ScienceBits

Újabb emlékezések Beck Mihályra – egy akadémiai ülés tanulságai

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Ezen a blogon, és a Természet Világában is bőséggel írtam már Beck Mihályra emlékező sorokat. Ha már így alakult a helyzet, akkor elvállaltam azt is, hogy egy emlékülést szervezek a Magyar Tudományos Akadémián. Azt szerettem volna, ha ezen elsősorban személyes emlékeket elevenítenek fel az előadók; ennek megfelelően olyan tudósokat hívtam meg, akik jól ismerték vagy akár hosszan együtt is dolgoztak Beck Mihállyal. Végül is tíz előadót sikerült meggyőzni (bár a többséget igazából nem is kellett győzködni).

Az ülés időpontja november 14 lett, ami éppen Beck Mihály 88. születésnapja lett volna, és az idén keddre esett, vagyis szerencsésen éppen arra a napra, amikor az MTA Kémiai Osztálya egyébként is rendezvényeket szokott tartani. November a Magyar Tudomány Ünnepe, így osztályülés nem volt ebben a hónapban, viszont a sok egyéb ünnepi előadás miatt egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy az emlékülés népszerű lesz. Elsőre az Akadémia Nagytermét kaptuk meg helyszínnek, ez még a Díszteremnél is nagyobb: aggódtam is, hogy ott üresség érzetét kelti majd a terem. Aztán más okból – erről még lesz majd szó – átszerveztük az ülést a MTA Könyvtárába. Ez az MTA Székházával egy épülettömbben van, de a bejárata az Arany János utcából nyílik, és végül is nagyon szerencsés választás volt: a résztvevők majdnem teljesen megtöltötték a mintegy 100-110 fős konferenciatermet.

Az ülésen volt a Lexica Kiadó gondozásában megjelent A kutatás kaland című, Beck Mihály életútjáról szóló könyv bemutatója is. Erről is írtam már ezen a blogon. Igazából közvetlenül ez tény okozta a helyszínváltozást is. Ennek elég tanulságos, a mai magyar világra jellemző története van, ezért meg is osztom az olvasóval:

Még az emlékülés szervezésének a legelején értesültem róla, hogy a Kiadó amúgy is tervezi az Akadémián a könyv bemutatását. Ez már csak azért is indokolt, mert a könyvet az MTA anyagilag is támogatta. Fel is vettem a kapcsolatot a Kiadó vezetőjével, aki azt mondta, hogy ha lesz emlékülés, akkor ott szeretné a bemutatót is. Ez rendben be is került a programba, s ennek a végleges formáját az akadémiai rendezvényszervezők jóváhagyták. Ekkor még a Nagyterem volt a tervezett helyszín.

Két héttel az ülés előtt a Kiadó képviselői más okból jártak az MTA Székházában, s akkor tudták meg, hogy ott könyvet árusítani tilos – bármilyen rendezvényhez is kötődjék. Erről a Kiadó vezetője küldött is nekem egy üzenetet. Én segítséget kértem az osztályelnöktől és az osztály szakreferensétől, akik néhány nap múltán megerősítették a tilalom tényét, de egyebet nem tudtak segíteni. Hogyan nézne ki egy olyan könyvbemutató, ahol nem lehet megvenni a bemutatott művet?

Ezután több próbálkozás is sikertelen maradt (valójában – mint utólag rájöttem – lényegi döntéshozóig egyik sem jutott el), mígnem egy héttel az emlékülés előtt kissé elkeseredve írtam egy e-mail-üzenetet az Akadémia elnökének és főtitkárának. Ebben kifejtettem, hogy Beck Mihály nagyon neves Akadémikus volt, aki az MTA legnagyobb kitüntetését is megkapta, a könyv megjelenését pedig maga az Akadémia is támogatta anyagilag, így méltányos lenne, ha ezen egyszeri alkalommal kivételt engedélyeznének a tilalom alól. Öt nappal az ülés előtt érdeklődtem az Akadémia Elnöki Titkárságán, de csak annyit tudtam meg, hogy értesültek a kérésemről, viszont döntés még nincsen (utólag hallottam, hogy az Akadémiaelnök éppen valahol külföldön volt). Aznap az egyik kollégám javasolta alternatív lehetőségként az MTA könyvtárát, ahol viszont már nincs árusítási tilalom. Néhány óra alatt több kulcsszereplővel is beszéltem, s így elhatároztuk a helyszínváltoztatást. Erről négy nappal az ülés előtt értesítettem is a várható résztvevőket, persze az Akadémia rendezvényszervezőit is. Ez olyan szempontból is szerencsésnek tűnt, hogy a terem barátságosabb méretű, mint az MTA Nagyterme.

Az ülés előtti (hétfői) napon fél kilenc táján kaptam egy értesítést az MTA Elnöki Tiktárságától, hogy az Elnök úr Beck Mihály érdemeire és hírnevére való tekintettel kivételesen jóváhagyta, hogy a Nagyteremben is árusítsák a róla szóló könyvet. Persze ez a hír már kissé későn érkezett ahhoz, hogy befolyásolja az ülés terveit: még egy helyszínváltoztatást már semmiképpen nem akartam, így aztán maradt az ülés a könyvtárban. Persze abba azért érdekes belegondolni, hogy az Akadémiaelnök számára aligha jelentett nehézséget a döntéshozatal: azon a héten, amikor írtam neki, külföldön volt, a következő hét hétfőjén pedig már fél órával munkakezdés után megjött a Titkárságtól a jóváhagyás…

Szerencsére az MTA Könyvtára is kedvező helyszínnek bizonyult, és a résztevők ott is megvettek közel ötven kötetet a könyvből. Én pedig gazdagodtam olyan tapasztalatokkal is, amelyek minden bizonnyal soha többé nem válnak hasznomra.

2017.11.14.