ScienceBits

Utazás a Holdba

KÜLÖNLEGES UTAZÁS VERNÉVEL

Az előző Verne-blogbejegyzésem végén már megemlítettem, hogy az Utazás a Holdba az író legnagyobb hatású műveinek egyike. Érdekes módon nem sokkal az Utazás a Föld középpontja felé után született.

Noha a Verne-regényeknek számtalan különböző filmfeldolgozása van, ezeket ritkán fogom említeni. A legtöbb ilyen adaptáció ugyanis nekem csalódás, gyakran végignézni sem tudtam őket, annyira elrugaszkodnak az eredeti műtől. Az Utazás a Holdba üdítő kivétel: ennek van egy 1974-ban készített magyar tévéfilmváltozata ismert színészekkel (Körmendi János, Márton András, Inke László), amely igen hűen követi a könyvet.

A regény nekem a Móra Könyvkiadó 1976-os változatában van meg a folytatásával, az Utazás a Hold körüllel egy kötetben. A fordító Kilényi Mária. Sajnos a kemény fedélre eredetileg tett színes képes papírborítás nincs meg, ezért ránézésre nem valami vonzó a könyv külseje.

A téma még képzeletbelibb, mint egy föld középpontjába tett utazás, bár nem annyira eredeti, hiszen űrutazásról azért már Verne korában és előtte is sokan fantáziáltak. A természettudományos szemlélet azért itt is nagyon fontos, a műszaki részletek helyenként bizony még a történetmondás rovására is mennek. Talán nem is csoda: Vernéről már megírtam, hogy az Öt hét léghajón sikere után Hetzel azonnal húsz éves, évi két regényre szóló szerződést kötött vele – nem kis részben ennek köszönhető a monumentális életmű. A kiadó viszont ezeknél a műveknél jelentősen bele is szólt a cselekménybe és a stílusba, a legtöbb általam olvasott vélemény szerint ezzel jelentősen hozzájárult az író népszerűségéhez. Verne alkotóereje viszont ennél is nagyobb volt: az Utazás a Holdba a szerződésen kívül készült, elsőre máshol jelent meg, ahol az akkor már ismert szerző szövegébe senki nem szólt bele. Könyv alakban már bekerült Hetzel Különleges utazás sorozatába, de ekkor már nem volt értelem igazítani a szövegen. Talán helyette írta meg Verne a folytatást.

A történetről itt nem tudjuk egészen pontosan, hogy mikor játszódik. A kezdőnap október 3., a kilövés napja a következő év december 1., az utolsó megfigyelés dátuma pedig 11 nappal későbbi, de hogy melyik évben, az sehol nem szerepel a szövegben. Erre egyébként a folytatás, az Utazás a Hold körül első mondata rá is erősít, ami így hangzik: „186...-ban az egész világot egy olyan tudományos kísérlet hozta lázas izgalomba, amilyenre még nem volt példa a tudomány krónikáiban.” Az a történetből kiderül, hogy az Amerikai polgárháborúnak már vége van, ennek az utolsó napja 1865. április 9. volt. Eredetileg a regény 1865. szeptember 14. és október 14. között jelent meg a Journal des débatsban, így nyugodtan képzelhetjük azt, hogy 1865-ben kezdődő eseménysort ír le.

Az eredet francia címet még nem írtam le: De la Terre a la Lune, trajet direct en 97 heures 20 minutes. Ebben tehát a holdutazás pontos időtartama is benne van, ami azért furcsa talán egy kicsit, mert erről az időszakról a regényben mindössze hét rövid bekezdés szól. A 97 óra 20 perc minden bizonnyal gondos számítások eredménye volt: a valóságban először az Apolló 8 legénysége kerülte meg a holdat 1968. december 21. és 27. között, a küldetés teljes időtartama 147 óra volt, vagyis egy irányban nagyjából 75 óra utazási időt lehet hozzáképzelni. Verne elképzelésétől abban (is) különbözött ez az utazás, hogy közben is volt meghajtás, nemcsak az elején kaptak nagy kezdősebességet, így logikus, hogy a regénycímben is kimondott 97 óránál egy kicsit hamarabb célba értek.

A mű azzal is fején találta a szöget, hogy a Földről űrutazásra az egyenlítő közeléből érdemes indulni. A nemzeti érzéstől hajtott amerikaiak mindenképpen saját országukban szeretnék az kilövő ágyút megépíteni, ezért Floridát választják. Ez is telitalálat: Cape Canaveral – ahonnan az amerikai űreszközök jelentős részét indítják manapság – tényleg Floridában van. Verne abban is jól látta előre a jövőt, hogy a kilövés köré egyfajta népünnepélyt szerveznek: ez ma is így van, bár a könyvben elképzelt ötmilliós helyszíni nézősereg azért természetesen túlzás. A szövegben leírt számítások jelentős része azt a célt szolgálja, hogy bizonyítsa, egy ilyen vállalkozás – ha jelentős erőfeszítések árán is, de – nem volt lehetetlen már az 1865-ös technológiával sem. Talán kicsit hasonlít egy emberes Mars-utazás mostani helyzetéhez: tulajdonképpen az elszántságon kívül minden egyéb megvan hozzá.

A főhős a műben Impey Barbicane, a baltimore-i Gun Club elnöke, aki az egész holdutazás-műveletet azért találja ki, hogy a klubtagokat a háború utáni tespedt unalomból felrázza. A kétkedő útitárs Nicholl kapitány Philadelphia városából (keresztnevet Verne nem adott neki). Az ő kapcsolata a főhőssel eleinte igencsak viharos; ennek háttere az a háborús versengés, amelyben kapitány egyre hatékonyabb páncélokat talált ki az elnök egyre pusztítóbb ágyúgolyói ellen. Kettejük között a villámhárító és egyben az emberi utazás ötletgazdája egy francia úriember, Michel Ardan.

