ScienceBits

Egy kirándulás képei

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Nem kellemes dolog vasárnap (is) korán kelni. Szeptember 9-én Katával mégis meghoztuk ezt az "áldozatot", mert néhány baráttal együtt részt vettünk Komlón a Jó szerencsét bányász emléktúrán. Ez a túrasorozat már egy évtizedes múltra tekint vissza, az útvonala időnként változik. Az idén volt egy rövid (7 km-es) és egy hosszú (15 km-es) táv; mi ez utóbbit tettük meg.

A barlangokat és bányákat meglehetősen kedvelem. Egyszer azt hallottam, hogy az ilyen vonzódás a legtöbb emberben valamiféle elfojtott gyermeki vágya kiélése. Meglehet, az én esetemben is lehet ilyesmiről szó, de azért a kémia és az ásványok iránti lelkesedésem is az oka annak, hogy szívesen megyek a föld alá. Ilyenkor augusztus végén vagy szeptember elején az sem elhanyagolható, hogy a parlagfű-allergia tüneteit is enyhíti egy-egy ilyen látogatás.

Nos, a túra alatt ilyesmi nem volt. A felszínen megnéztük néhány nevezetesebb táró bejáratát, illetve még Komlón belül voltunk egy múzeumnak is beillő magángyűjtemény tulajdonosánál. Nagyjából az első öt kilométeren – egy kivételével – meg is néztük az összes ilyen látnivalót. A séta nagyobb része az iparszerű komlói szénbányászatot megalapító család kastélyához való zarándoklat volt Jánosipusztára. A túra Komlón, a bányászparkban fejeződött be, a munka közben elhunyt bányászok emlékművénél.

Igazából számomra igencsak gondolatébresztő volt a kirándulás. Talán rövidesen le is írom a gondolataimat. Addig is ebben a bejegyzésben néhány kép található a kirándulásról:

  

  

  

  

  

  

2018.09.09.