ScienceBits

Az MTA doktori értekezésekről

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Tarczay György (Eötvös Loránd Tudományegyetem) MTA doktori értekezésének védése 2015. április 3-án volt a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában, vagyis éppen nagypéntekre esett. Talán éppen ez volt az oka annak, hogy a hallgatóság létszáma igencsak mérsékelt volt. A végeredmény senkit nem lepett meg: a szavazásnál a bizottságból minden tagja maximális pontszámot adott a jelöltnek. Valójában nem is erről szeretnék írni.

A vita után a jelenlévőket Gyuri büféebédre is meghívta közvetlenül az előadóterem mellett. Az ebéd alatt Keszei Ernővel (Eötvös Loránd Tudományegyetem) beszélgettem. Valahogy szóba került az, hogy az MTA doktori értekezések megírása a jelöltek számára mennyire nagy tehertételt jelentenek, s ugyanakkor a tudományos közösségnek bizony elég kevés haszna van belőle. Ez olyan gondolat, amely bennem is többször felmerült már. Persze igazán hiteles véleményt csak azok tudnak mondani ebben az ügyben, akik már megszerezték az MTA doktori címet.

Akkor már kezemben volt Keszei Ernő véleménye Imre Attila MTA doktori értekezéséről, amelyben ezt (is) írta:

“A pályázat benyújtásához szükséges dolgozatot azonban még nem lektorálták, így az a cikkek első, kéziratos változatához hasonlít. Ha már a pályázó a jelenlegi helyzetben nem térhet ki ennek megírása alól annak érdekében, hogy ezen jelentős teher letudása után ismét zavartalanul foglalkozhasson tudománnyal és eredményeinek nemzetközi hozzáférhetőségű publikációjával, akkor a bíráló sem térhet ki ennek a magyar nyelvű szövegnek az alapos „lektorálása” és kritikája alól.”

Minderről eszembe jutott Turányi Tamás (Eötvös Loránd Tudományegyetem) véleményének egy részlete az én MTA doktori értekezésemről:

“MTA doktori védéseken gyakran azon gondolkozom, hogy a jelölt tézisei közül mit lehetne kötelező egyetemi tananyagként tanítani. A következtetésem általában az, hogy bár a jelölt kétségtelenül megérdemli az MTA doktora címet, de az eredményei csak egy szűk szakterület kutatói számára érdekesek.”

Régebben az MTA doktori értekezések csak igen korlátozott példányszámú nyomtatott formában készültek. Az utóbbi időben az Akadémia gondoskodik arról, hogy az elektronikus változat mindenki számára letölthető legyen az Internetről. Ennek ellenére világos, hogy egy ilyen értekezés igencsak szűk olvasótábornak szól. Ha már ekkora erőfeszítést várnak el a jelöltektől (önmagában ezzel szerintem sincs semmi baj), nem lehetne arról is gondoskodni, hogy ennek az eredménye a magyar tudományos közéletben jobban hasznosuljon?

Keszei Ernő véleménye szerint − és ezt én is jó megoldásnak tartanám − a jelöltnek nem közvetlenül a saját eredményeiről kellene értekezést írni, hanem kutatásainak kicsit tágabb tudományterületéről egy magyar nyelvű monográfiát, amelyet aztán az egyetemi oktatásban vagy a doktori képzésben hasznosítani lehetne. Egy ilyen mű valószínű olvasótábora legalább néhány tucat lehetne, a sikeresebbeké akár több száz is, szemben a ma írt értekezések előre kiszámíthatóan háromfős közönségével. A bíráló szerepe pedig lehetne a lektorálás, esetleg javasolhatna módosításokat és kiegészítéseket, s a monográfia ezután nyerhetné el végleges formáját.

2015.04.03.