ScienceBits

Sosemvolt elemek: szaturnum

MAGYAR KÉMIKUSOK LAPJA

Sir William Herschel (1738-1822) 1781-ben felfedezte az Uránusz bolygót: ez a tény nemcsak a csillagászatban jelentett forradalmi jelentőségű újdonságot, hanem a kémiai névadásban is új mozgalmat indított el. A berlini kémiaprofesszor, Martin Heinrich Klaproth (1743-1817) egy általa újonnan felfedezett elemet az Uránusz bolygóról uránnak nevezett el 1789-ben, ezt további, naprendszerbeli égitestekről elnevezett elemek sora követte (nem mindig időrendben): a tellúr (Föld), a szelén (Hold), a cérium (Ceresz), a palládium (Pallasz), a hélium (Nap), a neptúnium (Neptunusz) és a plutónium (Plútó).

Ha Antoine Grimoald Monnet (1734-1817) francia geológus-kémikuson múlt volna, akkor az égitestekről elnevezett elemek sora már három évvel korábban, 1786-ban elkezdődött volna a szaturnum révén. Monnet (akinek semmi köze a festő Claude Monet-hoz) a Bretagne-i bányák főbiztosa volt Franciaországban. 1784-ben egy Poullaonnen közelében lévő bányából kapott egy érdekes, kivételesen nagy ólomtartalmú galenitmintát (PbS). Miközben ezen az anyagon a szokásos eljárást végezte az ólom kinyerésére, arra lett figyelmes, hogy az olvadt ólom tetején általa korábban még nem látott anyag úszik. Ezt különítette el, s ismeretlen fémnek tartva a szaturnum nevet adta neki (A. G. Monnet, J. Physique, 1786, 28, 168), habár cikkének eredeti címe még Sur la saturnite volt. A felfedezés híre el is terjedt Európában, bár az elem nevére német nyelvterületen inkább az általa eredetileg használt szaturnit alakot használták. A fém színe, egyenértéksúlya és reaktivitása hasonlított az óloméhoz, de annál fényesebb és illékonyabb volt.

Egy angol ásványtani könyvből ismert, hogy két Németországban dolgozó tudós, Hassenfratz és Giroud még a felfedezés évében komoly kritikai megjegyzéseket tett, szerintük a szaturnum valójában ólom és réz-szulfidok keveréke volt csupán, amely ezüst és vasnyomokat is tartalmazott, a pontos összetétel pedig a forrásnak használt érctől függően változott. Erre válaszként Monnet újra elvégezte eredeti kísérleteit. Az új elem felfedezésének dicsősége annyira vonzó volt számára, hogy korábbi állításaitól még az a tény sem tudta eltántorítani, hogy az elem újbóli előállítása neki sem sikerült. A szaturnum koporsójába az utolsó szeget Jean-Claude Delamétherie (1743-1817) francia kémikus verte be, aki gondos kísérleti munkával végleg alátámasztotta Monnet kritikusainak érvelését.

Az események azonban Antoine Monnet tekintélyét a legkevésbé sem tépázták meg. Ő volt az ancienne chimie, vagyis az Antoine-Laurent de Lavoisier (1743-1794), Claude Louis Berthollet (1748-1842) és Joseph Priestley (1733-1804) nevével fémjelzett új nézetekkel szemben álló, mélyen konzervatív irányzat egyik fő alakja. Politikai kapcsolatai révén elérte, hogy teljes Franciaország bányáinak főellenőre lett, és ezt a pozícióját maradéktalanul ki is használta az általa károsnak vélt új tanok visszaszorítására.

2019.06.01.