ScienceBits

Öt hét léghajón

KÜLÖNLEGES UTAZÁS VERNÉVEL

Verne 54 műből álló, Különleges utazás című regényfolyamának első darabja magyarul az Öt hét léghajón címet viseli, az eredet francia változat Cinq semaines en ballon. A saját példányom elég régi és szép: a Forrás Nyomdai Intézet és Kiadóvállalat Rt. gondozásában jelent meg. Sajnos évszám nincs benne, de a fordító (Telkes Pál József) és a rajzoló (Nemes Mihály) neve is szerepel az elején. Egy pici Internetes kutatással arra a belátásra jutottam, hogy minden bizonnyal a Horthy-korszakban jelenhetett meg, az 1930-as években vagy az 1940-es évek elején.

Habár én ésszerűtlenül ragaszkodom a nyomtatott könyvekhez, azt azért leírom, hogy elektronikus formában a régen született irodalmi művek jelentős része ingyen olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Ennek a létrehozása kivételesen ihletett gondolat volt. Hihetetlen, de már 1993-ban kezdeményezték a létrehozását, s ebben nagy szerepe volt annak a Kokas Károlynak, akit az Akadémiai Kiadó Betekintés című sorozatának egyik szerzőjeként volt szerencsém megismerni egy közös könyvbemutatón.

Ez Verne első komoly regénye, 1862-ben írta. A végleges szöveg kialakításában nagy hatása volt Jules Hetzelnek, akinek Verne életében betöltött szerepéről már írtam egy korábbi bejegyzésben. Minden bizonnyal ő ragaszkodott ahhoz, hogy a mű szórakoztató, tizenéves gyermekek számára is könnyen befogadható legyen. Ezért is lehet az, hogy Magyarországon (meglehet, máshol is) Verne regényeire könnyen az „ifjúsági irodalom” címkét ragasztják fel, ezt akár könyvesboltokban még szó szerint is lehet érteni. Ezt én nem tartom igazságosnak: való igaz, hogy Verne regényei általában nem az emberi lélek rezdüléseiről vagy a jellemek belső vívódásairól szólnak, de ettől még igenis élvezetes olvasmányok. Már az Öt hét léghajón kapcsán is azt nyilatkozta az író, hogy ez a természetről szól (még csak nem is a léghajózásról!) egy afrikai utazás leírásával. Ilyen művekben szerintem fontos egyensúlyt találni a kitalált történet és a valós természetleírás között; Vernének ez többnyire elég jól sikerült, nemcsak ebben a műben, hanem a regényfolyam többi darabjában is.

Még egy érdekességet figyeltem meg: a Verne-regények legtöbb kiadása rajzolt illusztrációkat is tartalmaz. Ezek aligha voltak állandó részei a műveknek, az Öt hét léghajón regényben az én magyar kötetemben a rajzoló magyar, így az semmiképpen nem lehetett benne az eredeti kiadásban. Amikor egy ilyen képet beszkenneltem, érdekes dolgot tapasztaltam: az elektronikus verzió furcsa pontokra esett szét, csak úgy tudtam értelmezhető minőségű képet csinálni, ha egy ’Blur’ nevű képszerkesztési műveletet használtam rá. Nem vagyok szakértő, de ez minden bizonnyal a nyomtatott verzió nyomdatechnikájáról árulhat el valamit, ami azt juttatta eszembe, hogy az ilyen korai kiadásoknál a rajzok kinyomtatása elég nagy feladat lehetett.

A 19. században a repülés – habár teljesen ismeretlen már nem volt – elég különlegesnek számított, ezért a mainál sokkal izgalmasabb kerettörténet lehetett. Néha szerepel egy-két számszerű adat is, ami nekem szívet melengető:

