ScienceBits

Hogyan fékezzünk az Alfa Centaurinál?

TUDOMÁNYOS? FANTASZTIKUS!

Így jutunk el a csillagokig című blogbejegyzésemben már elég részletesen írtam arról a kezdeményezésről, amely apró űrszondákat próbál a környező csillagokhoz küldeni néhány évtized alatt. Már ebben a korábbi írásban is megemlítettem azt az eléggé összetettnek tűnő problémát, hogy az elindított szondát célba éréskor le kell lassítani ahhoz, hogy hosszú időn át hasznos legyen. Ennek a megoldására született egyfajta megoldási javaslat a közelmúltban, bár igazából csak egyetlen csillagra működik: az Alfa Centaurira.

Az Alfa Centauri igazából mindjárt három csillag: az Alfa Centauri A, Alfa Centauri B és a Proxima Centauri. Egy 1 gramm tömegű űrszonda akár a fénysebesség 20%-ára is felgyorsítható lenne, így a Földről indítva nagyjából két évtized alatt elérné ezt a rendszert. Sajnos a fékezési probléma megoldásához a legutóbbi javaslat szerint növelni kell a szonda méreteit, és ezzel fel kell áldozni a sebesség egy részét. Az új számolások 100 gramm körüli teljes tömeget feltételeznek, mert ebbe belefér egy 100.000 m² felületű napvitorla is. Erre a nagy felületre az indulásnál igazából nincs szükség, a fékezésnél viszont annál inkább: ott a lényeg éppen a célpontból érkező fény nyomása.

A terv azzal számol, hogy az utazási sebesség a fénysebesség 4,6%-a lesz, így az Alpha Centauri rendszerét 95 év alatt éri el a küldetés. Az Alpha Centauri A és B mellett elhaladna a szonda, majd egy gravitációs hintamanőver után újabb 46 évre lenne szüksége ahhoz, hogy pályára álljon a Proxima Centauri körül, amely az előző két csillagtól 0,22 fényév távolságra van. Tehát az első fényképek a Naphoz legközelebbi csillagról a küldetés megkezdése után 95 + 46 + 4 = 145 évvel várhatók (az utolsó négy év arra kell, hogy a képek fénysebességgel elérjék a Földet). Még szerencse, hogy a program magánkezdeményezés, mert politikusokat ilyen hosszú távú gondolkodásra nemigen lehetne rávenni…

2017.04.20.