ScienceBits

Velünk haló kémia

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

A cím nem az én elmésségem; Kálai Tamás kollégám találta ki egy, a Nemzeti Alaptanterv tervezetéről szóló beszélgetés címének. A beszélgetés abban a rendezvénysorozatban szerepelt, amelynek eredeti címe Velünk élő kémia… Ebben az írásban a Nemzeti Alaptanterv (közkeletű és barátságosan rövid betűszóval NAT) tervezetéről szeretnék néhány gondolatot megosztani. Nem olyan régen már írtam egyszer a közoktatásbeli kémiaoktatás várható súlyos gondjairól. Természetesen a már most is érzékelhető, és a következő néhány évben biztosan nagyon súlyossá fokozódó kémiatanár-hiányt nemcsak én vettem észre, hanem az alaptanterv-tervezet kidolgozói is, és a maguk módján megpróbálták orvosolni a problémát. De erről majd egy kicsit később…

A NAT-tervezetet augusztus 31-én (pénteken) délután tették elérhetővé az Interneten a www.oktatas2030.hu oldalon. Ugyanitt bárki a véleményét is beküldheti. Ennek határidejeként szeptember 30-át írták először. Ez teljességgel irreális lett volna: szeptember minden oktatással foglalkozó ember számára messze a legzsúfoltabb hónap, emellett 30 nap általában arra elég, hogy mindenki megfogalmazza a magánvéleményét; testületi állásfoglalások megvitatására és kialakítására viszont nyilván több idő kell. Ezért én még szeptember 2-án (vasárnap) írtam a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, illetve az Akadémia Közoktatási Elnöki Bizottságának, hogy ez ellen sürgősen fel kell lépni: legalább is október 31-ig ki kellene tolni a véleményezési időszakot. Azt is javasoltam, hogy az Akadémiának kezdeményező szerepet kellene vállalnia abban, hogy minél többe írjanak véleményt. Hétfőn meg is kaptam a Közoktatási Elnöki Bizottság elnökének "válaszát", amely ugyan formailag reagált az üzenetemre, de tartalmilag nem. Viszont valószínűleg nem én voltam az egyetlen, aki akcióba lépett (vagy csak a nekem írt válaszban támadt zavar, a szükséges intézkedésekben nem), mert hétfő délutánra a szeptember 30-i határidő már el is tűnt az Internetes oldalról, és nem sokkal kettő óra után érkezett egy véleményezési felkérés a Magyar Kémikusok Egyesületéhez is, melyben már október 31 szerepelt.

Már írtam arról, hogy a Magyar Kémikusok Egyesületében az Oktatási Bizottság elnöke vagyok, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Osztálya által létrehozott közoktatási ad hoc bizottságot is én vezetem, így két forrásból is megkaptam azt a feladatot, hogy készítsem el az állásfoglalás javaslatát. A Kémiai Osztály a Közoktatási Elnöki Bizottságtól kapta a felkérést, és itt nagyon korai határidő volt: szeptember 23 (vasárnap!). Ez nekem csak a szeptember 18-i osztályülésen lett világos. Így aztán 20-án estére elkészítettem az állásfoglalás-javaslatot, amelyet így osztályülésen már nem lehetett megvitatni. Pénteken kiküldték az osztály tagjainak, vasárnapig lehetett megjegyzéseket fűzni hozzá. Persze ilyen rövid idő alatt nem volt valószínű, hogy sokan hozzászólnak.

Közben szeptember 20-án Egerben volt egy konferencia a NAT-tervezetről. Erre elmenni nem tudtam, de több tanárkollégával is egyeztettem, akik ott voltak. Tapasztalataik nagyon lesújtóak voltak: igazából nem konferencia volt, hanem az új NAT-tervezet melletti igehirdetés. Kérdezni vagy javaslatot tenni sem formálisan, sem informálisan nem lehetett. Meglehetősen tapasztalt tanárkollégáimra olyan benyomást tett a rendezvény, hogy a NAT-tervezetről igazából nem is akarnak semmilyen vitát, illetve az ő eddigi tanári gyakorlatukat semmibe vették.