Verne is rájött, hogy az elképzelt emberes utazás legnagyobb problémája az, hogy a kezdeti hatalmas gyorsulást hogyan lehet túlélni. Barbicane mér a Nicholl-lal vívott párbaja közben is ennek a kérdésnek szenteli teljes figyelmét, de szerencsére nagy hátrányba nem kerül emiatt, mert közben a kapitány figyelmét egy pókhálóba akadt madárka kimentése vonja el teljesen. Végül az elnök talál technikai jellegű megoldást a problémára. Azt minden bizonnyal már 1865-ben is lehetett tudni, hogy ez ellentmond a fizika tudomány által megismert törvényeknek, de Verne ezzel szembe egy manapság sem teljesen indokolatlan érvet helyezett:
„Mégpedig egészen közelről ismerem ezeket az urakat. Franciaországban van egy, aki amellett kardoskodik, hogy "matematikai" képtelenség, hogy a madár repülni tudjon. Egy másik pedig elméletileg bebizonyította, hogy a halat nem arra alkotta a természet, hogy a vízben éljen.”

Noha a könyv nem fölfelszíni utazásról szól, azért itt is érdemes egy kicsit elgondolkodni a benne lévő földrajzi információkon. A fő helyszínek az USA-n belül vannak: Baltimore városa és a floridai Tampa környéke. Baltimore-ban 1992-ben jártam személyesen, s ha Tampában éppen nem is, de Dél-Floridában is voltam már 2013-ban. Az ágyú építési helye Stone’s Hill, ennek fekvését így adja meg a könyv: „Ez a hely 300 öl magasban van a tenger színe felett, a szélesség 27° 7'-én és a nyugati hosszúság 5° 7'-én.” Ez első látásra nagyon látványosan nincs rendben, hiszen az így azonosított pont Észak-Afrikában, a mai Algéria területén van. Megnéztem egy eredeti francia nyelvű kiadást, ott lábjegyzetben meg is találtam a magyarázatot: Verne itt a nulladik hosszúság körnek az USA fővárosán, Washington D.C.-n átmenőt tekintette, így a ma használatos koordináta-rendszerben 82° 10'-nek felel meg. Ez sem teljesen lehet pontos a mai igények szerint, mert Tampától légvonalban még mindig mintegy 90 km-re van, egy North Port nevű település parkvárosi részén. A könyvben Hillisboro-ként emlegetett folyó mai neve Hillsborough, valóban a tampai öbölben éri el a tengert.

A tengerszint feletti magasságokkal viszont a jelek szerint hadilábon állt Verne. Ilyen pontatlanság már az Utazás a Föld középpontja felé című műben is volt, ahol a Snafellsjökull-t írta le a valósnál 250 méterrel magasabbnak. A Stone’s Hill szöveg szerinti 300 öl, vagyis kb. 550 méteres tengerszint feletti magasságának képtelenségét valószínűleg sokan kiszúrják, akik jártak már Floridában. A félsziget déli részén lévő Everglades Nemzeti Parkból az egyik igen élénk emlékem az, amikor autóval elmentünk a park legmagasabb pontja mellett: a kiírt érték nem érte el 10 métert. Florida állam legmagasabb pontja északon, már nem a félszigeti részen van, a neve Britton Hill, de az is csak 105 méterrel van a tengerszint felett. A floridai félsziget nagyon lapos síkság, ami a tőle délre levő, 2000 négyzetkilométernél nagyobb területű, de 150 centiméternél kisebb átlagos mélységű Floridai Öbölben is folytatódik.

A lövedék megfigyelésére épülő nagy távcső helyének, a valóban létező Longs Peaknek a leírásában is van hasonló hiba. Verne itt azt írja: „A Sziklás-hegység legmagasabb csúcsa mindössze 10 701 lábnyira emelkedik.” Ezzel szemben a Longs Peak tényleges tengerszint feletti magassága 14259 láb (4346 méter). Colorado államban a 14000 láb fölé nyúló csúcsok külön csoportnevet is kaptak, ők a Fourteener-ök.

A probléma minden bizonnyal az lehetett, hogy egy akkori térképen partvonalat vagy folyók irányát könnyű volt berajzolni, de magasságot mérni nem, ezért az ilyen adatok gyakran csak durva becslések lehettek. Ez még Európa legmagasabb hegye, a Mont Blanc esetében is így volt, amelynek a könyvben leírt magassága 14439 láb (4401 méter), a valós viszont 15774 láb (4808 méter).

Több helyen olvastam azt a véleményt, hogy az Utazás a Holdba folytatását Verne részben azért is írta meg, hogy kijavítsa az első regény túlzott adatközpontúságát. Ez a mű már Hetzel-nél, az ő ízlésének megfelelő stílusban jelent meg. Ismerek még egy nevezetes esetet arra, amikor ugyanaz az író ugyanazt a történetet kétféleképpen írta meg. Ez Isaac Asimov volt. Hogy még ironikusabb legyen a dolog, a regények magyar címe Fantasztikus utazás és Fantasztikus utazás 2. Nem tudom elképzelni, hogy ez Verne regényfolyamára tett szándékos utalás lenne, de azért az egybeesés figyelemre méltó.

2022.07.25.