ScienceBits

Utazás a Föld középpontja felé

KÜLÖNLEGES UTAZÁS VERNÉVEL

„Szállj le a Sneffels Yocul kráterébe,
amit a Scartaris árnyéka cirógat Calendae Julii előtt,
merész utazó, és akkor eljutsz
a Föld középpontjába.
Én megtettem. Arne Saknussemm”

Kinek ne lenne kedve egy ilyen kihívás elfogadni? Hiszen ezt maga Arne Saknussemm, a 16. századi izlandi alkimista írta, akit eretnekségért kivégeztek, műveit pedig a hóhér elégette. Akkor mégis hogyan maradtak fenn ezek a sorok? Titkosírással természetesen, amely a Heims-Kringla, Snorre Sturlasson 12. századbeli izlandi szerző egy kézzel írott könyvében maradt meg külön lapkén betoldva, rúnaírással, latin nyelven. Ha ennyit kell fáradni egy üzenet elolvasásáért, az igaz kell legyen!

Ez az Utazás a Föld középpontja felé című regény középpontjában álló történet. A mű eredeti címe Voyage au centre de la Terre, nekem Veressné Deák Éva fordításában van meg az Unikornis Kiadó szép kiállítású Verne-sorozatában, kiadási éve 1998.

A rendíthetetlen főhős Otto Lidenbrock hamburgi professzor, a kétkedő útitárs unokaöccse, Axel (ő egyben a mesélő is – Vernénél egyébként nem túl gyakori az egyes szám első személyű történetmondás), a heti három rigsdalért minden nehézséget egykedvűen legyűrő helyi segéderő neve pedig Hans Bjelke. Itt egy picit torpanjunk meg. Az Öt hét léghajón című regényben a hősök angolok voltak, ebben a műben pedig németek egy izlandi vadásszal kiegészítve. Verne írásaira nagyon is jellemző egyfajta globalizáció: a franciák számára csak egy nemzet a sok közül. A 19. században nem éppen ez volt a korszellem, ezért is érdekes, mennyire népszerűek lettek a könyvei.

A nagy vállalkozást inspiráló Arne Saknussemm minden bizonnyal az írói fantázia szüleménye. A név megválasztására találtam egy érdekes, de számomra kétséges hitelű magyarázatot: ha a keresztnév utolsó és a vezetéknév első betűjét az egész végére mozgatjuk, akkor ’Arn aknussemmes’ lesz belőle, ami visszafelé és máshogy szavakra bontva ’Semmes sunk arna’ lesz. Az ’arna’ izlandi nyelven nagy és erős sast jelent, a ’sunk’ angolul az elsüllyeszt szó múlt ideje, Semmes pedig utalás Raphael Semmes amerikai tengerésztisztre, aki nem sokkal a mű születése előtt a polgárháborúban nevezetes haditetteket hajtott végre. Olvastam olyat is, hogy később Semmes ihlette Nemo kapitány híres alakját, de ezt a véleményt sem érzem túlságosan meggyőzőnek. A szófejtéshez annyi észrevételem van, hogy a leírt szöveg betűinek megfordítása az Utazás a Föld középpontja felé történetében is valóban kulcsfontosságú az üzenet megfejtésénél, és a vezetéknév végén lévő, ilyen helyzetben igencsak ritka ’mm’-nek is értelmet ad, de sem a két betű számomra önkényesnek tűnő mozgatását, sem az izlandi szó használatát nem tudom hova tenni: Saknussemm latinul írta az üzenetét, Izland pedig akkoriban – ahogy a műből is kiderül – dán fennhatóság alatt volt, az izlandi útitárssal is folyamatosan dánul beszél a főhős.

Ebben a műben is megvan a Verne-regények egy gyakori jellemzője: a szerző időben nagyon pontosan elhelyezi a történetet. Az Utazás a Föld középpontja felé kezdőnapja 1863. május 24., a vulkánba ereszkedést június 28-án kezdik meg, majd a Stromboli szigetén augusztus 29-én térnek vissza a felszínre. (Hasonlóan az Öt hét léghajón 1862. január 14-én kezdődik, a léghajós utazás április 18-án indul Zanzibáron és május 24-én ér véget a Szenegál folyó mellett.)

Az Utazás a Föld középpontja felé felszíni helyszínei nagyon is valóságosak. A Snaefellsjökull vulkán, ahol a főhősök alászállnak a mélybe, pontosan ott van, ahol a regény leírja, bár magassága a valóságban csak 1446 méter, és nem 1700, ahogy a könyv állítja. Szép fényképet is találtam róla, élőben elég lenyűgöző látványt nyújthat, ha tiszta az idő, nem csoda, ha legendák születtek róla.

