ScienceBits

Előadás a Bolyai-kollégiumban

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Doktori hallgató koromban egy évig szakkollégista voltam: a Hatvani István Szakkollégium éppen akkor alakult Debrecenben, bár igazából a tagság nem jelentette azt, hogy benn is laktam volna a kollégiumban. A doktori hallgatók szerepe egyébként is elég tisztázatlan volt, egy év után ezért meg is szüntették a tagságomat (ahogy az összes többi doktori hallgatóét is…). Azóta annyi kapcsolatom volt a Szakkollégiummal, hogy időnként tartottam egy-egy előadást nekik. Eleinte ezeken mindig megtelt a terem, aztán ahogy múltak az évek, egyre kisebb lett a közönség, végül elérte azt az állapotot, amikor tíznél kevesebben hallgattak meg, pedig a szakkollégium kötelezően előírta a részvételt, és ténylegesen ellenőrizte is. Nekem általában nem ilyen benyomásaim voltak egy Szakkollégiumról: azóta azt is értem, hogy Debrecenben ezt nem hallgatói igények működtetik, hanem felülről vezérelt a dolog, s a fő mozgatója az ilyen célra elnyerhető anyagi támogatás megszerzése.

Azt persze tudom, hogy a nagy hagyományú szakkollégiumokban egész más a helyzet. Ezért is örültem nagyon annak, hogy meghívást kaptam a Bolyai Kollégiumba egy csütörtök esti előadást tartani. Itt a sajtóból (is) közismert szakemberek, illetve éppen nem aktív politikusok is rendszeresen vendégek (az idén például Béres József, Tölgyessy Péter és Aszódi Attila). Az időzítés úgy jött össze, hogy én lettem a 2019-20-as tanév első előadója. A két magyar nyelvű könyvemben leírt történetek közül mondtam el néhányat, illetve röviden a saját könyvírási tapasztalataimról is beszéltem.

Az előadás előtt beszélgettem egy kicsit a Kollégium igazgatójával, egy fizikussal, akivel egyszer már találkoztam korábban egy Színpadon a tudomány rendezvényen. Kiderült, hogy a kollégisták számára elvileg itt is kötelező az előadásokon való részvétel, de persze előfordul, hogy valakinek van más tanulmányi kötelezettsége is ebben az időpontban. A terem nagyjából meg is telt a kezdésre. Számomra meglepetést okozott, hogy az ELTE-ről két oktatókollégám is eljött.

Habár már a kezdés után nem sokkal mondtam azt, hogy én szívesen veszem, ha közbekérdeznek, azért ez Magyarországon nem szokás – még egy Szakkollégiumban sem. Csak akkor pörgött fel a vita, amikor már az utolsó történetről, a napvitorlázásról beszéltem: ez láthatóan megmozgatta a jelenlévők fantáziáját, s utána a korábbi témákra is vissza-visszatértek. Így aztán valóban tartalmas beszélgetéssé alakult át a végén az előadás. Összességében nagyon jó érzésekkel távoztam az eseményről, minden előadónak ilyen hozzáállású közönséget kívánok a jövőben a Bolyai Kollégiumban.

2019.09.19.