Mentőexpedíció újratöltve

TUDOMÁNYOS? FANTASZTIKUS!

A Mentőexpedíció című filmről, illetve az ebben általam találni vélt (egyáltalán nem sok!) tudományos pontatlanságról már írtam korábban egy blogbejegyzést (A Mentőexpadíció valósághűsége). A karácsonyi szünetben elolvastam a könyvet is eredetiben, angolul (Andy Weir: The Martian). A debreceni Libri könyvesboltban magyarul és németül lehetett megvenni, az angol változatot az Internetről töltöttem le e-könyvként. Míg keresgéltem, érdekes dolgot tudtam meg: eredetileg Andy Weir nem keresett kiadót a könyvének, hanem csak elektronikus változatot készített belőle, amit aztán az Amazonon elkezdett árulni. Utána is néztem, hogy ennek mi a menete: semmi extrát nem kell tenni hozzá, csak regisztrálni. Az Internetes áruházban a könyv annyira népszerű lett (e sorok írásakor 24 364-en mondtak véleményt róla), hogy az már egy könyvkiadónak is szemet szúrt, így aztán nyomtatásban is megjelent a mű. Ez az oka annak a furcsaságnak is, hogy az Amazonon elektronikus könyvként két különböző áron lehet kapni: az olcsóbb az eredeti szerzői változat, míg a drágább a kiadó által készített. A betűk persze ugyanazok a kettőben...

Az átlagos magyar könyvrajongónál minden bizonnyal jobban fel vagyok készülve egy − nagyrészt a Marson játszódó − regény elolvasására: otthon nemcsak Földgömböm van, hanem Marsgömböm is (már ha így hívják; ebben nem vagyok teljesen biztos). Így aztán elég gyorsan utána tudtam nézni annak, hogy a történet helyszínei valóban léteznek a Marson, és valóban úgy helyezkednek el, ahogy a szerző leírja. A bázis, ahol Mark Watney krumplit termeszt, az Acidalia Planitia nevű síkságon van a Mars északi féltekéjén. Innen kell a főhősnek eljutnia a Schiaparelli-kráterhez, amely majdnem pontosan az egyenlítő mentén fekszik. A Pathfinder is pontosan ott van, ahova a történet teszi.

A filmről szóló blogbejegyzésemben említett öt tudományos probléma közül a könyv hármat elkerül. A krumplitermesztéshez szükséges szén-dioxid kérdésével foglalkozik valamennyit az író, de csak akkor, amikor Mark Watney elmegy a Pathfindert megkeresni, hiszen ekkor az általa kilélegzett szén-dioxid felhasználása nem jöhet szóba. A szövegben a Pathfinder környékének a leírása is megfelel a valóságnak, ellentétben a mozifilm képeivel. A Mars csekély gravitációját a könyv többször is említi, a Földön túlságosan nehéznek számító tárgyakat is meg tud mozgatni egyetlen ember.

A film egyébként kicsit lerövidíti a történetet: a könyv első fele elég pontosan benne van, a második fele viszont már csak igen töredékesen. Ezt meg is tudom érteni: a mozinézők számára nem biztos, hogy érdekes lenne az, ahogy Mark Watney még néhány, korábban már bemutatotthoz hasonló problémával megküzd. Összességében azt gondolom, hogy olvasás-mozi sorrend szempontjából mindkét irányba működhet a dolog: a könyv nem okoz csalódást annak, aki a filmet látta először, illetve a film is érdekes lehet annak, aki már olvasta a sztorit.

2016.01.04.


This template downloaded form free website templates