ScienceBits

1st International Conference on Reaction Kinetics, Mechanisms and Catalysis

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

A tavalyi nyárelőhöz hasonlóan az idén is akadtak konferenciaelnöki feladataim. Ráadásul a korábbiaktól eltérően most olyan esemény szervezésében vettem részt, amelynek semmilyen korábbi előzménye nem volt.

Lassan már egy évtizede végzek tudományos szerkesztői munkát az Akadémiai Kiadóval együttműködésben. Az egykor Reaction Kinetics and Catalysis Letters című folyóirat nevét Reaction Kinetics, Mechanisms and Catalysisre változtattuk az előző főszerkesztővel együtt. A Kiadó már akkor is szorgalmazta, hogy a folyóirat népszerűsítése céljából nemzetközi konferenciát kellene szervezni, amely esetleg lehet egy sorozat első állomása is. Ez azért is logikus gondolat, mert az ilyen rendezvények szervezésére külön üzletága van a Kiadónak, s mint tavaly, a MaCKiE konferencián megtapasztaltam, ez nagy hozzáértést is jelent.

Az előző főszerkesztőnek nagyon jelenetős ellenérzései voltak ezen a téren, nekem már kevésbé. Ha a helyzet iróniáját akarnám keresni, nyugodtan írhatnám azt is, hogy az utóbbi időben különösebben sokat nem teszek azért, hogy szakmai konferencia-részvételek anyagi hátterét megteremtsem, így aztán ha részt akarok venni ilyesmin, akkor nekem is jelentős részt kell vállalnom a szervezésben…

Persze egy előzmények nélküli konferencia szervezésekor mindig észreveszi az ember, hogy az adott területen (itt most kimondottan a katalízisről van szó) mennyi más nemzetközi összejövetelt is szerveznek. A tavalyi firenzei EuropaCat konferencián csak azért vettem részt, hogy ott a saját rendezvényt népszerűsíteni próbáljam. Ez elég jó ötlet volt: ott lehettek vagy 1800-an, ami nagyon nagy méretnek számít ebben a műfajban.

A 1st International Conference on Reaction Kinetics, Mechanisms and Catalysis időpontja végül is június 6-9 lett. Az eredeti célkitűzés a kb. 150-es résztvevőszám elérése volt; ez nem sikerült, kb. 110-en jöttek el összesen. Üzleti szempontból ez még tűrhető, nyilván nem volt nagy anyagi haszon a rendezvényen, de azért veszteséget sem termelt - legalább is én így képzelem.

A helyszín a tavalyi MaCKiE-hez hasonlóan Budapesten, a Déli Pályaudvar közelében lévő Hotel Mercure Buda volt, amelynek konferenciaterme éppen ideális méretű ehhez a rendezvényhez. Koreából is Oroszországból meglepően sokan jöttek, az USA-ból viszont csak két résztvevő volt.

A számomra legfurcsább momentum egy elmaradt előadás volt. A konferencia egyetlen perui résztvevője épp egy olyan, délelőtti szekcióban tartott előadást, amelyben én voltam a levezető elnök. A szekció előtt le is adta és kipróbálta a bemutatót tartalmazó előadásfájlt. Amikor aztán sorra került volna, akkor hiába kerestük (pedig még a mobiltelefonján is próbáltuk keresni). A bő húszfős hallgatóság úgy döntött, hogy nézzük végig a diasorát: ezt csendben meg is tettük.

A konferenciazárás alighanem sokakban hagyott kellemes emléket: az egyetlen szponzor a Springer volt, az Akadémiai Kiadó partnere sok nemzetközi folyóirat megjelentetésében. A kiállított könyveket ilyenkor vissza már nem szállítják a saját központjukba. Már a tavalyi konferencián is azt csináltam, hogy záráskor az ott megjelenők választhatnak ezekből a könyvekből. Mindegyiknek lett gazdája.

Összességében én sikerként éltem meg a konferenciát, sokan úgy búcsúztak el tőlem, hogy két év múlva újra eljönnek. Remélem, valóban lesz is folytatás.

2018.06.09.