ScienceBits

Az MTA Kémiai Osztályának ülése 2018 októberében

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Lassan lejár a Magyar Tudományos Akadémián a közgyűlési képviselői mandátumom. Talán éppen ideje volt, hogy egyszer részt vegyek egy ugyancsak lehangoló, majdhogynem visszataszító osztályülésen is. Ugyanis az októberi összejövetel ebbe a kategóriába tartozott.

A napirend alapján még nem lehetett gyanítani, hogy kellemetlen lesz az ülés. A szokásos pontok voltak: egy MTA doktori védés utáni szavazás, egy elég jól előkészített ügyrend-módosítás, illetve – ahogy már szeptemberben írtam – az általam vezetett közoktatási bizottság beszámolója.

Ehhez képest az osztályelnöki tájékoztató közben bő egyórás, céltalan és értelmetlen vita alakult ki az elmúlt hetek Akadémiát érintő eseményeiről. Többen panaszkodtak arra, hogy nem kapnak tisztességesen információkat; ehhez képest én az MTA vezetése és a Minisztérium közötti egyeztetésekről mintegy kéthetente kapok hivatalos forrásból, az MTA elnöke megbízásából részletes leveleket. Azt is többen elmondták, hogy mennyire nem szerencsés rendkívüli közgyűlést tartani. Egyébként ennek az időpontjáról is érkezett már körlevél: december 6. lesz (ami mellesleg pont a negyvenötödik születésnapom). A vitában részt vevőket egyre jobban érezhetően politikai motiváltság hajtotta. Valaki még azt is javasolta, hogy a politikai szerepet vállaló akadémikusoknak fel kellene függeszteni a tagságát. Ahogy én már többször is leírtam, ezen a blogon nem szeretnék a saját politikai nézeteimmel egyetlen olvasót sem "elijeszteni". Most is csak annyit tennék hozzá: a modern világban egy politikus, bármilyen meggyőződésű is, egy hosszú sor különböző érdekcsoport véleményét hallja (nem feltétlenül hallgatja) meg, ezért ha tényleg azt hisszük, hogy a tudomány a társadalom javát szolgálja, akkor a politikai színtéren is sokkal következetesebb és világosabb érdekképviseletre lenne szükség. Gyakorlati szempontokból is értelmetlennek tűnik az elzárkózás: az alapkutatás jelentős része közpénzekből folyik, így ezek társadalmi hasznát folyamatosan bizonyítani kell.

Az egyórásnál hosszabbra nyúló vita közepén az MTA elnökségének kémikus tagja elmondta ugyan, hogy a rendkívüli közgyűlésre már csak azért is szükség van, mert a már biztosan bekövetkező változások egy részéhez az alapszabály szerint közgyűlési határozat szükséges; ez persze nem akadályozott meg néhány embert abban, hogy kijelentse: ők nem hajlandók megjelenni majd december 6-án.

Ez az értelmetlen szócséplés olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy eddig meg is feledkeztem arról, hogy sokkal kellemesebb hangulatban kezdődött az ülés: az egyik akadémikust köszöntötték kilencvenedik születésnapján.

Aztán persze sor került az eredetileg kiírt napirendi pontokra is, ezeket már elég gyorsan "lezavartuk". Én is úgy éreztem, hogy a közoktatási bizottság beszámolóját nagyon rövidre kell fognom. Jó pár ábrát mutattam azért arról, hogy mennyire csökken a kémiatanárok száma, illetve arról is, hogy 2011-hez viszonyítva a kémia BSc-re felvett hallgatók száma is majdnem egyharmadára esett vissza. Ezzel a jelenséggel az utóbbi időben sokat foglalkoztam, írtam is róla néha ezen a blogon. Ahogy várható volt, nem sok vizet zavart a mondanivalóm.

Így tehát elvileg még három osztályülésre érvényes a mandátumom. Formailag egyszer még újraválasztható vagyok: az új választási folyamat szeptemberben el is indult. A Fizikai Kémiai Bizottsághoz tartozom; itt az elmúlt években olyan változások voltak, hogy a Szegedi Tudományegyetemen dolgozók akár önmagukban, mással való összefogás nélkül is képesek lennének átvinni az akaratukat. Nem hiszem, hogy ez lenne a szándékuk, de abban szinte biztos vagyok, hogy a Fizikai Kémiai Bizottságra most jutó négy hely közül (ez eggyel csökkent a három évvel ezelőttihez képest) kettőre szegedi kollégát választunk majd.

2018.10.16.