ScienceBits

„– Fölfedeztem! Fölfedeztem!
A kémcsővel a kezében rohant felénk.
– Fölfedeztem egy reagenst, amely hemoglobinnal aljat ad.
Ha kincset talált volna, akkor sem mondta volna nagyobb örömmel.
– Dr. Watson, Sherlock Holmes – mutatott be Stanford egymással.
– Örvendek – szólt Holmes kedvesen, mialatt nagy erővel szorította meg kezemet. – Ön Afganisztánban volt, amint látom.
– Honnan tudja ezt? - kérdeztem csodálkozva.
– Mindegy az – szólt Holmes nevetve. – Most a hemoglobinról van szó. Ön biztosan érti felfedezésem jelentőségét.
– Kémiailag értékes – szóltam –, azonban kérdés, hogy a gyakorlatban beválik-e.
– Tisztel uram, ez a legérdekesebb felfedezés már régóta a törvényszéki orvostanban. Nem látja, milyen biztos módszer vérfoltokat felismerni? De jöjjön csak!
És megfogta a karomat és odahúzott kísérleti asztalához.
– Vegyünk csak friss vért – mondta, mialatt egy tűt szúrt ujjába és a vért egy vegyületbe csöppentette. – Most adjunk hozzá egy liter vizet, amely által a keverék olyan lesz, mint a tiszta víz. Olyannyira feloldódik benne, hogy csupán egy milliomod részét képezi, azonban biztosan tudom, hogy a reakció be fog állni.
Mialatt beszélt, az üvegbe néhány kristályt dobott bele s azután néhány csöppet öntött hozzá a preparált folyadékból. A tartalom egy-két pillanat múlva már homályos színt mutatott, és valami barnás üledék ereszkedett a fenekére.”
(A bíborvörös dolgozószoba, Tury Gyula fordítása)

„Már majdnem hat óra volt, amikor elszabadultam, és az első kocsival a Baker Streetre hajtattam, azon izgulva, nehogy lemaradjak a kis rejtély leleplezéséről. Sherlock Holmest azonban még egyedül találtam, amin hosszú, vékony tagjaival a karosszék mélyébe kuporodva szendergett. Az asztalon sorakozó lombikok, kémcsövek, a sósav átható, tiszta szaga mind arról árulkodott, hogy a napot egyik kedvenc foglalatosságával, vegytani kísérletezéssel töltötte.
– Nos, megoldotta? – kérdeztem, amint beléptem.
– Igen! Báriumbiszulfát volt!
– Nem, én a rejtélyre gondolok! – mondtam.„
(Az eltűnt vőlegény, Nikowitz Oszkár fordítása)

„Szobáink mindig tele voltak vegyszerekkel és hajdani bűnügyek ereklyéivel, és ezek a legváratlanabb pontokon bukkantak fel, például a vajtartóból kerültek elő, vagy még ennél is kevésbé kívánatos helyekről.”
(A Musgrave-szertartás, Katona Tamás fordítása)

„Mindez a nyári szünet első hónapjában történt. Londonba jöttem, és hét héten keresztül szerves kémiai kísérleteket végeztem. Egy szép napon, már ősszel, a szünet vége felé táviratot kaptam a barátomtól.”
(A Gloria Scott, Katona Tamás fordítása)

„Holmes a kis asztalnál ült házikabátban, valami vegytani kísérletet végzett. A kékes fényű Bunsen-lámpa fölött vadul fortyogott valami nagy retortában, a lepárolt cseppek egy kétliteres mérőedényben gyűltek össze. A barátom alig nézett rám, amikor beléptem, és én, látva, hogy a kísérlet fontos, egy karosszékbe telepedtem, és vártam. Holmes néhány csepp vegyszert szippantott fel különböző üvegekből a pipettájával, és a végén egy oldatot tartalmazó kémcsővel állt meg az asztal mellett. Jobb kezében egy darabka lakmuszpapírt szorongatott.
– Sorsdöntő pillanatra érkezett, Watson – mondta. – Ha a papír kék marad, minden rendben van. Ha pirosra változik, egy ember eljátszotta az életét.
Betette a papírt a kémcsőbe. Nyomban piszkosvörösre változott a színe.”
(A haditengerészeti szerződés, Katona Tamás fordítása)