A Magyar Kémikusok Egyesületében az Intézőbizottság október 1-én vitatta meg az általam készített állásfoglalás-javaslatot. A vitát én is meghallgathattam (Skype-on, mert aznap nem tudtam Budapestre utazni). Addigra nekem már nyilvánvalóvá vált, hogy a kémikusok többsége nem tartja kellően kritikus élűnek a javaslatomban megfogalmazottakat. A NAT-tervezetnek két érzékeny pontja van a kémia szempontjából. Az első az, hogy általános iskolában az intézményeknek megengedné, hogy szükség esetén a kémia-biológia-fizika tantárgyhármast egyetlen, természettudomány nevű tantárgyként tanítsák. A második pedig további óraszámcsökkenés: 9. osztályban a kémia kötelező heti óraszáma 1 a tervezet szerint. Eddig egyetlen olyan kollégám volt, aki ezt a két dolgot nem tartotta súlyosan sérelmesnek; ő egyébként részt vett a NAT-tervezet elkészítésében, bár az óraszámok kialakításában nem volt szerepe, azt ő is csak a tervezet nyilvános változatából tudta meg.

Az én véleményemet alapvetően az a tény határozza meg, hogy már most sincs annyi kémiatanár, aki az összes kötelező órát meg tudná tartani, az elkövetkezendő években pedig még rosszabb lesz a helyzet. Így nagyon nem racionális dolog az óraszámcsökkentés ellen érvelni, hiszen ezzel egyúttal azt támogatnánk, hogy hozzá nem értők tanítsanak kémiát. Az én tapasztalatom szerint így az órarendben kémiaórának nevezett iskolai foglalkozások jelentős részét rajz-, hittan-, és énektanárok tartanák, akik maguk nemcsak nem értik a kémiát, de egyenesen szükségtelennek tartják az iskolában (kicsit durvábban, de igazából a valóság talajától nem elszakadva: utálják, s az erős érzés oka saját egykori iskolai tapasztalatuk). Számomra nem lehet kérdés, hogy ennél még az is sokkal jobb, ha nincs kémiaóra.

No, ezt a logikát gyakorlatilag senki nem fogadja el rajtam kívül. Mindezt úgy, hogy hibásnak sem mondja senki. Volt, aki ki is mondta: őt nem érdeklik a tények, elvi állásfoglalást kell hozni. Én viszont biztos vagyok benne, hogy a tények figyelmen kívül hagyásával csak még mélyebbre ássuk magunkat egy már amúgy is Mariana-árok mélységű gödörben. Arról nem is beszélve, hogy ezek szerint most is az lesz a véleményünk, mint az elmúlt húsz évben bármilyen változtatási kísérletkor: mi mindent tökéletesen tudunk és csinálunk, s az egyetlen változtatás, ami üdvözlünk, ha több anyagi forrást biztosítanak a kémiaoktatásra. Ha ez tényleg így lenne, akkor vajon hogyan kerültünk a gödör fenekére?

Visszatérve október 1-re: a Magyar Kémikusok Egyesületének Intézőbizottsági ülése után kezdődött az első bekezdésben már említett beszélgetés a Pécsett és környékén dolgozó kémiatanárokkal. Nagyjából húszan vettek részt a rendezvényen. Itt is az a vélemény alakult ki, hogy a közoktatásbeli kémia kötelező óraszámát már többször csökkentették az elmúlt két évtizedben, így az újabb csökkenés semmiképpen nem elfogadható.

Nem sokkal később a Közoktatási Elnöki Bizottság kémikustagja is bejelentkezett azzal, hogy túlságosan is elfogadó lett az osztály véleménye: a természettudományos órák csökkenése ellen közös erővel kellene fellépni, ehhez pedig az szükséges, hogy az osztály véleménye is határozottan ítélje el az óraszámcsökkenést. Egyébként az általam javasolt verzió így szólt: "… fontos kérdés a tanulók túlterheltségének enyhítése, ehhez az óraszám- és tananyagcsökkentéshez a természettudományos tantárgyaknak, így a kémiának is hozzá kell járulnia."

Itt tartunk akkor, amikor ezeket a sorokat írom. Sok gondolatom van még a kémia jövőjét illetően, de nekem szilárd hitem az, hogy a kémia tantárgy közoktatásbeli visszaszorulása (ami az állásfoglalásoktól függetlenül törvényszerűen bekövetkezik), jottányit sem változtat azon a tényen, hogy a kémiai szakértelem értékes a világban, és Magyarországon is az marad. Ezért nem értem, miért alakult ki pánikhangulat egy olyan helyzetben, amelynek a beálltát már egy évtizede is meg lehetett jósolni. Olyan érzésem van, mint aki az autópályán egymaga megy szembe a forgalommal. Azon azért még mindig csodálkozom, hogy a közlekedési táblák mind az én haladási irányom számára olvashatóak…

2018.10.01.