ScienceBits

Békével jöttem

MAGYAR KÉMIKUSOK LAPJA

Évente egy alkalommal kapok felkérést arra, hogy a Magyar Kémikusok Lapja egy számába beköszöntőt írjak. Ebben ritkán szoktam az adott szám cikkeit ajánlani, talán nem okoz csalódást, ha ezt most sem teszem. Ehelyett most is szakmai közéleti kérdésekről szeretnék írni. Érdekes módon most ez Kiss Tamás felelős szerkesztő februári beköszöntőjének folytatása lesz.

Kiss Tamás írt Karikó Katalinról, aki nem önszántából hagyta ott 1985-ben a Szegedi Biológiai Kutatóközpontot, s már ott elkezdett, külföldön folytatott tudományos munkája nagyon fontos volt a koronavírus elleni Pfizer–BioNTech-vakcina kifejlesztésében. Felelős szerkesztőnk ennek kapcsán így tette fel a kérdést: vajon egy magyar kutatónak időben el kell-e hagynia hazánkat ahhoz, hogy esélyes legyen a Nobel-díjra? Nekem inkább Moldova György sommás megállapítása jutott eszembe erről: Magyarországon időnként Stradivari-hegedűkkel szoktak befűteni. A februári beköszöntő véglegesítése után érkezett a hír, hogy Karikó Katalint Szeged város díszpolgárának, a Szegedi Tudományegyetem pedig díszdoktorának választotta. Noha a kutatónőnek lenne oka arra, hogy ne érezze magát teljesen boldognak ezektől a kitüntetésektől, ezt mégsem érezteti senkivel.

A másik ügy, amelyről Kiss Tamás írt februárban, a nagy vidéki tudományegyetemek fenntartóváltása. Aki nem zárkózik el teljesen a napisajtótól, az elkerülni sem tudta ezt a témát januárban. Nyilván mindenki értesült arról is, hogy Debrecenben és Szegeden elég súlyos és néha személyessé is váló, a sajtóban is alaposan megszellőztetett konfliktusokat okozott az ügy. Én a Pécsi Tudományegyetemen dolgozom: itt is volt komoly egyet nem értés a fenntartóváltás kérdésében, mégis sokkal békésebb mederben zajlottak a dolgok, mint a másik két egyetemen. Nem akarom ennek az okát hosszasan boncolgatni, de azt azért leírom, hogy milyen események után hozta a pécsi szenátus ugyanazt a döntést, mint a debreceni és a szegedi. Hallgatói kezdeményezésre elektronikus módszerrel két online plénumot is szerveztek egy hét különbséggel, az elsőn maga a rektor mondta el, amit tudott, és kérdésekre is válaszolt. Az első plénumon a résztvevők száma meghaladta a 900-at, s mindkét esemény szavazással zárult. A Természettudományi Kar minden dolgozója titkos szavazással mondhatott véleményt a fenntartóváltásról (kétszer is), s a második előtt volt egy online dolgozói fórum, ahol a rektor és a dékán válaszolt a kérdésekre, amelyeket nem kellett előre leadni. A Bölcsésztudományi Kar és az Általános Orvostudományi Kar a munkatársai számára nyilvánossá tette saját Kari Tanácsának azon ülését, ahol ezt az ügyet tárgyalták. Végül a szenátus nyilvános, az Interneten mindenki (nemcsak az egyetem polgárai!) számára élőben követhető ülésen hozott döntést a kezdeményezésről, ahol a fenntartóváltás támogatását szavazatok kétharmados többségéhez kötötték.

A mai magyar világban talán nem árt néha példát mutatni arra, hogy korábbi sérelmeken túl lehet lépni, és súlyosan ellentmondásos kérdésekről is tudunk kulturáltan beszélgetni.

2021.03.01.