ScienceBits

Jégeső Veronában

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

A firenzei EuropaCat konferencia pénteken fejeződött be, de kényelmes repülőjárat vissza Magyarországra csak vasárnap volt. Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy maradunk még két napra a napfényes Itáliában, csak már nem Firenzében, hanem Veronában. Egyedül a napfény nem működött együtt teljesen ezzel az elképzeléssel.

Péntek kora délután értünk Veronába, amely már elég közel fekszik az Alpokhoz, óvárosa pedig a gyors sodrású Adige folyó egy U-alakú kanyarjában van. A Római Birodalom emlékei Róma után éppen Veronában maradtak fenn a legépebben. Ezek közül kétségtelenül az Aréna a leglátványosabb: ez egy nagyjából a római Colosseum méreteivel összehasonlítható, de annál sokkal jobb állapotban fennmaradt amfiteátrum. Mind a mai napig operaelőadásokat és más hangversenyeket rendeznek benne. Sajnos a jelek szerint az operaszezon éppen augusztus végén ért véget. Péntek este viszont volt egy könnyűzenei koncert, aminek az lett a következménye, hogy délután turisták már nem látogathatták az Arénát. Ez tulajdonképpen elég nagy szerencsének bizonyult, mert öt óra után – gondolom, az Alpok közelségének emlékeztetője gyanánt – olyan jégeső zúdult Veronára, amilyet én még soha nem láttam. Eleinte csak csepegett az eső, majd elállni látszott, aztán elkezdett valami kopogni a tetőkön: pingponglabdányinál alig kisebb jégdarabok kezdtek ömleni az égből. Verona óvárosa tömve volt turistákkal: mindenki igyekezett is fedezékbe vonulni. Az érdekes időjárási jelenség egy jó negyedóráig tarthatott, s estére újra kitisztult az ég.

Verona egyébként arról is elég nevezetes, hogy Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiája itt játszódik. Mindig is csodáltam, hogy ha elhisszük a „hivatalos” irodalomtörténet Shakespeare-életrajzát, akkor a drámaíró soha életében nem volt messzebb Londontól mintegy száz kilométernél, a drámái viszont szerte a világon játszódnak. A Rómeó és Júliáról elvileg mindenki tudja, hogy kitalált történet, de ennek ellenére Júlia erkélye nagy látványosságnak számít Veronában. Kívülről és alulról megnézni ingyen is lehet, de belépődíjért akár ki is mehet valaki rá. Az erkély előtti kapualj pedig felragasztott szerelmes üzenetekkel van tele.

Ahogy írtam, Veronában sok a római kori emlék: van egy ókori színház is, amelyben még mindig vannak előadások. Ezt már szombaton látogattuk meg, de az időjárás ekkor sem volt hozzánk nagyon kegyes. Délelőtt, amíg az Arénában voltunk, még éppen megúsztuk az esőt, de délben egy bő félórás felhőszakadást kellett átvészelnünk a színház melletti múzeumban. Vajon az időjárást alakító természeti erőknek is van naptáruk, és úgy gondolták, hogy szeptember elsejével véget kell érnie a nyárnak – még Olaszországban is?

2017.09.01.