„Pontos számítások alapján a doktor úgy találta, hogy az utazásához elkerülhetetlenül szükséges tárgyak és egész készüléke az utazókkal együtt mindössze négyezer fontot fog nyomni, tehát ennyit kell a léghajónak emelni; ebből kiindulva ki kellett számítani a felszálló erőt, mely a súlyt vinni képes legyen, a hidrogén mennyiségét és a gömb térfogatát.
Négyezer font súlynak a közönséges levegőből negyvennégyezer-nyolcszáznegyvenhét köbláb felel meg, ennyi levegőt kell tehát helyéből kiszorítani; vagy ami ugyanaz, negyvennégyezer-nyolcszáznegyvenhét köbláb levegő körülbelül négyezer fontot nyom.
Már most ha egy ily negyvennégyezer-nyolcszáznegyvenhét köbláb terjedelmű gömböt közönséges levegő helyett a tizennégy és félszer könnyebb hidrogéngázzal töltünk meg, ez csak kétszázhetvenhat fontot fog nyomni és így a különbség a hidrogén és ugyanannyi levegő között 3724 fontot tevén; a léggömbben foglalt gáz és az általa helyéről kiszorított levegő súlya közötti különbség adja a léggömb emelkedési képességét.
Ámde, ha a mondott 44,847 köbláb térfogatú gázt a gömbbe mind beleszorítanók, az egészen megtelne; de annak nem szabad történni, mert amint a léggömb magasabb s így ritkább légrétegekbe emelkedik, kevesebb lévén reá a külső lég nyomása, a hidrogéngáz terjeszkedni iparkodnék és szétpukkasztaná a gömböt. A léggömböket ezen oknál fogva csak kétharmadrésznyire szokták megtölteni.
Fergusson doktor azonban bizonyos csak általa ismert okból elhatározta, hogy léggömbjét a gázzal csak félig tölti meg a gázzal; mivel pedig 44,847 köbláb hidrogént kellett vinnie, ennélfogva léggömbjének körülbelül kétakkora térfogatot adott.
Léggömbjét a tapasztalatilag legelőnyösebbnek bizonyult hosszúkás alakra készítette, úgyhogy annak magassága 75, szélessége pedig 50 láb lévén, mintegy 90,000 köbláb térfogatú tojásdad léggömböt nyert.”

A lényeg azért, ahogy korábban is írtam, a különleges vidékek megismerése. Tudomásom szerint Verne elég nagy energiát fektetett abba, hogy ezek a lehető legpontosabbak legyenek: rendszeres könyvtári munkát végzett, sok útleírást elolvasott. Az Öt hét léghajón szövegében rengeteg földrajzi hivatkozás, településnév, számos esetben még földrajzi koordináták is vannak, ezek többségét ma is meg lehet találni a térképen. Amiről nem volt adat, azt az írói fantázia kipótolta még annak megkockáztatásával is, hogy kapitális baklövés lesz belőle. A 19. század közepén Afrika közepe még fekete foltnak számított, így fordulhatott elő, hogy Verne a Kongó folyó esőerdejébe olyan száraz sivatagot képzelt el, melyben a főhősök kis híján szomjan haltak. Ezen egy kissé el is gondolkoztam: a Kongó folyó torkolatvidékét azért már 1862-ben is több évszázada ismerték: nem gondoltak volna bele abba, hogy annak a sok-sok víznek valahonnan jönnie kell? Ezután az is eszembe jutott, hogy Afrika leghosszabb folyója, a Nílus több ezer kilométer csontszáraz sivatagot szel át.

Az utazást leíró regényeknél mindig izgalmas dolog egy valós térképen megpróbálni berajzolni a útvonalat. Ahogy már írtam, az Öt hét léghajón kevés kételyt hagy afelől, hogy merre járnak a főhősök, ezt én be is rajzoltam egy mai Afrika-térképre:

Persze nem én voltam az első, aki ilyesmivel próbálkozott, az Interneten ennél sokkal jobb változatok is találhatók. A történet olyan szempontból is érdekes, hogy noha egy regényfolyam első darabja, lényegében már Verne stílusának minden kelléke megvan benne. A három főszereplő a később is szokásos fő típusokat testesíti meg:

• Fergusson Sámuel doktor klasszikus hős. Nagyon jól tájékozott a tudományokban és valamiféle hőstettet akar végrehajtani, amihez fel kell használnia különleges műveltségét és műszaki érzékét.
• Kennedy Richárd (alias Kennedy Dick) Fergusson tettre kész, de szkeptikus barátja. A főhős minden ember közül elsősorban őt akarja lenyűgözni a hőstettel.
• Wilson József (Joe) Fergusson hatalmas szívű és munkabírású szolgája, aki jobban bízik a hős hozzáértésében, mint maga a hős.

Ők hárman együtt, egymást folyamatosan segítve, időnként még akár egymásért harcolva is vesznek részt a nagy utazásban. Így Fergusson-nak alkalma nyílik arra, hogy kevésbé tudós barátainak elmagyarázzon dolgokat, ami persze az olvasónak is igen jól jön.

Ilyen vagy olyan formában ez a három szereplőtípus a Verne-regények jelentős részében megtalálható. Érdekes módon a gonosz ellenség ezekben a művekben kimondottan ritka: ha nehézség akad, azt általában maga a természet támasztja, vagy ha akad is időnként a hősöket akadályozni akaró ellenfél, ő csak kis hatású epizódszereplő marad.

Összességében az Öt hét léghajón mind a mai napig kellemes olvasmány. Számomra a majdnem száz éves kiadás magyar nyelvezete külön is érdekes volt, de alighanem hozzáférhető modernebb fordításban is.

2022.07.21.