ScienceBits

Teaültetvény Mauritiuson

TUDOMÁNYOS HÉTKÖZNAPOK

Nagyon szeretem a jó teát, de csak ritkán van szerencsém a világ teatermő vidékeire eljutni. A 2016-os Nemzetközi Kémiai Diákolimpia egyik számomra emlékezetes élménye volt, hogy Tbilisziben egy teatermesztő saját boltjában járhattam. Grúz teát azóta is rendszeresen iszok.

2018 januárjában Katával egy kis pihenésre is jutott idő Mauritiuson. Nem tartozik a világ leghíresebb teatermő vidékei közé, de vannak teaültetvényei. Mi több, az egyik még turisták számára is látogatható.

A pihenés nem sikerült nagyon szerencsésre: egy Berguitta nevű trópusi ciklon is a nyaralásunkra időzítette a sziget meglátogatását, s ez bő három nap kijárási tilalommal járt együtt - ez az ott-tartózkodásunk madnem felét tette ki. Szerencsére a szállodánk nagy és jól felszeret volt, egy teljes félszigetet elfoglalt Mauritius délkeletei csücskében.

Azt már a szállodában is fel lehetett mérni, hogy van helyi teaivási kultúra. Az viszont meglepetésként ért, hogy messze a leggyakrabban vanília ízesítésű teát ajánlottak. Ez talán érthető olyan szempontból, hogy Mauritiuson vaníliát is termesztenek.

A Bois Cheri teaültetvény meglátogatása a ciklon után, az általunk ott töltött utolsó előtti napon sikerült. Mint kiderült, ez nem egyszerűen egy ültetvény, hanem a teafeldolgozó gyárat is meg lehet nézni működés közben. Elég korán érkeztünk, így Katával ketten együtt voltunk az aznapi első látogató csoport. A gyárban minden lépést meg lehetett nézni a tealevelek beérkezésétől a csomagolásig. Az idegenvezetőtől itt megtudtam, hogy manapság az ízesített teák a népszerűbbek. Ezt ő sem értette (teaiváskor én is teaízt akarok érezni és nem mást), mi több, még azt is hozzátette, hogy az általuk használt összes ízesítés mesterséges. Ez a vaníliára is vonatkozik: ha természetes vaníliát használnának, akkor a tea megfizethetetlenül drága lenne.

A gyárlátogatás után teakóstolásra is lehetőség volt. Ehhez külön étterem épült az ültetvény egyik legmagasabb pontján. Innen jó kilátás volt a sziget déli partvidékére, illetve észak felé a teaföldekre. Mauritiuson a legmagasabb hegy kb. 900 méterrel lehet a tengerszint felett, ennél kicsivel alacsonyabban van az ültetvény. Erről már többször hallottam: a tea számára a szubtrópusi, magaslati klíma a legkedvezőbb. Nagyon szép környezet volt: egy tó üde zöld teanövényekkel körbevéve. Helyenként láttunk ott dolgozókat is, akik éppen tealeveleket szedtek.

 

 

 

 

A teakóstoláskor minden, a gyár által készített változatot ki lehetett próbálni. Néggyel ismerkedtem meg, és a látogatás végén három fajtát vettem is: ízesítetlen fekete és zöld teát, illetve Earl Grey ízesítésűt. Ez utóbbinál nemcsak a bergamottíz vonzott (ez a jázminnal együtt azon kettő közé tartozik, amit kedvelek), hanem a speciális teásdoboz is, amely a megvásárolt teánál jóval maradandóbb emlék lesz majd Bois Cheriből. A fekete tea legkisebb megvásárolható adagja félkilós volt: ez azért egy jó darabig kitart majd otthon.

Közben azon is elgondolkoztam, hogy esetleg a Mecsek déli lejtőin is lehetne teatermesztéssel próbálkozni. Amennyire tudom, Kárpátalján a sztálini szovjet időkben próbálták a teatermesztést meghonosítani, ami nem járt igazi sikerrel, de emiatt most valahol Munkács közelében egy kis területen még mindig van egy "ősteaföld", amelyet már hatvan éve nem művelnek, de a növény még nem pusztult ki róla.

2018.01.20.