Akadémiai javaslat a nagy rendszámú elemek magyar nevére

TUDOMÁNY MINDENKINEK

Az MTA Kémiai Osztályának júniusi üléséről írt blogbejegyzésben már beszámoltam arról a sikertelen kezdeményezésemről, hogy az Akadémia által felkért, háromtagú bizottság által a nagy rendszámú elemek magyar nevére vonatkozó előterjesztés elfogadását megakadályozzam. Akkor megígértem azt is, hogy magáról a javaslatokról is írok, ezt teszem meg a mostani bejegyzésben.

Ez a téma több okból is közel áll hozzám. Egyrészt az első komoly ismeretterjesztő cikkemet az urán utáni elemek elnevezéséről írtam a Középiskolai Kémiai Lapok számára; ezen a blogon éppen ebből született az első bejegyzés Elemnévadás az uránon túl címmel. Másrészt a periódusos rendszerről most már elég nagy rendszerességgel tartott előadásaim miatt a 100-nál nagyobb rendszámú elemek magyar nevét valószínűleg nagyon kevesen mondják ki gyakrabban, mint én. Harmadrészt annak idején szereztem szakfordítói diplomát is, és ez nekem nem egyszerűen az angoltanulás egy formája volt, hanem nagyon is érdekel a nyelvészet. Én például szívesen lapozgatom a Nyelvművelő kéziszótárt (destruktív, közbevetett megjegyzésem: nem a szakfordító-képzésnek köszönhetem, hogy tudok a létezéséről).

Talán hiba volt, hogy az osztályülésen a nyelvi ellenérveimből semennyit nem ismertettem, de ez az írás alkalmat ad rá, úgyhogy most meg is teszem. Úgy döntöttem, hogy az eredeti előterjesztést teljes egészében, változatlanul, sárga kiemeléssel bemásolom (csak a bizottsági tagok nevét pontozom ki, mert semmiképpen nem szeretném, ha ők személyes támadásnak értelmeznék a véleményemet), de a szövegbe kiemelés nélkül a saját megjegyzéseimet és ellenérveimet is beékelem. A szerintem egyébként sokkal súlyosabb, nem nyelvi eredetű ellenérzésimről már írtam az osztályülésről szóló beszámolómban, azokat itt nem ismételem meg. Tehát a javaslatok:

A Magyar Tudományos Akadémia VII., Kémiai Tudományok Osztálya, XI., Fizikai Tudományok Osztálya, illetve Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottsága kiküldte a …., …, illetve … tagokból álló eseti bizottságot az újonnan felfedezett és elnevezett kémiai elemek magyar nevére irányuló javaslatok megtételére.

A 103-as rendszámú elemig Fodorné–Simándi 1995 tartalmazza az elemek nevét, a bizottság ezeket áttekintette, és teljes mértékben elfogadta.

Fodorné 2003 és Fodorné–Horányi–Kiss–Simándi 2008 már tartalmazza a 104–110-es rendszámú elemek magyar nevét. Ezek közül némelyik azonban ellentmondott a korábbi konvencióknak, így a 104-118-as rendszámú elemek magyar nevére teszünk javaslatot az alábbiakban.

Szerintem egyszer már a szakma által is elfogadott elemnevek felülvizsgálata akkor is káros, ha az előterjesztők szerint ez ellentmond az – egyébként csak általuk vélelmezett és írásban nem rögzített – konvencióknak.

Az elemek nevének írásában két alapelv érvényesült eddig is, és ezt célszerű követni a jövőben.
  1. Az elemek neve a kiejtés szerinti írásmódot követi, két megszorítással. Egyfelől megőrizzük az idegen ch és x betűket is: oxigén, technécium, xenon. Másfelől bizonyos esetekben etimológiai okokból megtartunk olyan írásképet, amelyet a magyar hangtani szabályok módosítanak: ittrium [itrium], einsteinium [ejnstejnium].
  2. Az -ium végű nevek írása a középkori latinság hangsúlyviszonyait a magyarban hosszúsággal visszaadó ejtésmódot követi. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy amennyiben az ilyen végződést megelőző utolsó szótag nem mássalhangzóra végződik (azaz nyílt), a magánhangzó hosszú lesz, egyébként rövid (pl. kálium – kalcium). Továbbá -ium végű névben a tőben eredetileg hosszú magánhangzó is megrövidül: plutónium, nobélium. Ezt az elvet a tárgyalt elemek körében is érvényesítjük.

