ScienceBits

Kísérleti bemutató verseny a Műegyetemen

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Elég sokszor írtam már arról, hogy 2019 a periódusos rendszer éve. November 19-én a Magyar Kémikusok Egyesülete olyan rendezvényt szervezett, amelyet az év záróeseményének neveztek. Az alapgondolat az volt, hogy általános és középiskolás diákok, meg egyetemi hallgatók számára kísérletbemutató verseny lesz a nap fő attrakciója. Ezt a Magyar Kémikusok Egyesülete meg is hirdette, a jelentkezőknek videót kellett beküldeniük, ennek alapján választották ki a döntősöket.

A döntő helyszíne alapjában a Műegyetem Díszterme volt. Egy ilyen terem persze nem alkalmas kémiai kísérletek biztonságos bemutatására, ezért a versenyzők a Ch épületben lévő laboratóriumokban csinálták a bemutatót, amelyet aztán Internetes kapcsolaton át élőben vetítettek a közönség számára. Minden csapatnak tíz perce volt.

A Díszterem egyébként közel sem a legnagyobb terem a Műegyetemen, a bemutató előtt három nappal a BME egy sokkal nagyobb termében tartottam előadást (de erről majd egy másik írásban számolok be). A rendezvény kezdésére nagyjából megtelt a terem, nagyrészt a versenyzőkkel és a felkészítő tanáraikkal, illetve még az elmúlt év kémiai vonatkozású nemzetközi versenyein szereplő magyar csapatok tagjait hívták meg: őnekik a végén valamiféle egyesületi elismerést is átadtak.

Ha már a periódusos rendszer évének nyitórendezvényén én tartottam előadást, akkor talán nem meglepő, hogy a zárórendezvény nyitóelőadójának is engem kértek fel. A Magyar Kémikusok Egyesülete a periódusos rendszer nagykövetének nevezett engem emiatt. Igazából én kezdtem a programot, hogy legyen a kísérletezőknek egy kis felkészülési idejük. Amikor befejeztem, akkor előadóból zsűritaggá minősültem át, s ilyen szemmel néztem végig a kísérleteket.

Sajnos a technika akadozott egy kicsit. Az első bemutató tíz percéből például legalább hármat nem láttunk, a többinél szerencsére csak egy-két másodperces képakadozás fordult elő. A hanggal kicsit nagyobb gond volt: ez elég gyakran nem volt jól hallható, illetve szervezési probléma is volt: az általában háromfős csapatokat alkotó kísérletező diákok csak egyetlen, ruhára csíptethető mikrofont kaptak. Az elképzelt időrendet sem sikerült tartani, mert az eredeti tervben tízpercenként szorosan követték volna egymást az előadások, a valóságban viszont mindig legalább négy-öt perc szünetet kellett tartani köztük.

Volt egy pécsi diákcsapat is, ők egyetemisták voltak. Végül is ők versenyen kívül tartották a bemutatójukat, mert az általános- és középiskolásokkal nem akarták összemérni őket, a másik egyetemi csapat pedig visszalépett, így egyedül maradtak. Sajnos én éppen az ő bemutatójukat nem láttam élőben, mert közben el kellett vonulnom zsűriülésre. A feleségem, Kata viszont a laborba is átment velük, jónéhány fényképet is csinált.

Végül az első díjat egy háromfős lánycsapat vehette át, akik timangyaloknak hívták magukat. Az alumíniummal kapcsolatos kísérleteket mutattak be jól szervezett műsorukban, és arra is odafigyeltek, hogy ne az beszéljen, aki a kísérletet éppen csinálja. A második díjat és a közönségdíjat is a bemutatót egyedül megtartó diák vihette haza: az ő "műsora" volt talán a legötletesebb, folyékony nitrogénnel és folyékony oxigénnel kísérletezett.

Kíváncsi vagyok, lesz-e folytatása az események. Az idén elvileg a periódusos rendszer éve miatt tartották meg, de szerintem a tanulságok levonása után akár állandó, évente visszatérő rendezvény is lehetne belőle. Ugyan már nagyon sok verseny van a közoktatásban, de ez olyan szempontból egyedi, hogy mindenhol máshol nagyrészt írásban kell feladatokat megoldani, itt viszont látványos kísérleteket lehet bemutatni.

2019.11.19.