ScienceBits

A kémiatanárok számossága

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Még tavaly ősszel kaptam egy megbízást a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Osztályának elnökétől arra, hogy alakítsunk egy közoktatással foglalkozó bizottságot. Erről az osztályülésekről írt beszámolóimban már esett is szó. Meg is alakult a bizottság, de feladatot senkitől sem kapott. Lehet, hogy eltúloztam kicsit a dolgot, de ezt a tényt én úgy értelmeztem, hogy nekem kell valamit kitalálnom.

Megjegyzem, ez a bizottság nem az egyetlen feladat nélküli testület, amelynek az elnöke vagyok. A Magyar Kémikusok Egyesületének Oktatási Bizottsága ilyen szempontból nagyon hasonló. Ízlés dolga, hogy ki hogyan ítéli meg az ilyesmit: van aki a kitüntető elnöki címet látja benne, a valódi tevékenység másodlagos, de én inkább lennék beosztott ember egy tevékeny szervezetben, mint vezető a semmittevésben.

Szóval az MTA Kémia Osztály közoktatási bizottság számára annyit tudtam kitalálni, hogy próbáljuk meg felmérni a ma Magyarországon dolgozó kémiatanárok korfáját. Az elmúlt másfél évtizedben ugyanis az én érzésem szerint nagyon kevesen végeztek kémiatanárként, illetve azt is tapasztalom, hogy rengeteg betöltetlen állás van számukra, illetve tanárkollégáim jelentős hányada egynél több iskolában tanít. Az ilyen szubjektív megfigyeléseket szerettem volna adatokkal alátámasztani.

Mivel nem lehetett azt remélni, hogy egyetlen forrásból megbízható adatokat kapunk, több szálon is elindultunk. Előkészítettünk és aztán el is végeztünk egy Internetes felmérést, és az Oktatási Hivatal közreműködését is kértük. Ez utóbbi váratlanul sikeres volt: néhány napon belül részletes korfaadatokat kaptunk. Ez az adatsor megerősítette azt a megfigyelésemet, hogy alig-alig vannak fiatal kémiatanárok, és a tanárhiány a nyugdíjazások miatt néhány éven belül még súlyosabb lesz. A korfa egyébként meg is jelent a Magyar Kémikusok Lapja címlapján idén márciusban.

Közben az Internetes felmérés is lezajlott. Ugyan jóval kevesebb kémiatanárt sikerült elérnünk, a kirajzolt korfa gyakorlatilag megegyezett az Oktatási Hivatalból kapott adatokkal.

A következtetés teljesen egyértelmű: kb. 2023-ra előáll majd az az állapot, ahol a kötelező kémiaoktatás a közoktatásban márcsak azért is fenntarthatatlan lesz, mert nem lesz, aki tanítsa. Augusztus végén jött a hír, hogy az új Nemzetei Alaptanterv az általános iskolákban már nem számol sem külön kémia-, sem külön fizikaoktatással. Elvileg ezeket a tárgyakat a biológiával összevonva természetismeret néven tanítják majd. Erről már hallottam, mert az általam felkért bizottsági tagok egyike dolgozott az új Nemzeti Alaptanterv kialakításán. Különösebben nem látok e döntés mögé tudományellenes vagy ártó szándékot: egyszerűen csak tudomásul veszi a valóságot, vagyis hogy már most sincs kellő számban fizika- és kémiatanár, és a jövőben még kevesebb lesz majd. Afelől egyébként nincs kétségem, hogy a természetismeret tantárgy teljes óraszáma jóval kevesebb lesz majd, mint a fizika-kémia-biológia hármasé volt korábban, s ahhoz sem kell nagy jóstehetség, hogy előrelássuk: a biológia fog dominálni benne.

Az a gyanúm, hogy az általános iskolai kémiatanítás feladása enyhít majd a tanárhiány-problémán, de nem hosszú időre. Viszont az a benyomásom, hogy nemcsak a természettudományos tantárgyak tanárai vannak kevesen hazánkban, hanem általában is súlyos tanárhiány van kialakulóban; erről szakszervezeti vezetők nyilatkozatait már többször is olvastam. Így könnyen lehet, hogy a kötelező középiskolai kémiaoktatás csak kihúzza addig, amíg az egyéb folyamatok amúgy is gyökeres közoktatási változtatásokat tesznek szükségessé.

Azzal kezdtem ezt az írást, hogy az MTA Kémiai Osztályától kaptam a megbízást arra, hogy közoktatási kérésekkel foglalkozó bizottságot alakítsak. Gondoltam, akkor osztályülésen be is kellene számolni a korfaadatokról és a belőlük levonható következtetésekről. Ezt már áprilisban kértem: akkor elkéstem, mert az ülés előtt egy bő héttel jeleztem csak ezt a szándékomat. Májusban nem volt osztályülés a Közgyűlés miatt. Júniusban nem tudtam személyesen elmenni az osztályülésre. Felajánlottam ugyan, hogy Skype-on vagy telefonon így is beszélek az osztályülésen részt vevőknek a témáról, de ezt igencsak könnyű szívvel megtehettem, mert tudtam, hogy úgysem egyezik bele a többség. Júliusban és augusztusban a fű sem nő a Magyar Tudományos Akadémián, természetesnek ülések sincsenek. A szeptemberi osztályülésről már megtudtam, hogy igen zsúfolt programja lesz, kiegészítve az akadémikusválasztás egy újabb leszűkítő körével, így ez sem alkalmas. A mostani állás szerint majd októberben beszélek az adatokról. Az viszont való igaz, hogy a téma megvitatása a legkevésbé sem sürgős. Tenni úgysem lehet semmit a kémiatanárok fogyásának mérséklésére, maximum azon lehet merengeni, hogy mi is legyen majd a néhány év múlva beköszöntő szép, új világban.

2018.08.29.