ScienceBits

Physical Chemistry 2018 konferencia Belgrádban

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Két éve már beszámoltam egy belgrádi konferenciáról, amelyen akkor először vettem részt. A rendezvény akkor is, most is egész hetes volt, de míg két éve csak az első másfél napon vettünk részt, addig az idén gyakorlatilag végig ott voltunk.

Maga a konferencia egyébként egyfajta szerb világkonferencia: a résztvevők formailag nagyon nemzetköziek, mert szerb tudósok nagyon sokfelé vannak a világban, de igazából egy 20-25 fős vendéggárdán kívül mindenki másnak szerb az anyanyelve. Ez persze nem látszik meg az eseményen, minden angolul zajlik. Az idén plenáris előadónak hívtak meg: ez annyit jelent, hogy már az első napon megtartottam a tudományos előadásomat, amely vitával együtt 30 perc volt, és a helyszín a Belgrádi Egyetem rektori épületének díszterme volt. Ez Belgrád központjában van, közel a magyar történelemben (is) igen nevezetes nándorfehérvári várhoz, a Studentsky trg nevű téren. Itt most kivételesen nem vétettem gépelési hibát, valóban nincs magánhangzó a 'tér'-nek megfelelő szerb szóban. Az egyik kollégámnak erről eszébe is jutott egy nagy poén a Maksa-híradó hőskorából: a jégkorong-világbajnokságon a szlovák válogatott nyerte el a nemzetközi tudósítók különdíját, a 25 magánhangzót…

A konferenciaprogram nem volt valami feszített. Hétfőn kilenckor kezdtünk, ötre végeztünk, közben volt egy másfél órás ebédszünet is. A kedd délután szabad volt, szerdára egész napos kirándulást szerveztek, csütörtökön és pénteken pedig csak délelőtt voltak előadások, délutánra poszterszekciókat tettek a programba. Magyarországról összesen öten voltunk: hárman Pécsről, egy kollégánk Veszprémből, egy pedig Szegedről.

Két éve már írtam a belgrádi várról, ezt most is meglátogattuk a keddi szabad délutánon. Jártunk a botanikus kertben is, ez is kellemes hely volt. A Balkán-félsziget legnagyobb ortodox templomát csak kívülről tudtuk megnézni, mert éppen felújították. A szerdai kiránduláson megnéztünk egy ortodox kolostort, majd a Duna melletti Fruska Gora hegységben jártunk be néhány helyet.

  

  

  

  

  

A tudományos program csütörtökön és pénteken volt a legérdekesebb. Ekkor már nem a rektori épületben voltunk, hanem a fizikai kémiai tanszék előadótermében. A leginkább emlékezetes előadásban arról volt szó, hogy az idei kémiai diákolimpián hogyan tudtak gyakorlati feladatot csinálni a Belouszov-Zsabotyinszkij reakció alapján.

Hétfőn is volt egy nagyon ígéretes című előadás: ez az 1999-es szerbiai NATO-bombázások környezeti hatásának felméréséről szólt (volna). Számomra nagy csalódás volt, mert az előadás valójában a kérdéskör tudománypolitikai vonatkozásait elemezte (ki milyen jelentést írt és milyen, nem feltétlenül megalapozott következtetést vont le benne); magáról a tudományos részről és a vizsgálatokról én sokkal szívesebben hallgattam volna adatokat.

A konferencián egyébként elég jelentős, ezer oldalnál hosszabb, ISBN-nel is regisztrált kiadvány készült (két kötetben), ebbe a két évvel ezelőttihez hasonlóan megint egy nyolc oldalas tanulmányt írtam. Összességében nem volt kellemetlen időtöltés a konferencia, de még egyszer aligha tehetem majd meg, hogy oktatási időben egy teljes hétre otthagyjam az egyetemet.

2018.09.24.