ScienceBits

Az MTA Kémiai Osztályának elektronikus ülése 2020 decemberében

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

A decemberi osztályülés is természetesen elektronikus volt, és az októberihez hasonlóan ez is egy tudományos előadással kezdődött: Szalay Péter „Az oxigénmolekula kemilumineszcenciája: szokatlan válasz egy rég megoldottnak vélt problémára” címmel mutatott be elméleti kémiai kutatási eredményeket.

Ezután doktori ügyekről volt szó. A járványügyi helyzet miatt elég sokáig nem volt MTA doktori címekre beadott pályázatokhoz kapcsolódó nyilvános védés, viszont az utóbbi hónapokban elektronikus módszerrel ugyan, de újraindították őket. Így az ülésen négy eljárás eredményét jóváhagytuk. Érdekes magyar szokás, hogy a védésre kijelölt szakmai bizottság ugyan hoz valamiféle döntést, de ezt még a Kémiai Osztálynak, utána pedig a Doktori Tanácsnak is jóvá kell hagynia, noha ezek a testületek csak papírokból ismer(het)ik meg a jelöltet és a munkát. Egyszer még régen valaki azt magyarázta el nekem, hogy mindebben az a ráció, hogy a bírálóbizottság döntése után már csak arról szavazunk, hogy minden az előírásoknak megfelelően ment-e. Ehhez képest szokott nemleges szavazat is születni ilyenkor, noha senki semmiféle kétséget nem fogalmaz meg az eljárás szabályszerűségével szemben. Olyanról már hallottam, hogy a bírálóbizottság által nem támogatott pályázónak mégis odaítélték az MTA doktori címet, de a fordítottjáról még nem.

Egy pályázónál az eljárás kezdésérő szavaztunk. Ez sem magától értetődő, hogy szükséges, hiszen a Kémiai Doktori Bizottság habitusvizsgálatában alaposan megvitat minden jelöltet és szavaz is róluk, így az Osztály formális jóváhagyása eléggé felesleges időtöltésnek (avagy időhúzásnak) tűnik.

Következő napirendi pontként a Magyar Tudományos Akadémia új elnökének kérésére áttekintettük, hogy az MTA milyen nemzetközi szervezetekben látja el a magyar tudósok képviseletét. A Kémia Osztályon messze a legfontosabb a IUPAC-képviselet, amelyért évi 4404 euro tagsági díjat is fizetni kell. Ennek az áttekintésnek többlépéses előzménye is volt, például lehetett új tagságok támogatását is kérni. Ezt én meg is tettem: a Science on Stage Europe szervezetben a tagsági díj évi 200 euro. Ennek a felvételét a listára az Osztályelnök és az Osztály is támogatta. Ez a költség sokáig az Eötvös Loránd Fizikai Társulatot nyomta, 2020-ban a Magyar Kémikusok Egyesületét. Remélem, így hosszú időre sikerült megoldani a kérdést.

Itt azonban volt egy furcsa eset is: egy vegyészkolléga fel akarta vetetni a listára az Amerikai Kémiai Társaságot (ACS) is 175 dolláros évenkénti tagsági díjjal, s azt írta indoklásként, hogy minden magyar kémikust képviselne. Ez nekem szemet szúrt az előzetesen kiküldött anyagban, ugyanis tudomásom szerint az ACS-ben nincsen testületi tagság, csak egyéni, viszont egy éves egyéni tagsági díj éppen 175 dollár. Hozzátartozik még a történethez, hogy az Amerikai Kémiai Társaság Magyarországon élő tagjainak van saját csoportja, ezt ACS Hungary Chapter-nek hívják, de az említett kolléga se nem elnöke, se nem titkára ennek. Mindezt még az ülés előtt meg is írtam az Osztály szakreferensének, így az ülésen az elnök maga mondta el ezeket az információkat, és természetesen nem támogatta ennek a tagsági díjnak az átvállalását.

A következő napirendi pontban megtudtuk, hogy megalakult az Akadémia és Könyvtára 200 Éves Évfordulójának Megünneplését Előkészítő Elnökségi Bizottság. Ahogy már egy 2016-os blogírásban írtam róla, 1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlésen Széchenyi István gróf birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel egy magyar tudós társulat létrehozásának támogatására. Így aztán a 200. évforduló 2025-ben lesz. Úgy tűnik, az Akadémia méltó módon szeretné megünnepelni saját bicentenáriumát, így az előkészítő munkát sem hagyja az utolsó pillanatra. A bizottságnak van egy kémikus tagja is, őt ott választottuk meg az ülésen.

Ezen az ülésen szavaztunk arról, hogy ki lesz az Osztály jelöltje az Akadémiai Díjra és az Akadémiai Újságírói Díjra. Az előbbire két javaslat érkezett. Itt a szavazás nem vagy-vagy alapon működik: mindkét jelölt megkapta a többségi támogatást, de az egyiknél ez nagyobb százalékot jelentett, így ő lett az elsődleges jelölt. Az Akadémiai Újságíró Díjra a jelöltállításban már harmadik alkalommal vállaltam kezdeményező szerepet. Normálisan a kitüntetésekre az MTA tagjai tesznek javaslatot, de ez szokásjognak tűnik, nem írott szabály. Ebben az esetben én két okból kezdtem az egyébként tőlem elég szokatlan aktivitásba: egyrészt az Osztály akadémikusai nem nagyon szoktak javaslattal előállni, másrészt én éppen alelnök vagyok a Tudományos Újságírók Klubjában, így valamennyire tudok tájékozódni az ügyben, és talán hiteles véleményt is mondok. Persze néhány akadémikus támogatását is sikerült elnyernem, így az idén a felterjesztésnek rajtam kívül még négy aláírója volt. Az eddigi jelek szerint ezt a fajta "beleszólást" nem veszik különösebbe zokon az Osztály tagjai, a javaslat ugyanis titkos szavazáson 97,5 %-os támogatást kapott. Az idei évtől nem egy, hanem két ilyen díjat adnak majd ki: talán nem esélytelen a Kémiai Osztály jelöltje.

Zárásként arról volt szó, hogy az idén először (persze online formában) karácsonyi előadást szervez az Osztály; ezt Peter Stang tartja majd. A Royal Society-nak nagyon nagy múltra visszatekintő karácsonyi előadássorozata van, ezekről már írtam a Magyar Kémikusok Lapjában is. Nem lenne rossz kicsiben meghonosítani ezt a magyar kémiában is. Bár őszintén szólva az idei téma elég világosan a kémiai kutatóknak szól, és nem a nagyközönségnek.

2020.12.15.