ScienceBits

Előadás a Mensa HungarIQa meghívására

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Január 23-ról a Kémiai Osztály aznapi ülése kapcsán már írtam valamennyit. Azt is megemlítettem, hogy igen zsúfolt programom lett aznapra. Ennek zárása este hat órától egy előadás volt, amelyen (ismét) a Vízilónaptej és más történetek kémiából című könyvet próbáltam népszerűsíteni.

Debrecenben az irodámban az egyik szobatársam tagja a Mensa HungarIQa szervezetnek. Néhány éve, a Száz kémiai mítosz könyv megjelenésekor már egyszer megkért arra, hogy tartsak előadást egy általa 'menzások'-ként emlegetett társaságnak, de ez akkor Debrecenben volt, mégcsak a Kémiai Épületet sem kellett elhagynom.

Akkor tudtam meg, hogy a Mensa nemzetközi szervezet, a legmagasabb intelligenciahányadosú emberek klubja. Az interneten megtalálható leírás szerint célkitűzésük az intelligencia népszerűsítése, az intelligenciára vonatkozó kutatások támogatása, valamint ösztönző közeg biztosítása a tagok számára. Nem kötelezik el magukat egyetlen ideológia, filozófia, politika vagy vallás mellett sem, és semmilyen közös véleményt nem erőltetnek a tagokra.

Ez szépen hangzik, de nekem mindig is voltak (elvi) kétségeim. Az, amit én intelligenciának hiszek, az aligha mérhető egyetlen számmal. Néha töltöttem már ki intelligenciateszteket. Ezek nem egyszer nagyon hangsúlyosan állítják, hogy itt nem lexikális ismeretek méréséről van szó, hanem egy ezektől független, belső képességről. Ugyanakkor általában maga a tesztkitöltés nekem nagyon is tanulhatónak tűnik. Szinte biztos vagyok benne, hogy kellő gyakorlással szinte bárki tud javítani egy ilyen típusú intelligenciateszten elért eredményén.

Persze már azt is megtanultam, hogy egy szervezet működésénél az elvek általában másodlagosak: sokkal fontosabb az, hogyan töltik meg azt tartalommal. Nos, ilyen szempontból számomra a január 23-i előadás igen kellemes csalódás volt. Talán az első olyan előadásom volt, amelyre a részvételhez előre regisztrálni kellett. Ugyan lehetőség volt arra, hogy nem Mensa tagok is részt vegyenek rajta, de nekik még a terembérleti díjhoz is hozzá kellett járulniuk. Ennek ellenére szinte teljesen megtelt a terem, száznál biztosan többen voltak. Lehetőség volt a könyv megvásárlásra is, ezzel jó sokan éltek is. Soha ennyi könyvet nem dedikáltam egyetlen alkalommal!

Maga az előadástartás is igen kellemes érzéseket hagyott bennem. Az elején mondtam, hogy bátran közbe lehet kérdezni, amire valaki úgy reagált: ezzel kinyitottam Pandóra szelencéjét. Az események aztán nem igazolták ezt a félelmet: bár kérdeztek közben is, de végig tudtam mondani mindent, amit akartam, kérdés pedig az előadás utánra is jutott elég. Az érdeklődés akkora volt, hogy a beszélgetésnek az aznapi utolsó debreceni vonat indulási ideje vetett véget.

2018.01.23.