ScienceBits

Tudományos kalandozások Beck Mihállyal (OLVASÓNAPLÓ)

TERMÉSZET VILÁGA

Szomorúan vettem kezembe a nyáron megjelent, „A kutatás kaland” című kötetet. Szomorúan, mert megjelenéséről már csak a kalandozó halála után szereztem tudomást, s így a könyvet óhatatlanul is egy hosszú és gazdag pályafutás számvetéseként olvastam el, noha az eredeti cél az ünneplés lett volna: a Magyar Tudományos Akadémia 2016-ban Aranyéremmel tüntette ki Beck Mihályt.

A mű a Lexica Kiadó tudóséletpályákat ismertető sorozatába illeszkedik, amelyben eddig többek között Vízi E. Szilveszter, Kroó Norbert, Sohár Pál és Náray-Szabó Gábor akadémikusok életéről lehetett olvasni. Az előszót Beck Mihály első tanítványa, akadémikustársa és őszinte barátja, Görög Sándor jegyzi, s a könyvben jelentős képanyag is található.

A kétszáz oldalas kötet mintegy háromnegyed részét egy hét fejezetre tagolt (1. Szőreg, 2. Szegedi iskolák, szegedi évek, 3. A debreceni tanszék, 4. Utazások, 5. Akadémiai tisztségek, 6. A tudomány-áltudomány ellentét, 7. A tudománytörténész éremgyűjteménye), de teljesen egységes formátumú, időnként kérdésekkel és korábbi írásokból vett idézetekkel megszakított, Silberer Vera által lejegyzett monológ teszi ki. Ebből nemcsak a professzor életének száraz tényeit ismerhetjük meg, hanem a mögötte lévő, korántsem teljesen nyilvánvaló összefüggésekre, illetve emberi szándékokra és kapcsolódási pontokra is fény derül. A mesélésbe időnként bekapcsolódik Beck Mihály felesége, Ébrey Piroska is. Az interjúk valószínűleg még azoknak is sok újat mondhatnak, akik egyébként jól ismerték őt. Részletesen szó esik a második világháború előtti Szőreg társadalmi viszonyairól, amelyről akár jelentős szociológiai tanulmányt is lehetne írni.

Beck Mihály élettörténetének egy-két érdekesebb mozzanatát lehetetlen nem megjegyezni. Középiskolában – legalább is saját bevallása szerint – nem számított különösebben jó tanulónak. A kémiát Than Károly könyvei miatt szerette meg, talán ezért is írt évtizedekkel később könyvet a 19. század második felének nagy nemzetközi hírű magyar kémikusáról (aki egyébként a Magyar Tudományos Akadémia tagja és a Magyar Kémiai Folyóirat alapítója is volt). Szó esik arról az 1945-ös konzervgyári balesetről is, amelyben egy, a kezében kigyulladó benzines edény miatt olyan súlyosan megégett a lába, hogy hónapokig kellett kezelni. És arról, hogy egyetemista korában néhány disszertáció elolvasása után Bíró Tibor álnéven levelezett Gróh Gyulával; az akkor már igen neves pesti professzor megjegyzéseit nagyon értékesnek tartotta. Szegeden az egyetemen egy ideig évfolyamtársa volt Kajtár Mártonnak, aki később, már professzorként Változatok négy elemre címmel írt igen nevezetes szerves kémia könyvet, s akinek emlékére ezért Változatok egy elemre címmel írt cikket a Természet Világába 1996-ban. Oktatói pályáját Szegeden a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszéken kezdte Szabó Zoltán irányítása alatt abban a Dóm térre néző épületben, amely mind a mai napig ennek a tanszéknek az otthona.

A debreceni Fizikai Kémiai Tanszék vezetését 1968-ban, Imre Lajos nyugdíjba vonulásakor pályázta meg, s hosszú évek munkájával nemzetközi szinten is nevezetes iskolát szervezett maga köré. Az interjúkból is kiolvasható, hogy soha nem ragadt le tartósan egyetlen problémakör vizsgálatánál, mindig élénk érdeklődéssel követte az új tudományos felfedezéseket. Igen széles körű ismeretterjesztő tevékenységéből a kötetben leginkább az áltudományok és terjesztőik elleni kiállásáról esik szó, ennek köszönhetően személyesen megismerte James Randit és a nagy magyar bűvészt, Rodolfót is (kettőjük közül az utóbbit találta természetesebbnek és így rokonszenvesebbnek).

A kötet utolsó negyedében Beck Mihály öt, korábban már megjelent írása kapott helyet (A tudományos gondolkodás kihívásai, Javaslat a Tudományetikai kódex alapelveire, Szerek és szertelenségek, A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének története, Különleges alakú és anyagú érmék). Ezek kiválasztása nem lehetett könnyű feladat annak ellenére sem, hogy az életműben nagy számban vannak ismeretterjesztő cikkek, így bőven volt miből válogatni. A fő szempont minden bizonnyal az volt, hogy ezek az írások további tartalommal töltsék meg azokat a leglényegesebb témaköröket, amelyekről az interjúkban szó esik. Ezek közül az esszék közül az elsőt szeretném kiemelni, amely egy 1993-ban, a debreceni Tudomány és Teológia Konferencián elhangzott előadásának írott változata. Ebben kifejti, hogy vallás és tudomány nem állnak egymással szemben, s az intellektuális alázatosság mindkettőben nagy értéknek számít. Arról is részletesen ír, hogy noha az ész és hit különböző kérdésekkel foglalkozik, de a művészeteken, etikán és filozófián keresztül van köztük közvetett kapcsolat.

Ezen ismertetés lezárásként a könyv legelső mondatait szeretném idézni, amelyek eredetileg Beck Mihály Kalandok a koordinációs kémiában című írásában jelentek meg:

„Minden kutató nagy felfedezésekről álmodik, de csak keveseknek adatik meg az álom beteljesülése. Két lehetőség nyílik a csalódottság elkerülésére. Az egyik a saját eredmények önmagát becsapó túlértékelése, mely természetesen magával hozza mások eredményeinek kellemetlen lebecsülését. A másik lehetőség annak megértése, hogy a jó kutatás valójában ismeretlen területekre vezető kaland, mely az új dolgok megismerése mellett lehetővé teszi a kutató számára a megismerési alapelvek és kutatás pszichológiai törvényszerűségeinek a felfedezését, függetlenül az eredmények valódi értékeitől.”

A könyv olvasójának semmiféle kétsége nem lesz afelől, hogy Beck Mihály professzor nem az első lehetőséget választotta. Pedig valamennyien, akik ismerték őt, igen nagyra tartották tudományos eredményeit, kutatómunkáját, iskolateremtő tevékenységét. De ő ezt soha nem gondolta kiemelkedőnek, és azt hiszem, egy valódi tudós ilyen: aki nem saját magát tartja nagyra, hanem társai méltatják a munkáját.

Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik nem ismerték Beck Mihályt: ők egy kivételes tudós életpályáját követhetik benne. És ajánlom azoknak is, akik gyakran találkoztak vele: ők arra jönnek majd rá, hogy mennyi mindent nem tudtak róla.

2017.10.10.