A főhősök Izlandon megtett útját nem nehéz berajzolni a térképre, a Reykjavíktól a vulkánig megtett út. A Hvalfjördur nevű fjord valóban elég jelentős akadály, amely alatt mostanra alagút is épült. A mű szövege szerint át kellett kelni a Heta folyó gázlóján: Hvita nevű jelentősebb vízfolyást ma is lehet a térképen találni arrafelé. A vulkán közvetlen megmászása előtti utolsó falu neve Stapi, ez ma Arnarstapi néven szerepel a térképen (ha valaki figyelt olvasás közben, akkor az ’arna’ izlandi szó jelentését már ismeri). A Google Street View segítségével körbe is lehet nézni ott, a házak száma nem nagyon növekedett azóta, hogy Verne leírása készült. Egyedül a Gardär nevű településsel nem tudtam mit kezdeni: ilyen nevet Izland térképén többet is lehet találni, az egyiket éppen Arnastapi közelében, de egyik sem lehet az a település, amelyre Verne hivatkozik; azt leginkább a mai Akranes közelébe raknám. Talán még a Sarctaris névvel érdemes egy kicsit foglalkozni: ez Saknussemm üzenetében is szerepel, de ez a leírás szerint is csak a Snaefellsjökull egyik sajátos alakú kiszögellése, reménytelen volt elkezdeni is a keresését (bár ettől még megpróbáltam). Nagyjából így néz ki a Lidenbrock által a felszínen megtett út:

A regény szűk kétharmada a felszín alatt megtett út krónikája. Ez természetesen a szokásosnál sokkal inkább a képzelet műve, bár azért Verne talált így is alkalmat arra, hogy az akkoriban modernnek számító földtani és őslénytani ismereteket belecsempéssze. Például elég nagy jelentősége van annak, hogy a földkéregben lefelé haladva milyen ütemben emelkedik a hőmérséklet. „...mindenki tudja, hogy a hőmérséklet a Föld felszíne alatt 22 méterenként egy fokkal emelkedik.” – mondja egy helyen Axel. Ezt a nézetet kezdi el tudományos érvekkel vitatni a professzor, majd lefelé ereszkedés közben maguk is megtapasztalják, hogy a valóság egészen más. Én szoktam haladó fizikai kémiából tanítni Lord Kelvin azon gondolatmenetét, amelyben a hővezetési egyenlet alapján a Föld korát megbecsülte. Ez azért is érdekes, mert 1863-ban publikálta, vagyis éppen abban az évben, amikor az Utazás a Föld középpontja felé történik. Ebben a számolásban a Föld hőmérsékletének felszíni grádiense (vagyis változásának nagysága a mélység függvényében) alapvető fontosságú, a használt érték pedig nagyjából egy fok növekedésnek felel meg 33 méterenként; elég közel Verne 22 méteréhez.

A föld alatt a három hős hatalmas nagy távolságot, több ezer kilométert tesz meg kisebb részt gyalog, nagyobb részt tutajon egy „alvilági” óceán vizén. Ahogy már volt róla szó, végül Stromboli szigetének működő vulkánjában érik el újra a felszínt; ez Olaszország része, Szicíliától kissé északra van. Ha egy egyenest próbálok elképzelni a föld alatti útra, valahogy így néz ki:

Ez a vonal nem teljesen pontosan felel meg a regény szövegének, mert az két helyen is megemlíti, mi van éppen a hősök felett a felszínen. Az egyik ilyen Anglia, az rendben van. A másik Skócia: ez sincs messze a fenti térkép vonalától. Akár arra is lehet gyanakodni, hogy a Föld görbülete miatt egy síkba rajzolt térkép valamilyen módon mindenképpen torzít, így a valóságban a Snaefellsjökull és a Stromboli között húzott egyenes át is mehet Skócia alatt.

Az én meglátásom az, hogy az Utazás a Föld középpontja felé nem tartozik Verne legjobb művei közé: mi több, szerintem legalább ötven jobb regénye van. Mégis, az utókorra kifejtett hatása (filmfeldolgozások, hasonló témájú más művek) szempontjából csak a Nemo kapitány, az Utazás a Holdba és a Nyolcvan nap alatt a Föld körül versenyezhet vele. Talán pont az ötlet eredetisége teszi ilyen kivételessé.

2022.07.23.