ScienceBits

Physical Chemistry 2016 konferencia Belgrádban

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Siófokról péntek kora délután értünk vissza Debrecenbe, s már vasárnap újabb tudományos konferenciára indultunk, ismét autóval, de ezúttal egy kicsit messzebbre: Belgrádba. Alapvetően ezt a meghívást is a folyóiratnak köszönhetem. A Reaction Kinetics, Mechanism and Catalysis az idén megjelentetett egy különszámot, amelyben a cikkek felét egy neves szerb kémikus 70. születésnapjának tiszteletére írták. Ennek kapcsán sokat leveleztem egy belgrádi kollégával, aki egyébként a különszám szerkesztője is volt, s tavasszal ő hívott meg előadni erre a konferenciára.

Sajnos a siófoki szimpóziumhoz hasonlóan az időzítés itt sem volt szerencsés: a teljes esemény ötnapos, de az oktatási elfoglaltságaim miatt csak hétfőn és kedd délelőtt tudtam részt venni rajta. A konferencia teljes címe 13th International Conference on Fundamental and Applied Aspects of Physical Chemistry; ez egy meglehetősen széles tudományterületet ölel fel, amelybe a saját kutatásaim is jól illeszkednek. Az események hétfőn kilenc órakor kezdődtek, aznap összesen hat 45 perces plenáris előadást hallgattunk meg. Az eredeti programban nyolc szerepelt, de két előadónak is vissza kellett mondania a részvételt. Így délután öt óra előtt néhány perccel véget is ért a hétfői elfoglaltságunk.

A helyszín a Belgrádi Egyetem rektori épülete volt, ez Belgrád városközpontjában van. A szállásunk igen közel volt hozzá, alig öt percet kellett sétálni. Hétfőn délután volt alkalmunk egy kis városnézésre is: ez elsősorban a belgrádi várat jelentette. Az erőd a magyar történelemben is igen nevezetes, csak ott nándorfehérvári várnak nevezik, amelyet Hunyadi János 1456-ban védett meg a török előretöréstől. Arról már szerb ismerőseimmel való korábbi beszélgetésekből (és persze Arany János híres verséből) is tudtam, hogy őt a szerbek is hősként tisztelik, csak éppen nem Hunyadi János, hanem Jank Szibinyáni néven. Az angol nyelvű Wikipedia viszont román néven, Ioan de Hunedoaraként is utal rá.

Mindenestre az egykori várból ma már csak a falak állnak. Könnyű megérteni azt, hogy az erőd fekvése stratégiai jelentőségű: a Száva és a Duna összefolyásánál csak egy viszonylag rövid oldalon nincs nagy folyó a falak mellett. A vár egyúttal ki is magasodik a környezetéből, így nagyon messzire el lehet látni belőle. Elég kellemes sétát tettünk a falak között. Még arra is akadt alkalom, hogy a siófoki naplemente-fényképezés után itt is hasonlót csináljak: ezúttal a nap a Száva-Duna összefolyási pont mögött ment le a látóhatár alá.

Visszatérve a konferenciára: kedden délelőtt tartottam előadást, és az alkalmat ismét megpróbáltam felhasználni a folyóirat népszerűsítésére is. Délután egy órakor indultunk is visszafelé: egy általános kémia órát így is ki kellett hagynom a Debreceni Egyetemen, több oktatást már nem akartam mulasztani ilyen okokból.

2016.09.27.