Noha az ium-ra végződő (régebbi) elemnevek nagy része valóban követi ezt a "szabály"-t, szerintem a mai magyar nyelvhasználók nagy többsége már nem érzi iránymutatónak. Ezt egyértelműen bizonyítja az a tény, hogy a javaslattevők sok esetben már meggyökeresedett, lexikonokban is megtalálható, de a megfogalmazott elvnek ellentmondó neveket akarnak kijavítani. Jelentős régebbi ellenpélda is akad: a nátrium. Egyetlen magyar anyanyelvű kémikussal sem találkoztam még, aki arra hivatkozott volna, a röntgenium név 'e'-vel kiejtésébe ('é' helyett) beletörne a nyelve. És én azt is bevallom, hogy a nobélium nevét én gyakran ejtem 'nóbelium'-nak, mert a tudós eredeti nevét sokkal fontosabbnak gondolom, mint az általam mesterkéltnek érzett magánhangzó-hosszabbítási igényt ebben a pozícióban. A mendelévium esetében nincs ilyen problémám, mert ezt az elemet amerikai tudósok nevezték el, a magyar névben a d betű már az angol név magyaros leírásából származik, s így az 'e' helyett szereplő 'é' is áthallás a tényleges angol kiejtésből – legalább is az én számomra. Itt talán azt is érdemes megjegyezni, hogy oroszul is az angol változatot írták át cirill betűkre (Менделевий), és nem a tudós eredeti, orosz nevéből próbálták meg származtatni az elemnevet.

Egy kicsit továbbgondolva a leírtakat: a bizottság által megfogalmazott szabály lényegben azt írná elő, hogy az időmértékes verselés szabályai szerint minden 'ium'-ra végződő elemnév utolsó verslábának daktilusnak kell lennie (hosszú-rövid-rövid). Amikor ezen gondolkodtam, akkor rájöttem arra, hogy például a rubídium és a gadolínium esetében csak azért ejtek hosszú í-t, mert másoktól így hallottam. A 'rubidium' és a 'gadolinium' verziók semmivel sem kevésbé természetesek számomra, a nevek eredete alapján még indokoltabbak is lennének, hiszen például az utóbbi elem Johan Gadolin tudósról kapta a nevét, akinek a nevében az 'i' rövid. Egyébként a javaslatról az is eszembe jutott, nyelvi szempontból mekkora nagy szerencse, hogy az 1990-es években sikertelen maradt az a magyar törekvés, hogy Hevesy Györgyről elemet nevezzenek el. Ez az elemnév lett volna angolul a hevesyum, de a jelenlegi ajánlásban megfogalmazottakat követve ez nem minősülne magyarosnak, vagyis a "szabályos" forma a hevésium lenne. Ezt szerintem a legtöbb magyar kémikus tiszteletlenségnek érezné a tudóssal szemben. Ebben az esetben viszont Meitnerrel és Röntgennel szemben sem lennék tiszteletlen – függetlenül attól, hogy ők nem magyarok voltak.

Azzal pedig kimondottan nem értek egyet, hogy elemneveket az időmértékes verselés szabályaihoz igazítsunk. A latin hangsúlyviszonyokra való hivatkozást ostobaságnak érzem: a latin holt nyelv, az urán utáni elemek neve 1940 után született, s erősen kétlem, hogy bárki bármikor is ki akarta volna őket mondani latinul. Különösen problémásnak érzem a helyzetet, ha nem rövid-hosszú magánhangzópárokról van szó (mint az 'i' és az 'í'), hanem különböző hangokról: az 'a' és 'á' vagy az 'e' és 'é' ugyanis köztudottan nem ugyanannak a hangnak a rövid és hosszú változatai. A megfogalmazott szabály szerintem azt akarja elkerülni, hogy sok rövid szótag kerüljön egymás után egy elemnévben. Egyáltalán nem tartom meggyőzőnek, hogy a sok rövid szótag idegen a magyartól. Például Weöres Sándor közismert versében:

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.

Ezt a verset a legtöbb magyar ember óvodából ismeri, s a ritmikájának a lényege a sok egymás utáni rövid szótag.

Az egyes elemek nevének a következőket javasoljuk, tételes indoklással.
  • 104 Rf korábban: radzerfordium – Javasoljuk a raderfordium írásmódot. Az angol th dz-vel való visszaadása mind fonetikai, mind fonológiai értelemben téves (noha kétségtelen, régebben voltak ilyen próbálkozások). A legjobb közelítés a d-s írásmód. – Felmerült még az angolos forma megtartása (rutherfordium) is, de ez sértené a kiejtés szerinti írásmódot.

