ScienceBits

Csalások, csúsztatások, csalafintaságok a tudományban – konferencia a Fasori Gimnáziumban

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Az utóbbi időben egyre inkább az az érzésem, hogy Magyarországon a tudományos ismerterjesztésnek nem a szervezeti keretek hiánya a fő akadálya. Kezdetnek mindjárt ott van a Magyar Tudományos Akadémia a maga többszintes bizottsági rendszerével, aztán vannak szakmai szervezetek, mint például a Magyar Kémikusok Egyesülete, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, a Magyar Földrajzi Társaság, emellett van Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és – mint nemrég megtudtam – a Magyar Természettudományi Társulat sem teljesen tűnt el még a radarról.

Ez utóbbiról úgy szereztem tudomást, hogy előadói meghívást kaptam a Csalások, csúsztatások, csalafintaságok a tudományban című konferenciasorozat harmadik részére. Ilyen előadásokat persze szívesen vállalok, mindegy ki a szervező; most sem mondtam nemet. A helyszín a budapesti Fasori Gimnázium volt: ennek a Dísztermében néhányszor jártam már a Magyar Kémikusok Egyesülete által szervezett küldöttközgyűléseken. A Száz kémiai mítosz című könyvből a homeopátiával, az E-számokkal és a lúgosítással foglalkozó fejezetek megfelelő témának tűntek, így az előadásom címe Csalás vagy (ön)ámítás? A homeopátiától az E-szám-mentes élelmiszerekig lett.

Azt már két héttel a rendezvény előtt megtudtam, hogy nagy az érdeklődés iránta. A konferencián való részvétel ingyenes volt, de regisztrálni kellett rá, így ezt előre fel lehetett mérni. Ennek megfelelően majdnem meg is telt a Fasori Gimnázium Díszterme, amely egyébként az MTA Székházának Díszterméhez hasonlóan reprezentatív helyszín, csak kisebb. Egy súlyos hiányossága viszont van: nagyon kicsi a vetítővászon. Ez szinte minden előadásban problémát is jelentett, legalább is a diákon lévő információ olvashatósága igencsak gyenge volt még az én előadásomban is, pedig mindig hatalmas betűket használok.

Azt is észre lehetett venni, hogy jelentős anyagi erőt fordítottak a konferenciaszervezésre: a terembérletről még elhiszem, hogy nem volt nagy tétel, mert a Fasori Gimnázium aligha így akar nyereséges lenni, de a konferenciát követő fogadás költségei minden bizonnyal jelentősek voltak (kár, hogy erre már nem tudtam ott maradni). Emellett a konferencia-kiadvány is igen jó minőségű papírra, láthatóan drága nyomdatechnikai megoldásokkal készült.

A résztvevők között alig hárman-négyen akadtak, akiket ismertem. A Magyar Természettudományi Társulat elnöke sem tartozott ebbe a kategóriába; habozott is egy kicsit, amikor bejelentette az előadásomat: nem volt benne biztos, hogy ott vagyok. A résztvevők átlagéletkora viszont nem volt valami reménykeltő: az első szűk órában azzal sikerült ezt lenyomni nyugdíjaskor alá, hogy a Gimnázium egy teljes osztálya megjelent a karzaton.

Az előadásomban a homeopátiáról beszéltem a legtöbbet. Egy kicsit tartottam ettől a témától, mert a fő mondanivalóm az volt, hogy a homeopátiában hinni annak ellenére sem teljesen irracionális dolog, hogy a homeopátiás készítmények önmagukban nyilván hatástalanok. Az e mögött lévő tényanyagról a Száz kémiai mítosz című könyvben is szó van; azt már el is vállaltam, hogy a konferencia kapcsán tervezett tanulmánykötetbe írok majd erről.

A lúgosítás és az "E-szám-mentes" élelmiszerek témájáról csak röviden mondtam néhány dolgot, mégis ennek lett a nagyobb utóélete: a konferenciát követő héten ugyanis a 24.hu Internetes portál egy újságírója megkeresett, s erről a két témáról írt egy-egy rövid cikket is.

2019.03.28.