ScienceBits

InterTalent konferencia

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Az InterTalent UNIDEB konferencia saját weboldala szerint nemzetközi tehetségkonferencia a Debreceni Egyetemen. A teljes program mintegy másfél nap volt 2016. április 7-én és 8-án; én ebből mindössze két órát láttam és hallottam a természettudományi szekcióban − ott éppen szekcióelnökként.

Nem tagadom, előítéleteim voltak a rendezvénnyel szemben, és ezek nagyrészt be is igazolódtak. (Bár persze az is világos, hogy az előítéletek természetéhez hozzátartozik, hogy nagyon ritkán érzi a tulajdonos azt, hogy a valóság megcáfolta őket). Az ilyen rendezvény tudományos tartalom nélküli látszatesemény benyomását kelti bennem, ami arra jó, hogy mindenféle pályázatokon elnyert − általában igen tekintélyes összegű − támogatást elköltsenek úgy, hogy az intellektuális hozadéka a lehető legkisebb legyen. Egy olyan korban, amikor nagy múltra visszatekintő és mind a mai napig sok aktív magyar kutató számára fontos hazai konferenciasorozatok mindenféle állami támogatás nélkül a túlélésükért küzdenek, nem tudom jó érzéssel nézni azt, hogy ilyen eseményekre milliókat költenek; függetlenül attól, hogy némelyiken még részt is vettem.

Emellett saját részvételem körülményei sem adtak sok okot a boldogságra. Amikor megkaptam a felkérést a szekcióelnöki posztra, még nem volt ismert annak a pontos ideje. Válaszomban nem mondtam egyértelmű nemet, hanem megírtam, hogy péntek délután kettőtől négyig egyébként órát kell tartanom. S emellett, ha a konferencián az előadók között díjakat akarnak kiadni, az én közreműködésemre ne számítsanak. Ehhez képest végül is a szekció pénteken déli tizenkettőtől kezdődött, s esélytelen volt, hogy kettőre véget ér; és felhívták a figyelmemet arra is, hogy minden szekcióban a zsűrinek ki kell választania a legjobb előadót...

A TDK-konferenciák kapcsán már írtam ezen a blogon arról, miért tartom rossz ötletnek összehasonlíthatatlan előadások közötti bármiféle sorrend felállítását vagy díj kiadását - a tudománynak nem szabadna erről szólnia. Ebben az esetben végül is a szekcióelnöki posztot kb. kettőig betöltöttem, de utána elmentem az órámat megtartani, és így aztán persze teljesen kibújtam a díjazásban való részvétel alól is.

Az is furcsa vonása volt az eseménynek, hogy egy PhD hallgató - akinek egyébként a témavezetője vagyok - valamiféleképpen egyfajta parancsba kapta, hogy márpedig tartson előadást, pedig nem is akart jelentkezni.

Ennyi negatívum után azért valami rokonszenves vonást is ki szeretnék emelni: maguk az előadások nagyon jók voltak. Igaz, a programban szereplő 10 előadó közül kettő nem jött el, de a maradék nyolc (hmm... egészen pontosan csak hatot hallgattam meg) ugyancsak kitett magáért. Annak ellenére érdekesnek találtam a bemutatókat, hogy igazából egyik sem volt közel a saját kutatási területemhez. Az előadásokat viszonylag tartalmas vita is követte, amelyben többen részt vettek, nem egyszer egyébként a hallgatóság soraiból is, és nemcsak a hattagú "zsűriből" (már az a tény, hogy a testületet így hívják, önmagában is versenyhangulatot áraszt). Persze ahogy szokott lenni a hasonló eseményeken, a közönség gyakorlatilag magukból az előadókból állt, „érdeklődő” alig-alig akadt. A szekcióban három résztvevő jött távolabbról: egy Kolozsvárról, egy Egerből, egy pedig Veszprémből.

Említettem már azt a résztvevőt, akinek a témavezetője vagyok. Ironikus megjegyzése szerint az egész rendezvényben az étkezések voltak a legjobbak. Amennyi pénzt én a szervezés mögé képzelek, nem is csodálom...

2016.04.08.