Én itt egyértelműen a radzerfordium alakot szeretem. Nem tagadom, hogy a 'dz' használata téves, nem adja vissza az angol eredetit, de a 'd' használata semmivel sem kisebb tévedés: a saját angol hangtani emlékeim, illetve személyes tapasztalatom szerint éppen a 'd'-vel való átírás az, amit el kell kerülni. Az angolban 'th'-val leírt zöngés hang nem létezik a magyar nyelvben, így csak helyettesíteni lehet valami mással. A 'd'-vel való helyettesítés szerintem azért nagyon rossz, mert 'd' egyébként van az angolban, így a magyar átírásban nincs különbségtétel az eredeti nyelvben nagyon is különbözően ejtett hangok között. A 'dz'-nek nincs angol megfelelője, ezért legalább a különbségtétel megvan. Egyébként a júniusi osztályülésen az egyik akadémikus erre a javaslatra mondta azt, hogy bár nem valószínű, hogy életében le kell még írnia ennek az elemnek a nevét, de ha mégis, akkor ő rutherfordium-ot fog íri függetlenül attól, hogy mit javasol a bizottság. Itt is érdemes megnézni hogyan írják a nevet oroszul: Резерфордий. Vagyis annak ellenére, hogy oroszban is létezik 'd', nem ezzel, hanem 'z'-vel írják át a kritikus hangot, mert számukra ez a legközelebbi hang ('dz' nincs az oroszban).

  • 105 Db dubnium – Nincs szükség semmiféle módosításra a korábban kodifikált alakon.
  • 106 Sg sziborgium – Felmerülhetne az eredeti személynévnek inkább megfelelő hosszú í-s írásmód, de az ellentmondana a plutónium és a nobélium fenti példájának.

Én viszont ezt az elemnevet szíborgiumnak írom, tisztelve a tudós nevének eredeti kiejtését.

  • 107 Bh korábban: borium – Mivel az elem neve így (különösen a szükséges hosszúságjelöléssel: bórium) nagyon könnyen összetéveszthető a bór elem nevével, kivételesen megőrizzük az eredeti név h-ját: bohrium.

Én a bórium alakot használom, megintcsak a tudós nevének eredeti kiejtése miatt. Az összekeverhetőséget a bórral nagyon-nagyon-nagyon gyenge érvnek tartom: legfeljebb a kiejtett alakok összetéveszthetők, azon pedig az íráskép jottányit sem változtat, akár van benne 'h', akár nincsen. Egyébként ha az ilyen összetéveszthetőség komolyan aggasztana bárkit is, akkor a cézium-cérium elemnévpárral kellene elsőként kezdeni valamit. Végül egy szurkálódó megjegyzés: itt a bizottsági javaslat nem felel meg az elején sérthetetlennek deklarált elveknek, hiszen azok hosszú magánhangzót kívánnának az első szótagban.

  • 108 Hs hasszium – Minthogy az ssz ebben a névben azért hosszú, hogy a nyugat-európai helyesírások szerint ne sugalljanak [z]-s olvasatot, felmerülhet az sz-es írásmód (vö. angol [ˈhæsiəm]). Ez viszont magánhangzónyúlással járna. A hászium név kevésbé tűnik természetesnek, mint a hasszium, így egyértelműen kitartunk a korábbi névforma mellett.
  • 109 Mt korábban: meitnerium – A fenti 2. alapelv alapján a helyes névalak: meitnérium. A kiejtés szerintitől való minimális eltérés összhangban van az einsteinium névalakkal.

Erről a problémáról már írtam az általános szabályok között is: a meitnerium forma is pont ugyanolyan jól ejthető ki magyarul, mint az előterjesztés javaslata. Különösen rossz példának érzem itt az einsteiniumot említeni, hiszen benne éppen a tudós nevének eredeti írásképe maradt meg a magyar névben is.

  • 110 Ds darmstadtium – A kiejtés szerintitől való minimális eltérés összhangban van az ittrium névalakkal.
  • 111 Rg korábban: röntgenium – A 2. alapelv miatt: röntgénium. Noha a röntgen szó nagyon közismert, a hasonló nobélium esetében is érvényesül a hosszúságjelölés.

Hasonló eset a meitneriumhoz, s még súlyosabb is, mert a röntgen szót a magyarban köznévként is elterjedten használják: senkit nem hallottam még röntgénsugárzásról beszélni.

  • 112 Cn kopernícium – A hátulról harmadik, nyílt szótag magánhangzója hosszú.

Ezt én mindig is így írtam, szerintem ez a közmegállapodás is.

  • 113 Nh nihónium – A hátulról harmadik, nyílt szótag magánhangzója hosszú.

Számomra a nihonium forma hangzik természetesnek magyarul, de itt komoly ellenérvem nincs a bizottság javaslatával szemben.

  • 114 Fl fleróvium – A hátulról harmadik, nyílt szótag magánhangzója hosszú.

Már többször tárgyalt eset: a tudós neve Flerov volt, és nem Fleróv.

