ScienceBits

A XXVII. Kémiatanári Nyári Továbbképzés Egerben

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

2018 augusztusában Egerben, a Kémiatanári Nyári Továbbképzésen tartottam előadást Mozifilmek a kémiaoktatásban címmel. Ezt az előadást 2021 tavaszán online módszerrel, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem meghívására kibővítve megismételtem, így amikor előadói felkérést kaptam a 2021-es Kémiatanári Nyári Továbbképzésre, teljesen világos volt, hogy valami újjal kell előállnom. Szerencsére a tavaly, év végén megjelent könyvem lehetőséget kínált arra, hogy annak alapgondolatáról beszéljek. Az előadás címe így ’Meséljenek a molekulák: kémiaoktatás a kémia jelrendszere nélkül’ lett.

Közben az is kiderült a sorszámokból, hogy 2019-ben és 2020-ban nem volt ilyen nyári továbbképzés. Gyanítom, hogy igazából kétévente lenne ez az esemény, csak 2020-ban a koronavírus-járvány miatt elmaradt. A helyszín az idén is Eger volt, bár az Eszterházy Károly Egyetem neve egy szóval bővült, a fenntartó miatt bekerült a Katolikus szó is, így a rövidítés EKKE lett. Az előadások helyszíne ugyanaz volt, mint 2019-ben a Vegyészkonferenciáé: a Főiskola (merthogy bő 11 évig Egerben éltem, s emiatt az egyébként impozáns épületet nem tudom egyetemnek nevezni) fő frontján lévő díszes terem, amelynek hatalmas ablakai a Bazilikára néznek. Én a második napon, kedden reggel kilenctől, első előadóként kaptam 30 percet.

A mozifilmes előadásom hatása annyira még nem múlt el, hogy ne egy filmrészlettel kezdtem volna ezt az előadásomat is: James Cameron Titanic című filmjében van egy számomra emlékezetes jelenet, amikor egy mérnök kimondja, hogy a hajó el fog süllyedni. Miután bemutattam, elmondtam, hogy nekem most épp ez a véleményem a közoktatásbeli kötelező kémiatanításról. Most már egész pontosan lehet tudni, hogy fenntarthatatlan a jelenlegi állapot. A filmrészlet azzal a kérdéssel zárult: mennyi időnk van? Ezt is értelmeztem a saját helyzetünkre: a politikai rendszer működési sajátságai miatt én azt gondolom, hogy vagy kettő, vagy hat év van hátra abból az időszakból, amíg minden gimnáziumban oktatnak kémia nevű tantárgyat.

Persze a pesszimista felütés után a könyvről beszéltem, annak mind a hét fejezetéről mondtam néhány gondolatot. Az elején azt is megkérdeztem, hogy van-e olyan a közönségből, aki már olvasta. A mintegy negyven jelenlévőből ketten jelentkeztek, s az előadás utáni kérdésekből az derült ki, hogy senki nem tartja jó ötletnek, hogy nyomtatásban nem került könyvesbolti forgalomba a könyv.

Az előadásom után a kémiatanár-képzés újabb jelentős átalakításáról hallgathattunk meg beszámolót, majd egy budapesti kolléga egy, a Magyar Tudományos Akadémia által támogatott, négy éves szakmódszertani kutatási program eredményeiről számolt be. A legkellemesebb hír ezzel kapcsolatban az volt, hogy lesz folytatás: az idei pályázat is sikeres volt, vagyis hasonló kutatások még legalább négy évig folyhatnak majd.

Még nem írtam, hogy a továbbképzést a Vegyészkonferenciához és a Varázslatos Kémia táborhoz hasonlóan a Magyar Kémikusok Egyesülete szervezte. Az ügyvezető igazgató a kávészünetben elmondta nekem, hogy az általa hallott visszajelzések alapján a hallgatóságnak tetszett az előadásom. De nemcsak ez esett jól: az Egyesület valószínűleg készíttet majd nyomtatott példányokat az Ezeregynél is több molekula meséi című könyvemből. Ideális ajándéknak tűnik bizonyos helyzetekben, illetve az Irinyi-versenyen is ki lehet adni díjként. Meglehet, hogy ilyen jellegű értékén növel az a tény, hogy könyvesbolti forgalomban nem kapható.

A délutáni programban is érdekeltek voltunk: itt a magyar általános- és középiskolai kémiaversenyekről volt szó, ahol Kata az Irinyi-versenyigazgatójaként szerepelt. A továbbképzés más napjain is lettek volna olyan előadások, amelyeket szívesen meghallgattam volna, de erre sajnos az augusztus 20 után beinduló egyetemi taposómalom már nem adott lehetőséget.

2021.08.24.