ScienceBits

Kémiatanári vita az új Nemzeti Alaptantervről

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Február utolsó napja egy szombat volt. Ennek késő délelőttjét közel 40 kémiatanár azzal töltötte, hogy a Magyar Kémikusok Egyesülete székházában a Nemzeti Alaptantervről beszélgessen, amelynek végleges(nek tűnő) változata január 31-én jelent meg. Februárban a legtöbb tantárgyhoz az ennél részletesebb kerettantervek közül is jónéhányat nyilvánosságra hoztak. A kémiát éppen még nem, de szerencsére az esemény előadója megkapta a feletteseinek engedélyét ahhoz, hogy erről is beszéljen.

A 2020. szeptemberében érvénybe lépő új NAT-ban a kémia teljes kötelező óraszáma mintegy 15 %-kal csökken az előzőhöz képest. A kémiai ismereteket 7. és 8. osztályban már nem lesz kötelező külön, kémia nevű tantárgyként oktatni, ezt az új NAT az integrált természettudomány részeként is lehetővé teszi akkor, ha nincsenek meg a helyi feltételek a külön biológia-, fizika- és kémiatanításhoz. Főleg a kisebb településeken ez már ma is nagyon elterjedt probléma, és jobb megoldást én sem látok. 2018 őszén egyébként kiderült, hogy ilyen szempontból a saját személyes véleményem eléggé eltér a kémiatanárok vagy vegyészek tipikus véleményétől, akik mind az óraszámhoz, mind a kémia nevű tantárgyhoz a végsőkig ragaszkodnának. Szerintem ez nem bölcs dolog: ha nincs kémiatanár, de kémiaórát muszáj tartani, akkor oda a hittan- vagy rajztanár megy majd be, aki ha csak kicsit is őszinte, még esetleg azt is elmondja a diákjainak, hogy maga sem szerette soha a kémiát. Ennél még az is jobb, ha nincs kémiaóra.

Egyébként a vita nem volt különösebben kiélezett, inkább közös tanakodás a bizonytalan jövőről, semmint kesergés a jelenlegi (kétségtelenül áldatlan) állapotok felett. Az irodalom- vagy történelemtanítással ellentétben a kémia oktatásának nincsenek ideológiai vonzatai, és az is elég szerencsés, hogy az Alaptanterv és a kerettantervek kidolgozásában részt vevők valóban szakemberek: maguk is gyakorló, eredményes és széles körben elismert tanárok. A megbeszélés végén azt is megerősítették, amit egyébként sejteni lehetett: a Nemzeti Alaptantervet összeállító csapat személyi összetétele körüli titoktartás sem az ő kívánságukra történt. Őket felkérték úgy, hogy azonnal egy titoktartási nyilatkozatot is alá kellett írniuk, s ezek a szabályok a hozzáfűzött magyarázatok szerint az ő védelmüket szolgálták. Ebben a logikában egy dolog van, amit nehezen értek: a saját tevékenységükről sem beszélhetnek a titoktartási nyilatkozat szerint, egészen pontosan mindig eseti engedélyt kell kérniük ehhez. A február 29-i alkalomra ezt meg is kapták.

A megbeszélésen megtudtam egy számomra előreláthatóan nagyon is kellemes információt is: az új Nemzeti Alaptanterv szerint a 11. osztályban olyan diákoknak, akik már nem tanulnak tovább emelt óraszámban természettudományos tantárgyakat, lesz egy Természettudomány nevű tantárgy, ami szándéka szerint lezárja az ilyen irányú tanulást. Ennek kerettantervében választhatóként szerepel egy 17 órás blokk „Kémiai mítoszok nyomában” címmel, s az anyag hivatkozik is a Száz kémiai mítosz című könyvre. Mindez olyan jövőképet vetített elém, amelyben a könyvünk nem olvasók százaihoz, hanem tízezrekhez jut el. Persze üröm az örömben, hogy ennek kötelező jellege lesz. Habár én annak idején szerettem a kötelező olvasmányokat (a Kincskereső kisködmön volt az egyetlen kivétel, de azt mind a mai napig kirívó tanári hozzá nem értésnek gondolom, hogy tízéves gyerekek kezébe adják ezt a könyvet), azért tudom, hogy ez a rokonszenv nem általános a tanulók körében.

2020.02.29.