ScienceBits

Horvát szkeptikusok a kocsmában

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Ha valaki olvassa ezt a blogot, aligha jelent számára nagy meglepetést az, hogy szeretek ismeretterjesztő előadásokat tartani. Így hát egy pillanatig sem haboztam, amikor egy horvát ismerősöm azzal keresett meg: tartsak a horvát szkeptikusok társaságának előadást az angolul is kiadott 100 kémiai mítosz című könyv anyagából. A dátum december 14 lett, péntek este. Mint kiderült, a társaság hagyományosan egy zágrábi kocsmában jön össze, a rendezvény címét magyarul a "Szkeptikusok a kocsmában" kifejezéssel lehetne visszaadni.

Majdnem pont egy évvel ezelőtt Veszprémben már tartottam kocsmában előadást (bár az imaterem, amit korábban szintén próbáltam, vonzóbb helyszín volt). A zágrábi kocsmát viszont igazából nem a hasonló nevű magyar vendéglátóhelyek másaként kell elképzelni, hanem a brit 'pub'-kultúrához kapcsolódik inkább. Ráadásul nem egy véletlenszerűen választott kocsma a helyszín, hanem a Sax nevű, nagy múltú, elsősorban zenei programokra szakosodott zágrábi hely, ahol minden este van valami komoly rendezvény. Igazából nagyon is jó helyszínválasztásnak tűnt. "Ulaz je slobodan" – ezt a horvát kifejezést a Sax weboldaláról szedtem és "A belépés díjtalan"-ként dekódoltam.

December 14 egyébként az első komoly hóesés napja volt Horvátországban, és aznap éjszaka Magyarország jelentős részén is esett legalább tíz-tizenöt centi. Így aztán a Pécs és Zágráb közötti nagyjából 200 kilométert csak elég lassan tettük meg autóval; az időhöz két kisebb eltévedés is hozzátette a maga járulékát. De szerencsére így is időben odaértünk.

Az autót a kollégánk háza előtt parkoltuk le (telekocsit játszottunk: velem együtt négyen mentünk Pécsről a kocsmai túrára), s onnan villamossal közelítettük meg a belvárost. A karácsonyi időszakban Zágrábban hétvégenként ingyen lehet a villamost használni; ezt az utasforgalom nagyságán is érzékelni lehetett.

A rendezvényen nemzetközi estet szerveztek: mindhárom előadás angolul hangzott el, noha az előadók közül igazából én voltam az egyetlen, aki nem beszélt horvátul.

• Az első "fellépő" egyfajta standup comedyt adott elő: ő Ausztráliában született, de már jó ideje egy nagy kutatóintézetet vezet Zágrábban. Ő azt mondta el, hogyan látja a távolról érkezett ember szemével a horvátokat és Horvátországot. Nagyon is jó humora volt.
• A második előadó voltam én: szokás szerint néhány történetet adtam elő az általam írt kémiai mítoszok közül. Nagyjából harminc perces előadást kértek. Az időből ki is futottam, még volt hátra egy történet, amikor letelt a félóra. Emiatt az utolsó történetet ki akartam hagyni és befejezni az előadást, de meglepetésemre ezt a szándékomat jelentős felhördülés fogadta, s a szervezők főnöke is arra kér, mondjam el azt is. Kérdésekre még így is maradt idő, s a nagyrészt fiatalokból álló hallgatóság ekkor is elég aktívnak bizonyult.
• A harmadik előadó egy horvát fizikus, PhD hallgató volt, aki az atommagok összetételéről beszélt.

Mint később megtudtam, este kilenctől zenés program is kezdődött, de ezt már nem vártuk meg.

Helyette megnéztük a zágrábi adventi vásárt. Ezt a horvát barátaim szerint az utóbbi években találták ki. Az ötletgazdát minden bizonnyal megdicsérték már azóta, mert elég nagy tömeg mozgott a vásárban a kellemetlen hideg ellenére is. Egy bő két órát mi is sétáltunk az utcákon egészen addig, amíg beláttuk, hogy megmelegedni egyetlen egy bárban vagy étteremben sincsen hely.

Másnap eztán kényelmesen visszaautóztunk Pécsre. Ezúttal már olyan útvonalat választottam, amely az előző napinál hosszabb volt, de megbízhatóbban takarították a hótól. Hazafelé vezetve arra jöttem rá, hogy ilyen típusú ismeretterjesztő előadást még soha nem tartottam Magyarországon kívül. Talán a blogírásaim egy részét (elsősorban a valóban tudományos ismeretterjesztő jellegűeket) is lefordítom majd angolra.

2018.12.14.