  • 115 Mc moszkóvium – A hátulról harmadik, nyílt szótag magánhangzója hosszú.

Itt a 'moszkovium' a jelenleg elterjedt forma; engem sem a rövid, sem a hosszú 'o'-s írásmódhoz nem fűznek jeletős érzelmek.

  • 116 Lv livermórium – A hátulról harmadik, nyílt szótag magánhangzója hosszú.

Ezt mindig így írtam, hiszen az eredeti angol kiejtés is közelebb van a magyar hosszú 'ó'-hoz az én fülem számára, mint a rövidhez.

  • 117 Ts tenesszium – Ez a legproblematikusabb név. A IUPAC szabályai szerint ugyanis a halogénelemek nevének -in-re kellene végződnie. A magyarban azonban nemhogy a fluor, a klór, a bróm és a jód, de az asztácium esetében sem követjük ezt az előírást. Két elvi lehetőség adódik tehát: 1. követni az asztáciumnál alkalmazott megoldást, és -ium végződéssel illetni ezt az elemet; 2. érvényesíteni a IUPAC ajánlását, de ebben az esetben visszamenőleg, az asztatin esetében is így kellene eljárni. Ekkor a 117-es elem teneszin lenne. Az előbbi megoldást javasoljuk. – A mássalhangzó-hosszúságok kapcsán az alábbiak érdemelnek megfontolást. Angolul a szó belseji mindkét mássalhangzót kettőzött betűvel írják, de röviden ejtik. A kiejtés szerinti írást követve tehát mind az n-nek, mind az sz-nek rövidnek kellene lennie. Ebben az esetben azonban a hátulról harmadik szótag magánhangzóra végződne, így megnyúlna: tenészium. Ez kevésbé tűnik természetesnek, és gyengébb asszociációs kapcsolatban van a Tennessee névvel, mint az ajánlott tenesszium.

Itt magával a javaslattal nincs bajom, de az érvelésben egy dolog szúrja a szememet: "de ebben az esetben visszamenőleg, az asztatin esetében is így kellene eljárni". Ezt szerintem semmi nem indokolná. A halogének neve a magyar nyelvben amúgy sem követ semmilyen mintát, kapitális ostobaság lenne egy új elem elnevezése miatt megváltoztatni egy nagyon régiét. Ami komolyabb probléma: kémiában kevésbé tájékozott fordítók valóban használják is az 'asztatin' formát a magyar asztácium helyett. Ennek az elkerülésére én a 'tenesszin' magyar nevet egy picit szerencsésebbnek tartanám a 117-es elem esetében.

  • 118 Og oganeszon – Minthogy az örmény származású orosz névadó orosz neve Oganyeszjan, s a kettőzött betű az angolos alakban csupán arra szolgál, hogy ne [z]-nek ejtsék a nevet, a rövid sz-es írást támogatjuk.

Itt a javaslat ellen nincs lényegi kifogásom (leszámítva azt, hogy az oganesszon verzió már elterjedt), de az ismertetett érvet megint nem gondolom átgondoltnak. A mendelévium esetében teljesen világos, hogy a magyar név az angol elemnévből született, és nem a tudós nevének eredeti, cirill betűs alakjából. Hasonló cirill-latin betűs kérdés elvileg még a flerovium és a szamárium esetében merülhet fel, de ott igazából nincs miért foglalkozni vele. Azonban egyszer talán illik a cirill betűs neveket a bizottsági javaslatot támogatólag is idézni: a 118-as elem oroszul valóban Оганесон, vagyis rövid 'sz' van benne. Végül: ha itt számít a tudós eredeti nevének kiejtése, akkor Flerov és Meitner esetében miért nem?

Szakirodalom

Fodorné Csányi Piroska – Simándi László 1995. Szervetlen kémiai nevezéktan. A Magyar Kémiai Elnevezés és Helyesírás Szabályai. Magyar Kémikusok Egyesülete, Budapest.

Fodorné Csányi Piroska 2003. Szervetlen kémiai nevezéktan II. A Magyar Kémiai Elnevezés és Helyesírás Szabályai. A Kémia Újabb Eredményei 92. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Fodorné Csányi Piroska – Horányi György – Kiss Tamás – Simándi László 2008. Szervetlen kémiai nevezéktan. A IUPAC 2005. évi szabályai. A Magyar Kémiai Elnevezés és Helyesírás Szabályai. Akadémiai Kiadó, Budapest.


Kései kiegészítés: A Magyar Tudományos Akadémia 2019. július 24-én az Interneten hozta nyilvánosságra ajámlásait. Egy erre mutató linket hozzáadtam a bejegyzéshez.

2019.07.01.


This template downloaded form free website templates