Technology egyetemen a vegyészmérnöki, biokémiai és biomérnöki tudományok Linus Pauling professzora. Linus Pauling kétségtelenül kémikus volt, Nobel-díjat is kémiait kapott 1954-ben, majd 1962-ben Nobel-békedíjjal is elismerték - mindmáig ő az egyetlen, akit két osztatlan Nobel-díjjal tüntettek ki. Frances H. Arnold is egyértelműen kémikus: publikációinak jelentős többsége az Amerikai Kémiai Társaság folyóirataiban jelent meg.

A másik két díjazottra ez azért már nem igaz. George P. Smith doktori fokozatát bakteriológiából és immunológiából szerezte a Harvard egyetemen, mostani munkahelyén, a University of Missouri-n is a Biológiai Intézetben dolgozik. Sir Gregory P. Winter doktori fokozatát molekuláris biológiából szerezte, jelenleg Cambridge-ben a Molekuláris Biológia Laboratórium vezetője.

Más kérdés, hogy az elmúlt évek tapasztalatának fényében már az is örömteli, hogy a három díjazott közül legalább az egyik egyértelműen kémikus.

2018.10.03.