ScienceBits

Az MTA közgyűlési képviselők megbízólevelének átadása – második rész

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Ilyen címmel (a "második rész"-t leszámítva) már készítettem egy blogírást majdnem pontosan három évvel ezelőtt. Az elmúlt hónapokban többször írtam már a közgyűlési képviselők választásáról, március 20-án adták át a megbízóleveleket.

Többé-kevésbé most is minden a három évvel ezelőtti forgatókönyv szerint ment: az Akadémia elnöke mondott egy rövid beszédet arról, hogy mit jelent képviselőnek lenni, majd Tudományos Osztályonként egyszerre hívták ki az összes képviselőt, így közös fénykép is készült rólunk. A Kémiai Tudományok Osztályához összesen 19 képviselő tartozik, a három évvel ezelőttihez képest eggyel kevesebb. Az Osztályon belül én a Fizikai Kémia Bizottsághoz tartozom: itt négy képviselőt választhattunk, ami szintén eggyel kevesebb a három évvel ezelőttihez képest, vagyis az Osztály vesztesége éppen ebben a bizottságban jelentkezett.

Persze a megbízólevelek átadására nem jön mindenki el: a Közgyűlésen és az osztályüléseken egyébként enélkül is prímán részt lehet venni. Ami jelentőséget ad az eseménynek, az egy választás. A teljes Akadémián pontosan 200 darab közgyűlési képviselő van, ők három tagot delegálnak az elnökségbe. Ennek normálisan nem túl sok jelentősége van, de a mostani, akadémiai viharoktól terhelt időszakban elég sokat ülésezik az elnökség, tagnak lenni benne sokkal nagyobb felelősség, mint egy éve volt. A három delegáltat szakterületek szerint választják: a Kémiai Osztály a Fizika, Matematika, Földtudományok és Műszaki Osztállyal van együtt. Így aztán megvan az elvi lehetősége, hogy a választásból osztályok közötti érdekérvényesítő verseny legyen, mert egy-egy osztály érdekérvényesítő képességét növeli valamelyest, ha a közgyűlési képviselőik között is van elnökségi tag.

Ezt átgondolva még március legelején szervezkedni kezdtem: írtam mind a 18 társamnak erről a helyzetről, s azt kértem, hogy egyeztetés után próbáljunk meg valamiféle egységes álláspontot kialakítani. Az előző két hároméves ciklusban is kémikus volt ebből a társaságból az elnökségi tag, így az esélyeink nem tűntek túl fényesnek. Annyit ezért megtettünk, hogy megállapodtunk egy közös jelöltben, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyik professzora (tekintve az elnökségi ülések gyakoriságát, nem lett volna célszerű vidékről választani valakit).

A megbízólevelek átadása után meg is történt a három részre oszlás; mi éppen a Díszteremben maradtunk. Azt már ekkor megfigyeltem, hogy a Fizika Osztályhoz tartozó közgyűlési képviselők csak viszonylag kis számban jöttek el az eseményre, így ha lett volna saját jelöltjük, akkor sem lettek volna túl jók az esélyeik. A történtek viszont még így is eléggé megleptek: egyedül mi voltunk szervezettek. Amikor a levezető elnök jelöléseket kért, én meg is tettem e Kémiai Osztály képviselői nevében (a 19 megválasztott képviselőből 16 tényleg ott is volt), a többiek pedig elég tanácstalannak tűntek. Végül a Műszaki Osztályról érkezett még egy jelölés: az ő neve hallatán a levezető elnök megjegyezte, hogy nem célszerű akadémikusjelöltet elnökségi taggá választani, mert ő helyette májusban úgyis más kell majd. Ugyanis a közgyűlési képviselők között vannak olyanok is, akiket a követező Közgyűlésen szinte biztosan akadémikussá választanak. Ilyen esetekben viszont már nem a közgyűlési képviselők, hanem az akadémikusok számát gyarapítják, így nem is lehetnek a közgyűlési képviselők delegáltjai az elnökségben. Egy ilyen eset a Kémiai Osztályon is van, de azt persze mi már előre átgondoltuk, hogy ő – a körülmények miatt – nem lenne alkalmas jelölt.

Így aztán az ott helyben elkészített szavazólapra mindösszesen két név került fel. A titkos szavazáson a kémikus jelölt meg is szerezte a jelenlévők többségének a támogatását, ami engem a siker érzésével töltött el.

Tehát még szűk három évig járok majd rendszeresen az Akadémiára a Közgyűlés és az osztályülések miatt, de már kifelé megyek ebből a feladatból…

2019.03.20.