ScienceBits
Lente Gábor blogja
Hevesi Endre-díj
TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Az idén Arany János születésének 200. évfordulója van, ezért talán nekem is érdemes egy tőle származó idézettel kezdenem ezt az írást:
„több a hírnév, mint az érdem”
Arany János ezt önmagáról írta, de egyre inkább az az érzésem, hogy akár rólam is írhatta volna. Az a helyzet ugyanis, hogy elismerést eddigi pályafutásom során igen szép számban kaptam. Az utóbbi időben ezek gyakran az ismertterjesztő írásaimhoz kötődnek: az idén például már hatodszor kaptam nívódíjat a Magyar Kémikusok Egyesületétől a Magyar Kémikusok Lapjában végzett szerkesztői munkámért. Ennyi elismerésnek már megvan az a veszélye is, hogy esetleg idővel elhiszem magamról, hogy ilyen-olyan tekintetben jobb vagyok másoknál.
Erre május 4-én újabb elismerést vehettem át: a Hevesi Endre-díjat. Ezt alapvetően tudományos újságírók elismerésére adja ki a kuratórium, de néha – mint az idén jómagam – ismeretterjesztéssel foglalkozó tudósok is a díjazottak között vannak. A díj már 1989 óta létezik, de 2008-ig nem adták át minden évben. Huszonnyolc éve a legelső díjazott az Élet és Tudomány akkori főszerkesztője volt, aki most a kuratórium elnöke. Azóta jó pár ismert tévés, rádiós, vagy a nyomtatott sajtónál dolgozó újságíró kapta meg az elismerést, amelyet időnként életműdíj néven adnak át. A díj fenntartásában a Tudományos Újságírók Klubjának van döntő szerepe, erről a szervezetről nemrég írtam egy blogbejegyzésben.

Az ünnepélyes díjátadás a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában volt Budapesten. Itt életemben először jártam. Egy emléktábláról megtudtam, hogy a szövetség jogelődjét 1896-ban alapították Budapesti Újságírók Egyesülete néven, az első elnök pedig az egyik kedvenc íróm, Mikszáth Kálmán volt. A tábla mellett van a Mikszáth-terem, de maga a díjatádás nem itt volt (feltételezem, hogy túl tágas lett volna), hanem a kisebb Táncsics-teremben.
Összesen hárman voltunk díjazottak, s nem kerülte el a figyelmemet, hogy én voltam közöttük a legidősebb (az idén nem volt életműdíj…). Rajtam kívül Kocsis-M. Brigitta, az M5 televízió Novum című műsorának szerkesztő-műsorvezetője és Gilicze Bálint, a Magyar Tudományos Akadémia Kommunikációs Főosztályának munkatársa, az MTA megújult Internetes oldalának szerkesztője kapta meg ezt az elismerést. Csináltak rólunk egy csomó reprezentatív fotót, Brigittával egy TV-stáb is jött (feltételezem, hogy a saját csatornájától).

A döntést hozó kuratórium elnöke nagyon szép és tartalmas méltatást írt mindhármunkról. Ezek annyira jól sikerültek, hogy a Természet Világa júniusi számában meg is jelennek majd.
2017.05.04.