ScienceBits

Már megint Színpadon a természettudomány

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Október első hétvégéjén rendezték meg a Science on Stage (Színpadon a természettudomány) európai fesztivál Magyarországi válogató rendezvényét. Két éve már írtam egyszer erről a rendezvényről: akkor a magyar válogató kapcsán, amelyet Debrecenben rendeztek. Igazából már négy éve is ott voltam a magyar válogatón (a zsűriben is minden alkalommal jutottak rám feladatok); a helyszín akkor is Debrecen volt, de az időtartam csupán egyetlen nap.

A korábbi években azért Debrecen dominált a hazai válogatók szervezésében, mert a 2017-es európai fesztivált is ott rendezték. 2019-ben a nemzetközi rendezvény Portugáliában lesz, így a magyar válogató helyszínét is ideje volt megváltoztatni. Két évvel ezelőtt a debreceni Agóra volt a rendező, így talán elég logikus lépés volt az, hogy ha a szegedi társintézmény is szerepet vállal egyszer. Persze ilyenkor kulcskérdés, hogy ne egynapos legyen a rendezvény: hazánk földrajzából egyértelműen az következik, hogy egynapos országos rendezvényt igen nehéz Budapesten kívül elképzelni. Szerencsére jelentkező is akadt elég ahhoz, hogy teljes hétvégét betöltő program legyen belőle: összesen ötven kiállító jelentkezett. Bár néhányan nem jöttek el, és a nemzetközi fesztiválra sem akart mindenki jelentkezni, összesen 32 pályázóból kellett a zsűrinek kiválasztania azt a hetet, akik Magyarországot képviselik majd.

A fesztivál lényege, hogy természettudományos tanárok elsősorban a kollégáiknak mutatják be, milyen módszereket használnak saját gyakorlatukban. Így aztán a fesztivál zárt, noha mindig van egy nyílt délután is, amelyre bárki bejöhet. Szegeden nekem nagyon rokonszenves volt, hogy ezt a korlátozást a legkevésbé sem vették komolyan: senkitől nem kérdezték, hogy regisztrált résztvevő-e vagy csak egyszerű érdeklődő.

  

  

  

  

  

Én sajnos pénteken még nem tudtam Szegedre utazni, szombat délre értem oda. A szegedi Agóra meglehetősen más, mint a debreceni. Debrecenben van néhány állandó, beépített (elsősorban fizikai) kísérlet, négy laboratórium és három szemináriumi terem, és persze egy reprezentatív nagy előadó. A nagy előadó Szegeden is megvan, viszont a debreceni nekem sokkal jobban tetszik, mert az a Szegedivel ellentétben amfiteátrum-szerű, és nem színházteremre hasonlít. Szegeden állandó kísérleteket sem láttam, van viszont állandó informatika-történet kiállítás. A debreceni Agórában van egy mobil planetárium is, tulajdonképpen ez a fő vonzerő. Szegeden ilyesmit nem láttam, bár előfordulhat, hogy ez csak a fesztivál idején volt így. Megismertem a szegedi intézmény igazgatóját is, ő sokkal rokonszenvesebb volt nekem, mint a debrecenié: végig ott sürgölődött a fesztiválrésztvevők között, mindig azt kereste, mit segíthet.

Ami szomorúvá tett: a kiállítók között mindössze két középiskolai kémiatanár volt, s közülük is csak az egyik jelentkezett a nemzetközi fesztiválra. Régi megfigyelésem az, hogy a fizikatanárok sokkal lelkesebbek, ha új oktatási módszerek kifejlesztéséről vagy a tantárgyuk népszerűsítéséről van szó. Érdekes módon kémiai jellegű kísérletek ennél a kettőnél jóval több bemutatóban voltak. A legszívderítőbb egy móri tanítónő volt, akinek egyébként még némettanár szakos diplomája van: ő azt mutatta be, hogyan tart óvodásoknak és alsó tagozatosoknak természettudományos (!) szakkört ' Szórakoztató(t)an' címmel.

A fesztivál végén az eredményhirdetésen is részt vettem: a nemzetközi fesztiválra jelentkező egyetlen kémiatanár valóban be is került a csapatba. Tényleg nagyon érdekes dolgot mutatott be: hétköznapi anyagokból (például kurkuma, pirosarany) készített diákjaival festékeket, s ezt a rajzszakkörösök utána fel is használták.

Végezetül hadd írjam le azt is, mennyire tisztelem a szervezőket azért, hogy a rendezvény anyagi hátterét az idén is sikerült megteremteni. Jól tudom, hogy ez egyre nehezebb feladat: a magyar ipart – egy-két kivétellel – még mindig nagyon nehéz meggyőzni arról, hogy támogassák az oktatást, illetve az oktatással kapcsolatos rendezvényeket.

2018.10.06.