ScienceBits

Csillagpark a Zselicben

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Ha valaki olvassa a blogírásaimat, annak aligha nagy meglepetés, hogy szeretem a csillagászatot. Nemrég beléptem a debreceni Magnitúdó Csillagászati Egyesületbe, s május utolsó hétvégéje kitűnő alkalmat kínált egy dunántúli kiránduláshoz, amelynek elsődleges célja a Zselici Csillagpark meglátogatása volt.

A mai emberek átlagban közel sem ismerik annyira a csillagos eget, mint két évszázaddal ezelőtt. Ennek egyetlen világos oka van: a fényszennyezés. Az ember szeme nagyon halovány dolgokat is képes meglátni, de csak akkor, ha nincs semmi fényes a látóterében. Így aztán érthető, hogy a közvilágítás terjedése a kevésbé fényes csillagok látványától megfosztotta az átlagembert. Aki szereti az eget nézni, annak egy megoldás marad: igazán sötét helyeket keresni. Ebből a célból ma már világszerte sötét égbolt parkokat hoznak létre; Magyarországon az első ilyen Kaposvártól délre, a Zselicben alakult meg.

A Zselic, mint megtudtam, Magyarország legnagyobb összefüggő erdőterülete. A vadállomány is hatalmas: Somogy megyében olyan nagy, hogy csak a számokat nézve az akár egész Magyarországra is tisztességes lenne. Így eleve kevés volt a mesterséges fény, és ezeket viszonylag kevés munkával át lehetett alakítani olyanná, hogy minél jobban a megvilágítandó, földfelszíni részre koncentráljanak. Így kapta meg a terület 2009-ben a Nemzetközi Csillagoségbolt-park címet: akkoriban a világon mindössze három hasonló terület volt.

2015-re felhúztak egy látogatóközpontot, hogy azok is megtapasztalhassanak valamit a csillagászatból, akiknek nincs saját távcsövük. Az épületben van egy planetárium (nyolc méteres átmérőjű állandó kupolával) illetve egy 40 cm átmérőjű tükrös távcső. Mind a kettőt megszemléltük működés közben is.

A távcső használatához a látogatás időpontját előrelátóan kell kiválasztani. Amennyire tudom, a látogatóközpont sötétben eleve csak péntekenként van nyitva. A debreceni csillagászati egyesületnek azért vannak előjogai: mi szombaton éjszaka is nézhettük a központ távcsövén keresztül a csillagokat. Ehhez persze felhőtlen ég kell, ami semelyik évszakban nem garantálható, de május végén viszonylag jó esély volt rá. Ilyen szempontból szerencsénk volt, kb. este tizenegykor kezdett el az ég bárányfelhősödni, addig sok mindent meg lehetett nézni. Aztán arra is gondolni kell, hogy a hold ne legyen este az égen, mert az már önmagában is túl nagy fényforrás. Május 28 ilyen szempontból megfelelő választás volt: a hold az utolsó negyedben volt, vagyis jóval éjfél után kelt csak.

Még világosban megérkeztünk, így körbesétáltunk egy kicsit a látogatóközpontban, illetve a planetáriumban megnéztünk néhány rövidebb, előre elkészített műsort. A közelben van egy fából épített kilátó is, ahonnan a Mecsek hegyeit simán látni lehet. Innen fentről tűnt fel az is, hogy a központ közelében lévő játszótéren csillagképeket formázó facölöpök vannak.

Ahogy sötétedett, úgy vált izgalmasabbá a dolog. Az előrelátható szép idő majdnem egy tucatnyi amatőr (?) csillagászt vonzott ide, mindenki hozta a saját távcsövét is. Volt néhány közöttük, amely elektromos motorral működött, ezekhez akkumulátor is dukált, de egy esetben az épületből hozta ki az áramot a távcső gazdája, aki láthatóan jóban volt az ott dolgozókkal.

A mi csoportunk a nagy távcsövön keresztül sok mindent megnézhetett: az időpontválasztás olyan szempontból is kitűnő volt, hogy már közvetlenül besötétedés után látszott a Jupiter és a Szaturnusz is. A látványosságoknak a felhők vetettek véget: ekkor aztán szép lassan elindultunk vissza a szomszédos faluba. Autót vezetni egy ennyire sötét helyen nekem már nem esett olyan jól, de ez csak igen csekély kellemetlenség volt. Mint megtudtam, ma már nem a Zselic az egyetlen ilyen hely Magyarországon: 2011-től a Hortobágyon is működik a Csillagoségbolt-park.

2016.05.28.