ScienceBits

Ezeregynél is több molekula meséi

TUDOMÁNY MINDENKINEK

A nyár végét és az ősz elejét egy új könyv megírásával (is) töltöttem. Noha már eddig szerzője voltam néhány kötetnek, a mostani több szempontból is különleges lesz. Ismeretterjesztő könyvem magyarul eddig kettő jelen meg: a Száz kémiai mítosz és a Vízilónaptej. Az előbbiben volt három társszerzőm is, az utóbbit egyedül jegyeztem ugyan, de korábban már publikált írásaim gyűjteménye volt. Mindkettőre igaz az, hogy viszonylag rövid, egymáshoz nem kapcsolódó írások voltak benne. Angolul írtam már önálló könyvet egyedül és társszerzővel is reakciókinetikáról, de azok csak egy nagyon szűk szakmai kör számára lehetnek érdekes.

Így aztán ez az első nagyobb lélegzetű ismertterjesztő írásom. Könyvnek egyébként nem túl hosszú, mintegy 300.000 leütés; a Száz kémiai mítosz például az egymillió leütést is meghaladta (első ránézésre ijesztően vastag…). Az új könyvnek még van egy sajátossága: papírt nem nagyon fog fogyasztani, akárhányan is olvassák. Ugyanis az Akadémiai Kiadóval kötött szerződés szerint könyvesboltokba nem kerül a mű, nyomtatott példány nem készül belőle, eleve elektronikus megjelenésűnek írtam. Ehhez az Akadémiai Kiadó már jó ideje létrehozott egy mersz.hu nevű weboldalrendszert (a rövidítés eredete: Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás), s ezen indult el idén nyáron egy Betekintés című sorozat, amelyben ez a könyv is megjelent.

A könyv alapötlete az, hogy úgy írjak kémiáról, hogy közben semennyit ne használjak a terület egyébként elég összetett tudományos jelrendszeréből. Tehát más írásaimmal ellentétben a könyvben nincs sem ábra, sem illusztráció, sem egyenlet. A bevezetésben ezt (is) írtam az alapötletről:

„Az általam elképzelt hatalmas olvasótömeg fő tulajdonsága az, hogy olvas. Bármennyit is hallottam vagy tanultam pedagógiai szakemberektől a jól elkészített illusztrációk és képek erejéről, én mégiscsak azt hiszem, hogy aki a számítógépes böngészőjében megnyit egy könyvet (mert ennek a könyvnek a betűi valószínűleg soha nem ismerik meg a papírt), az kedveli az olvasást, és elsősorban a betűkből, majd a belőlük összeálló szavakból és mondatokból szeretné megérteni az író gondolatait. Ebből a szempontból ez a könyv alig különbözik egy regénytől. Remélem, az olvasó is regényesnek találja majd.”

A könyv ötlete már régóta megszületett, s a korábbi években tettem is néhány erőtlen próbálkozást arra, hogy kiadót találjak. Az első munkacímem ’Molekulatudomány költőknek’ volt. Ezt azért kellett elvetni, mert ha az olvasók csak egy kicsit is komolyan veszik a címet, akkor nagyon kevesen fognak a könyvbe belelapozni. Hány költőt ismer személyesen az olvasó? Én kettőt, de az a gyanúm, az már egy átlag fölötti szám.

Amikor hallottam a Betekintés című sorozatról, akkor úgy éreztem, hogy itt az alkalom. Még 2019-ben egy budapesti utam alkalmával együtt teáztam a sorozatszerkesztővel, aki elsősorban bölcsészeti témákat képzelt el, de szerencsésen nyitott volt a természettudományokra is. Az első munkacímbe a költők azért is kerültek be, mert minden fejezet címét egy magyar versből terveztem kölcsönvenni, így aztán a szépirodalommal való kapcsolat is segített a helyzetemen. Ráadásul a sorozat többi kötetének bölcsészszerzői között igen neves szakemberek is vannak: Ritoók Zsigmond vagy Kokas Károly nevét én is hallottam már. És persze Falus Andrásról is tudom, hogy kicsoda, de ő velem együtt a természettudós kakukktojás a sorozatban.

Az elektronikus publikálási módszernek megvan az az előnye is, hogy elég gyors. Szeptember második felében készültem el a könyvvel, s november végére megkaptam a publikációra kész változatot, amelyet a weben azonnal ki is élesítettek.

Szóval, új könyvet szabadítottam rá a magyar olvasókra. Remélem, valaki észre is veszi majd.

2020.11.20.