ScienceBits

Csillagászkalandok Baján

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Október 2 nagyon szép szombati nap volt, ideális egy kiránduláshoz. Ezt egy tucat amatőr csillagász társaságában használtuk ki, de azért messzire nem utaztunk.

Debreceni éveink utolsó részében rendszeresen jártunk csillagász szakkörbe, egy-egy eseményről én is beszámoltam ezeken az alkalmakon. Ott is volt évente egy kirándulás, így jártam például először a Zselici csillagparkban, vagy Szlovákia második legnagyobb távcsövénél is. Itt Pécsett is van ilyen szakkör, és bár eddig csak online kapcsolódtunk be az ott zajló életbe, egyszer már előadást is tartottam. Október 2-án Szegedre és Bajára szerveztek közös kirándulást. Sajnos úgy alakult, hogy a szegedi részre nem tudtunk elmenni, de a délutáni bajai programra már odaértünk. Baján ugyanis van egy elég jelentős csillagvizsgáló, a közelmúltban vettek oda egy új, nyolcvan centiméter átmérőjű távcsövet. Az intézmény nem számít nyilvánosnak, így csillagászközi kapcsolatokat kellett mozgósítani ahhoz, hogy ezt meg lehessen nézni, amit egy – a Természettudományi Karon dolgozó – kollégám tett meg.

A csillagvizsgálót egy keskeny kis úton lehet megközelíteni, már a Baja végét jelző táblán túl Szeged felé az 54-es úton. Annyira kicsi út, hogy még GPS-t használva is kétszer elmentem mellette úgy, hogy nem vettem észre. Láthatóan vártak bennünket: a kapu nyitva volt, s bár a Szegedről érkező nagy csapat előtt érkeztünk, így is szívélyesen fogadtak bennünket. Egy olyan csillagász mutatta be az új távcsövet, aki épp arra készült, hogy éjszaka megfigyelést végez majd vele. Minden megmutatott rajta, amit lehetett.

Több szempontból is érdekes volt ez a távcső. Egyrészt a nyolcvancentis átmérőjű tükör fölött nincsen a szokásos cső (vagyis tubus), így elég kevéssé néz ki hagyományos távcsőnek. A tükörnek persze van védőfedele, amit csak a tényleges mérések idejére nyitnak ki azért, hogy a lehető legkevésbé koszosodjon. A másodlagos tükör és a detektorok is szabadon láthatók így. Ami szintén érdekes, az a mozgatást végző mechanika. Az én távcsöveim olyan állványon vannak, amelyen a két szokásos égi koordinátát (deklináció és rektaszcenzió) lehet beállítani. Ha jól megtalálom az északi irányt, akkor az ég látszólagos mozgásának követéséhez elég egyetlen tengely körül forgatni a távcsövet így. Mint kiderült, nagyon nagy távcsövek esetében ezt az elvet már nem lehet használni, mert idővel kikopnak és pontatlanná váltak. Az ilyen nagy távcsöveket két tengely körül kell forgatni, de itt az egyik egyszerűen vízszintes, a másik függőleges. Így a mozgatáshoz is eleve számítógép kell, mert pontosan össze kell hangolni a két tengelyt. A bajai nagy távcső esetében ráadásul a kopás elkerülése miatt ’Direct Drive’ elven, vagyis áttétel nélkül működik az egész. Az elektromos motor és a közvetlen hajtás együtt azt eredményezik, hogy a távcső forgatás közben sem ad ki semmilyen hangot: gyakorlatilag zajtalanul működik.

A csillagvizsgálóban tett látgatás után Magyarország legújabb planetáriumát is megnéztük. Ez Baja központjában van. Eredetileg a bajai csillagvizsgáló is ott épült meg, de annak az épületét csak kívülről tudtuk megnézni. A planetárium talán a legkisebb, amelyet valaha is láttam. A vetítőkupola leengedhető benne, illetve a vásznat vákuummal rögzítik hozzá. Így a bemutató előtt egy viszonylag zajos szivattyút kell bekapcsolni, elhelyezkedni a nyugágyszerű ülőhelyeken, a leengedés után pedig kb. ötven-hatvan centi rés marad a kupola alja és a padló között.

Próbaként meg is néztünk egy, az európai kutatók által a chilei Andokban épített, hatalmas méretű távcsövekről szóló planetáriumi filmet, amelyet az Utazó Planetárium terjeszt Magyarországon. A nap végén ez ötlött eszembe: kővágószőlősi házunk kb. 60 kilométeres körzetében négy planetárium is van már.

2021.10.02.