ScienceBits

Kossuth Lajos, Amadeo Avogadro és egy híres lepel

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Tavaly ősszel kaptam egy meghívást Torinóba egy matematikus kollégámtól, hogy tartsak előadást a Politecnico egyetemen. Nagyon örültem neki, mert olyan tudományterületen dolgozik, ahol a jövőben én is többet szeretnék kutatni. A látogatást január harmadik hetére időzítettük.

Az előadást január 23-án, hétfőn tartottam, s aznap elég sokat beszélgettünk arról, hogyan lehetne együttműködni a jövőben. Keddre viszont már csak egy kis városnézés maradt. Torinóban eddig nem jártam, bár azt tudtam, hogy a 2006-os téli olimpia ott volt. Az már csak az érkezés után esett le, hogy a magyar nyelvben a „turini remete” szókapcsolat létezésének oka az, hogy Kossuth Lajos 33 évig élt ebben a városban. Nem is mulasztottuk el megnézni a házát a Via De Mille nevű utcában - egy emléktábla van rajta, amely megemlékezik ’Luigi Kossuth”-ról. Az útikönyvem és néhány Internetes forrás szerint valahol a ház közelében szobra is van Kossuth Lajosnak.

Sétálgatásunk közben a Pó folyó felé haladva egyszer csak azt vettem észre, hogy egy Amadeo Avogadroról elnevezett intézet került az utunkba. Általános kémiából tanítom az Avogadro-törvényt és azt az érdekes tudománytörténeti tényt is, hogy csak fél évszázaddal a kimondása után, a karlsruhei kémiai konferencia eredményeként fogadta el a kémiai közvélemény. Egy kicsit utánanéztem Avogadro életének is: egy piemonti nemesi családból származott; ennek az is a következménye, hogy teljes neve igen hosszú volt: Lorenzo Romano Amedeo Carlo DeMarkus Avogadro di Quaregna e di Cerreto. Gyakorlatilag egész életét Torinóban töltötte. Eredetileg egyébként jogtudományt tanult, doktori címet egyházjogból szerzett. Fizikát csak önszorgalomból tanult.

Az Intézet bejáratának megtekintése után a Pó partjára is eljutottunk. Ez egész Olaszország legnagyobb folyója, bár Torinó még messze van a torkolattól: itt még nem túl széles és elég sekély is. Persze ez a januári állapot lehet. A híd mellett közvetlenül volt egy látványos zúgó, ez elég nyilvánvalóvá tette, hogy a Pó Torinóban még nem hajózható.

A torinói dómban is található valami, amiről szót ejtek az általános kémiai előadásokon, ez pedig nem más, mint a torinói lepel. Erről azt tartja a hagyomány, hogy Jézus keresztről levett holttestét csavarták bele, és a test csodás módon keletkezett lenyomata kivehető rajta.

A lepel a dóm egyik oldalkápolnájában van egy nagy és díszes ládában elzárva. Azt olvastam, hogy húsz éve még valóban ki volt állítva és meg is lehetett nézni, de egy tűzeset után inkább az elzárás mellett döntöttek (amúgy is nehéz egyébként szabad szemmel kivenni rajta a lenyomatot, már amennyire én tudom). A dóm persze tele van a lepelről készített fényképekkel, és jó pár tévé is van, amelyen a lepelről készített, feliratos kisfilmet lehet megnézni.

Hogy miért is tanítok róla általános kémia előadáson? Viszonylag sokat beszélek ugyanis a radiokarbon kormeghatározásról. Ennek a témának a zárásaként említem meg azt, hogy a torinói leplet 1988-ban éppen ezzel a módszerrel vizsgálták meg. Az eredmények azt mutatták, hogy a lepel anyaga i.sz. 1290 és 1360 között keletkezett, ami ugye meglehetősen ellentmond a köré szőtt legendának. Persze láttam már arról is filmet, hogy néhány tudós szerint a középkorban többször átszőtték a leplet és pont azon a területen, ahonnan a mintát vették belőle az elemzéshez. Én magam az utóbbi elméletben nem különösebben hiszek. A XIV. századról pedig Umberto Eco könyveiből tudom azt, hogy a vallási ereklyék gyártása, hamisítása és a velük való kereskedelem igen elterjedt gyakorlat volt. A rózsa neve című regény főszereplője, Baskerville-i Vilmos (aki egyébként maga is neves szerzetes), egyszer meg is jegyzi: „A szent keresztnek sok-sok más darabját láttam én már sok más templomban. Ha mindegyik igazi volna, Krisztus urunkat nem két, keresztbe tett gerendára, hanem egy egész erdőre feszítették volna fel.” Ott a torinói dómban viszont a legkevésbé sem foglalkoztatott a kormeghatározás kérdése. A hely egyfajta békét és nyugalmat sugároz. A tudomány sok mindenre jó, de sem békét, sem társadalmi igazságosságot nem hoz (persze nem is ígér). Ha a lepel és a belé vetett hit csak egy kicsit is békésebbé teszi a világot, akkor a vele kapcsolatos történelmi tények aligha lényegesek.

2017.01.24.